Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-06-26 / 26. szám

108. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1927.

Május 25-én Steinitz Imre négyesfogatán Somogyhatvanból Kadarkutra indult Püspök úr. Patosfa községnél Somsich Ella grófnő és lovasbandérium fogadta. Útközben Püspök úr megállóit Magyarladon, hol a község szélén felállított diadalkapunál Drenkovics Dezső községi jegyző üdvözölte, a lelkészlakon pedig Vikár Árpád magyarladi lelkész. A római kath. egyház nevében Holló Gyula plébános, a községi képviselőtestület élén újra Drenkovics Dezső jegyző köszöntötték Püspök urat, aki a templom megtekintése után tovább folytatta útját Kadarkút felé.

A szigetvári és a kaposvári járás határán, Sarolta pusztánál egész kocsisor várta Püspök urat és a kaposvári járás főszolgabirája, Stephaits Pál köszöntötte és kisérte az egész járás területén. Beláthatlan hosszú kocsisortól kisérve érkezett Püspök úr Hencse községbe, hol a templom előtt Sári Imre lelkész köszöntötte a főpásztort igen szépen felépített, formás beszédben, majd Kovács József kaposszentbenedeki lelkész üdvözölte a kaposvárvidéki lelkészi kör nevében. Kadarkút határán lovasbandérium fogadta Püspök urat s Nagy Dezső községi főjegyző üdvözölte, a templom, illetve a lelkészlak előtt, a presbitérium élén Mozsonyi Sándor lelkész. Itt várta Püspök urat Huszár Aladár ehm. gondnok is, ki felváltotta dr. Batta Bélát s ettől fogva ő kisérte Püspök urat egyházlátogató kőrútjában. 11 órakor kezdődött az istenitisztelet, melyen Mozsonyi Sándor lelkész előimája és a kadarkuti egyházi vegyeskar Czungi József kántortanító vezetése alatt előadott éneke után Püspök úr prédikált a Jelenések könyve III. 19. alapján. Az istenitiszteletet a vegyeskar éneke zárta be.

Istenitisztelet után küldöttségileg tisztelegtek Püspök úr előtt: 1. Kadarkút község Beck János biró vezetésével ; 2. izr. hitközség Rottschild Vilmos vezetésével; 3. szentimrei földmíves-iskola Fodor Jenő igazgató vezetésével ; 4. hedrehelyi presbitérium Németh József lelkész ; 5. kaposvárvidéki lelkészi kör Kovács József elnök; 6. kadarkuti iparoskor Kurbuczki János elnök;

7. kadarkuti Daloskor dr. Bállá Pál elnök; 8. Hitel- és Hangya-szövetkezetek András István igazg. tag; 9. r. kath. egyház Mósner József plébános vezetésével. Mindegyik küldöttségnek külön-kütön megkapóan válaszolt Püspök úr.

A visitatio Kadarkút, Hedrehely, Alsóvisnye és Hencse presbitériumaival együtt tartatott meg. Különösen Hencse küzd nagy anyagi nehézségekkel; az alsóvisnyiek azt az óhajukat terjesztették elő, hogy az úrvacsora-osztás ne úgy, mint eddig, az ünnepek előtti vasárnapon, hanem az ünnepek vasárnapján történjék, azaz az anyaegyház lelkésze ezeken a napokon tartson istentiszteletet és osszon úrvacsorát. Püspök úr honorálta és méltányosnak találva a visnyeiek kérését, felhívta az anya- és leányegyházak presbitériumait, hogy a két egyház között fennálló szerződést az óhaj szerint módosítsák, s a kérés kedvező elintézésére felkérte az egyházmegyei elnökséget.

Délben a községi nagyvendéglőben mintegy 80 terítékes közebéd volt, este Püspök urat és kíséretét Mozsonyi Sándor lelkész látta vendégül. Délután folyamán Püspök úr megtekintette a somogyszentimrei földmíves-iskola mintaszerűen berendezett kis gazdaságát.

