Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-14 / 7. szám
Harminchetedik évfolyam. 7. szám, Pápa, 1926 február 14. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —...............................................—........ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ................... —.................................................................- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. •— FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®I© a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a i mezőföldi ref. egyházm. szabályrendelete. Egy fejlődő gyülekezetünk számára egyszer már lemásoltam a szabályrendeletet, ahogyan azt Czeglédy Sándor főjegyző úr kivonatos példányban Halka Sándor esperes uramhoz és ő viszont nekem megküldte. Most is szívesen lemásolnám, hiszen minden szava élvezet, minden fogalma drága emlékeket elevenít fel az olvasó lelkében. Mégsem másolom le. Hátha felesleges munkát végeznék. Hiszen feltételezhetem, hogy egyházkerületünkben minden lelkipásztor ismeri. Itt Somogybán két lelkészi körben foglalkoztak kritikailag vele ; az egyikben mint felkért előadó, magam ismertettem. Most nagyobb nyilvánosság előtt, a hivatalos közlönyben óhajtanám inkább szubjektiven, mint tárgyilagosság jogcímével igénytelen benyomásomat rajzolni. A mezőföldi egyházmegye szép múltja, tiszteletes atyái és ezek jelen hivatása, valamint jövendőt készítő reménysége iránt teljes tisztelettel nyúlok az alkotáshoz, amelynek sokszorosított kőtábláit megilletődéssel olvashatta az ünnepes félév I. vasárnapján minden kebelbeli gyülekezet. Irigykedem a szép „Sinai törvény“-ért a múltak lelkét kereső traktusra. Méltó a cselekedet valóban arra, hogy az egyházkerület szent propagandával indítson minden egyházmegyét véleményadásra és esetleg hasonló egyházfegyelmi intézkedések megtételére. Sőt az ellen sem tehető kifogás, hogy miként 1911. évben a komáromi egyházmegye egyházi törvényeinket ; pótló presbiter-választási és működési szabályrendelete, azonképpen most a mezőföldi fegyelmezési I szabályrendelet is az egész egyházkerület területére érvényesíttesék. Az egyház iránt való hűség és ragaszkodás — mondja az egyker. közgyűlés 214. p. — több helyütt meglazult, hogy a gyülekezetek bomlását megakadályozza, ezért lépteti életbe az egyházmegye a felterjesztett szabályrendeletet. Amint előttem fekszik az írás és finom, bársonyos kézzel vonja lelkemet a fogalmak szelleme, hogy elmélyedjen a mult és jelen idők tanúságaiba, talán a beszélő mű csinos veretű stílusának a szépsége is hat a képzeletemre, a bibliai vonatkozású képek és hasonlatok varázsában úgy jelenik meg a művésziesen konstruált szabályrendelet maga is, mint egy hibátlan paradicsomkerti gyümölcsfa. Fájdalom, több gyülekezet gyümölcsfélén, beteg fa csak. Majd mint egy templom üvegablaka néz rám. Mennyei világosság tör rajta keresztül. Látom egyházunk múltját, mély hitet, nagy szeretetet, áldozatos buzgóságot Isten sok dicsőségével. Lesz-e ilyen fényes még a reformátusok jövője? Most drágakövekkel ékesített ereklyévé, r egy gondosan kezelt ezüst kehellyé változik az irás. Óh, Istenem, bocsásd meg vétkeinket! Mert én láttam lelkipásztorok irodájában sarokba dobva, papirlom és pókháló szemetében heverni az Úr oltárának szentedényeit. És sok helyen láttam meg nem becsülni sok vétkeink miatt az Úrnak testét. De ha megtöröljük a gyalázat porától a gyertyatartót, ha az ítélet, a lélekkötözés és oldozás kulcsával jól nyitjuk és zárjuk a templom ajtajait, akkor fellobog még a hét gyertyatartóban az evangélium szövétneke és messzire világot a sötétség völgyében járóknak. Érzéseim felett a gondolat lesz úrrá. Végrehajtható-e minden tételében, használ-e minden gyülekezetben a szabályrendelet? Oly általános-e az anyaszentegyházunkból „anyagi tekintetek, vagy gyűlölködés miatt a kilépés“, hogy a megtorló rendelkezések kilátásba helyezésével az egész vonalon megrettentéssel kell a gyülekezet összetartásának erejét fejleszteni ? Bizonyára ezt nem gondolja Mezőföldön is senki. Nem ütközik-e sok helyen megoldhatatlan nehézségbe az „apostaták“ előtt a temető kapujának bezárása, illetőleg más temető híján a hiveket megillető temetkezés megtagadása? Ha az egyházunkból kilépő talán csak a halál révén, az utolsó órákban bánná meg vétkét és térne vissza, de már nincs ideje az egyházkövetésre, a presbitérium felmentő ítéletének meghozására: Mi legyen az ilyen bűnösök sorsa? Elfogadható-e a testből kiszálló lélek bünbánata, egy életen át tartó tévelygés és makacskodás után, vagy nem? A bocsánatot megadhatja-e a sürgősség esetén a lelkipásztor egymaga, ha az egyháztanács számára nincs meg a visszafogadtatás feltétele ? Ezeket az aggályos kérdéseket váltotta ki a szabályrendelet mind a Kaposvári, mind a Szigetvár-vidéki lelkészi-kör kebeléből, amikre a magam gyarlóságából megjegyeztem, hogy ezen kérdéseket minden presbitérium végrehajtási utasítás készítésével önmaga rendezheti. Ezen megjegyzéssel, mint megszorítással és az esetleges függő kérdések tisztázásának a feltétele mellett mindkét lelkészi értekezlet hozzájárult a szabályrendelethez a veszélyeztetett gyülekezetek fegyelmezésére nézve. Kovács József. A gályarabok lelke. A dunántúli ref. egyházkerület 1925 szeptember 20-iki lelkészértekezletére irta Kiss Zoltán nyárádi lelkész. XXII. Gócs Mihály (Capuában) észrevevén, hogy közel vagyon megoszoltatásának ideje, elbúcsúzék szenvedő társaitól, kiket az állhatatosságra inte. XXIII. ... későn estve a gályánál levő főtisztek . kényszerítők, hogy sietve menjenek ki; ki is menőnek, nem különben, mint az izraeliták Egyptomból sietve; a parton nagy örömmel eléjekbe állának az hollandiai hajós tábornok papjai sok belga hajós tisztekkel, hogy az hollancfusok hajójokba vinnék. így az Istentől szabadulásra rendelt határt semmi úton és módon az Isten dicsősége ellenségei el nem fordíthaták.
