Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-26 / 26. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. íaj H'/íP, 26. szám. Pápa, 1927 junius 26. ................................................................FŐSZERKESZTŐ: Dr. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..............................................——............................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®E® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK e A pap nélkülözhetetlensége * A legutóbbi időknek legszomorubb jelensége az, hogy az egyház, azután a templom s éppen azért a pap is sokak szemében feleslegessé válik. Úgy gondolják, hogy mind a három a múltból maradt emlék, amit kegyelettel őrzünk addig, amig valamelyik terhűnkre nem válik. De mihelyt terhűnkre válik, különösen egyházi adófizetés, lukma stb. révén, mindjárt tudtára adjuk, hogy nincs reá szükségünk. Ezzel szemben hangzik el megoldást igérőleg „Az önmagát nélkülözhetetlenné tenni tudó pap“ jelszava. Sok igaz lélek zavarba jön erre a szóra és a lelkipásztorság prófétai jellemét félti tőle. Baj lett volna, ha--a próféták arra néztek volna, hogy nélkülözhetetlenek-e, vagy nem. Baj lett volna, hogy ha közszükséget igyekeztek volna pótolni, olyanokat beszélvén és cselekedvén, amiket a nép kíván. Konok büszkeséggel hordozták azt az öntudatot, hogy ők a nép szemében feleslegesek. Nem a nép kegye, kívánsága szülte őket, nem kérdik, tetszik-e, vagy nem tetszik az, hogy ők vannak, ők jöttek és voltak úgy, mint fulánk a sebben, mint ösztöke a vérző testben, a tövis a szívben, a sarkantyú a ló oldalában és a véső a márvány kövön. jaj volna nekünk is, ha a pap azzal igyekeznék nélkülözhetetlenné tenni magát, hogy ilyen igényeket igyekeznék betölteni, amelyeknek már a vele szemben való támasztása is őt megalázza. Jaj volna, ha egy pap úgy akarná nélkülözhetetlenné tenni magát, hogy úsznék az árral, sőt vezetné azt, első és példaadó lenne a dekadenciában, a rontásban, a demagógiában: egyszóval olyan éneket énekelne, aminőt az kíván, aki a kenyeret adja. Nem, a lelkipásztor csak egy módon lehet nélkülözhetetlenné, akkor, hogy ha nélkülözhetetlenné tette előbb az egy szükséges dolgot. Amelyik pillanatban eziránt ébredt fel az igény a gyülekezetben, amelyik pillanatban tényleg megérezték az emberek, hogy szükségük van Jézus Krisztusra, —- még be sem kell várni azt a második nagyobb tapasztalást, hogy csak a Jézus Krisztusra van szükségük — már nélkülözhetetlenné vált a pap. Ha egy égő házból csak egyetlenegy bezárt ajtón lehet megmenekülni, annak a bezárt ajtónak a kulcsa nagyon nélkülözhetetlenné leszen. Ha felismerünk egy betegséget és nyilván tudjuk, hogy egyetlen egy orvosság menthet meg, az a kéz, amelyik azt az orvosságot ide tudja nekünk nyújtani, nélkülözhetetlen kéz. Szóval a lelkipásztor nélkülözhetetlensége a Jézus Krisztus nélkülözhetetlenségén alapszik és olyan mértékben érvényesül, amilyen mértékben tényleg jézus Krisztust tudja nyújtani. Hogyan lehet ezt elérni ? Hogyan leszek nélkülöz-J-------------* Ravasz László: Tudom kinek hittem címen, a Studium kiadásában most megjelent kötetéből. heteden, mint pásztor? Felelet: úgy, hogy felesleges tudok lenni, mint próféta. Hátra téve a nép kedvezését, hátra téve a magam hasznát, hátra téve az egész világot, egyedül az élő Isten szuverén akaratáról teszek bizonyságot szóval és minél előbb és minél teljesebben életemmel is. Kevés szó, sok élet. Sok élet, még több alázat áldozatos önmagunk tékozlása. Ez az út Hozzá. Mi elröpülünk, mint a kilőtt nyílvessző. Az a kéz, amely az ideget vonta, a levegőt szerzetté és a célpontot elibénk helyezteté, megcselekszi, hogy a célba találjunk. Püspöklátogatás Belsősomogyban. VI. Máj. 24-én d. e. 8 órakor Szigetvárról elindult Püspök úr Somogyhatvan felé. Kíséretében újra megjelent Németh Károly somogyszobi lelkész, egyházm. aljegyző, aki felváltotta Szabó Bálint hetesi lelkészt, egyházmegyei főjegyzőt s ez időtől fogva a körút befejezíéig állandóan Püspök úr kíséretében volt. Pongrácz József theol. tanárt pedig Győry Elemér theol. tanár váltotta fel a gyorsírói teendők ellátásában. 9 órakor érkezett Püspök úr Somogyhatvan községbe, hol a falu szélén Steinitz Imre földbirtokos üdvözölte a képviselőtestület élén a község nevében. Harangzúgás közben érkezett Püspök úr a református templomhoz, hol Szabó Béla helybeli lelkész fogadta és üdvözölte Vikár Árpád magyarladi, Bujtár János somogyviszlói és Tóth Sándor vásárosbéci lelkészek társaságában. Az ifjúság nevében négy leányka, köztük a lelkész leánya: Szabó Boriska, csokrot nyújtott át Püspök úrnak. A fogadtatás után Püspök úr az éneklő hívek seregében a templomba ment istenitiszteletet tartani. Gyülekezeti ének után az előimát Szabó Béla somogyhatvani lelkész tartotta, majd a 7. dicséret 6. v. eléneklése után Püspök úr hirdette az Igét Jelenések III. 14_15. alapján, ugyancsak ő mondotta az utóimát. A canonica visitatio az iskolában folyt le a somogyhatvani, somogyviszlói, csertői, vásárosbéci és magyarladi presbitériumokkal a beterjesztett jegyzőkönyvek alapján. Az egyes egyházak helyzetének megvizsgálása után Püspök úr intő s buzdító beszédet intézett a presbitériumokhoz, fájó szívvel mutatva rá arra a pusztító betegségre, mely nemzetünknek és egyházunknak egyik legnagyobb veszedelme, az egykére. Ebéd az iskolában volt, melyen a berendelt egyházak lelkészein s ezek feleségein, valamint Püspök úron és kíséretén kívül résztvett Somsich Ella grófnő és Steinitz Imre földbirtokos is. Délután 4 órakor Püspök úr látogatást tett Batta Béla dr. gondnokhelyettes tál saságában Somsich Ella grófnő patosfai birtokán. Vacsorát Steinitz Imre földbirtokos adott Püspök úr tiszteletére; vacsora alatt a leventék énekkara irredenta dalokat énekelt. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................ —— ............ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ....................................— —