Május 26-án délelőtt 8 órakor Mozsonyi Sándor lelkész a presbitériummal együtt mondott köszönetét a látogatásért, s kérte Isten áldását a főpásztor további útjára. Kadarkutról Rinyakovácsin keresztül, hol a község határán Vásárhelyi Gerő kormánytanácsos és Bertalan Márton biró üdvözölték Püspök urat a község nevében a templom előtt pedig Szabó József lelkész

őszinte, keresetlen szívből jövő szavakkal üdvözötte, a leventeegyesület nevében Diviunszki Imre földmíves szólt néhány szives üdvözlő szót, Csökölybe ment Püspök úr.

A csökölyi határnál vitéz Kovács Dénes, a nagyatádi járás főszolgabirája és Siposcsényi János jegyző fogadták Püspök urat lovasbandériummal. A község szélén felállított diadalkapunál az elemi iskola növendékei, leventék, s a község egész fiatalsága, tűzoltóság lelkes éljenzéssel fogadta és kisérte két diadalkapun keresztül Püspök urat a templom elé, hol a harangszó elnémulásával Bosznay Sándor lelkész a gyülekezet, Végh Róza az elemi iskolások, Vida Jolán tanítónő a tantestület, Garzó János a képviselőtestület nevében köszöntötték a várva várt püspököt.

Püspök urunk fáradtságot nem ismerve megérkezése után itt is azonnal istenitiszteletet tartott, melyet a gyülekezeti énekkar nyitott meg, vitéz Szalóky Lajos tanító vezetésében, igen szépen előadott alkalmi énekkel. Az előimát Szabó József rinyakovácsi lelkész tartotta, a gyülekezeti énekkar újabb éneklése után Püspök úr tartott ünnepi — áldozó csütörtöki — prédikációt, Ap. Csel. I. 9. alapján. Istenitisztelet után a tűzoltó egyesület tisztelgett Püspök úr előtt.

Mint mindenütt, úgy Csökölyön is a berendelt egyházközségek (Jákó, Gige, Rinyakovácsi) presbitériumaival közösen tartott Püspök úr presbiteri gyűlést s ejtette meg a vizsgálatot. Ä fájdalom sehol sem jutott annyira kifejeződésre szavaiban, mint itt, ahol az egyke a legjobban pusztít, úgy, hogy Csököly lakossága, illetve a ref. hívek száma a 28 év óta közel 400-al fogyott. Igazán prófétai erővel szólott Püspök úr a jelenlevő presbiterekhez, felhíva őket, hogy ha szeretik egyházukat s hazájukat, felvilágosítással, rokoni összeköttetéseik felhasználásával kövessenek el mindent ennek a rettenetes veszedelemnek a kiküszöbölésére, mert ha ezt nem sikerül elhárítani s a csökölyi s általában a berendelt gyülekezetek lélekszáma úgy fogy, mint az utóbbi 30 év alatt, üresek lesznek a református családok szépen megépített házai, üres lesz a templom, még az sem lesz, aki a harangkötelet megfogja. Püspök úr szivetrázó szavai szemmel láthatólag mély hatást tettek a jelenlevőkre. Tudósító.

Berlini levél.

Hálás örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy egyet-mást a német egyházi életről elmondjak. Nem bírálat akar e néhány sor lenni, csupán leirása egy-két élménynek s rövid tekintetfuttatás a nagy birodalom ecclesia militansanak csatamezején.

Ha az ember figyelmesen körültekint, meg kell állapítania, ha valahol, úgy itt óriási változások állottak elő a háború után. Az egyház elvesztette azt a névleges tekintélyt s kezd átalakulni — nem ugyan a csak anyakönyv szerint hozzákapcsolt tömegek szemében — lelki hatalommá, mely irányító szerepet tölt be hívei életében. A gazdag ekklézsiák egyrésze a devalvációk után súlyos válságokba került. Ahol azelőtt egyházi adóról soha nem is hallottak, ma 10, 12, 15, sőt 20%-át fizetik a jövődelemnek a legkülönfélébb címeken. Természetesen ennek káros következménye, bevezetésével arányban, az egész vonalon érezhető, mert a hívek ez erőszakos újítás ellen tiltakozásukat igen sűrűén kilépésükkel pecsételik meg. Néhány lelkész egész egykedvűen intézi el az ily eseteket abban a véleményben, hogy így kihull a férgese, mert aki egyházáért semmi áldozatra nem képes, az egyúttal hitéről is kiállította a bizonyítványt. Számos