Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1926-12-26 / 52. szám

1926 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 223. oldal. működését és tragikus halálát, majd így folytatta beszédét: — Vonjuk le a tanulságot Széchenyi életéből és működéséből. Ha ma a nemzet helyzete súlyosabb is, mint volt Széchenyi korában, a múlt biztosíték arra, hogy kétségbeesnünk nem szabad. Ha a nemzet nagyjai most összefognak, akkor szebb, boldogabb jövő előtt áll a magyar. Nem széthúzásra, belső villongásra kell a nemzet erejét elfecsérelni, hanem a megértésben, a szere­­tetben kell mindnyájunknak egyesülni. — Mikor a keresztes hadak a szent sir vissza­foglalására indultak, a fáradság következtében halálosan mély álom szállott reájuk. És akkor jött egy angyal, aki buzdította őket. A keresztes hadak pedig ismét utra­­keltek és visszafoglalták a szent sirt. Az ország elszakí­tott részei is szent sírok, amelyeknek visszaszerzésére kell gondolnunk és nem szabad elaludnunk. — Nem szabad addig pihennünk, mig ezeket a távoli szentségeket vissza nem kaptuk. Nem szabad a politikai torzsalkodások, a felekezeti villongások ke­gyetlen napjaiban elaludnunk. Antal Géza dr. református püspököt előadása után melegen ünnepelték. A kulturestélyt a Szombathelyi Dalos Egyesület művészi éneke zárta be, ami után társasvacsora következett a Szabária éttermeiben. Vasárnap délelőtt 9 órától Antal Géza dr. püspök a III. kerületi községi elemi iskolában a református ifjúsághoz intézett beszédet, külön a középiskolásokhoz és külön az elemi iskolásokhoz, 10 órakor pedig a közös protestáns templomban református istentiszteletet tartott a templomot teljesen megtöltő gyülekezet előtt. Fél 12 órakor a püspök küldöttségeket fogadott a vár­­megyeháza kistermében. Itt elsőnek a dunántúli ág. h. ev. ehkerület nevében Kapi Béla püspök üdvözölte gyö­nyörű beszédben Antal dr. püspököt, majd Zongor Béla körmendi ev. esperes, a középvasi ág. h. ev. egy­házmegye fievében, Schleiffer Károly őrnagy a protes­táns katonaság nevében, Jánossy Gábor országgyűlési képviselő a szombathelyi protestáns gyülekezet és kör nevében, Greisinger Ottóné, a Protestáns Nőegylet ne­vében, Vidos Árpád vármegyei főjegyző Vasvármegye törvényhatósága nevében üdvözölték Antal Géza dr. református püspököt, aki mindegyik üdvözlésre külön­­külön válaszolt. Ezután Ferenczy Tibor dr. kerületi főkapitány a szombathelyi rendőrkerület nevében üdvözölte a püspö­köt, így fejezve be beszédét: — Büszke vagyok arra — mondotta, hogy a mi testületünkben nincsen kölönbség felekezet és felekezet között, mert a legteljesebb a harmónia mindannyiunk között. Szeretném, ha ez példát statuálhatna mindenki számára. Antal Géza dr. válaszában többek között ezeket mondotta: — A nagy nemzetek megengedhetik maguknak a felekezeti torzsalkodások fényűzését, de ez a szegény, szerencsétlen csonka ország sohasem. Végül Dezső Lipót viezetőtanfelügyelő a tanítóság nevében, Szűcs László senyeházai esperes az őrségi egyházmegye nevében üdvözölték a püspököt. Délután 1 órakor társasebéd volt a Szabáriában Antal Géza dr. református püspök tiszteletére. A püspök 19-én délután a budapesti gyorsvonat­tal utazott el Szombathelyről. — A Lelkészi Szolgálati Napló bevezetésére igen alkalmas időpont az újesztendő. ÍJray Sándor debreceni lelkésztársunk e hézagpótló művére felhívjuk lelkészeink figyelmét. I Kováchy Miklós István | Amerikai lapokból olvassuk a szomorú hirt, hogy Kováchy Miklós István, az amerikai magyar reformá­tusok legöregebb lelkipásztora elhunyt. Temetése nagy részvét mellett Clevelandban folyt le. A boldogultat az Első Magyar Ref. Egyház E. 79 th streeti templomá­ban ravatalozták fel. A clevelandi magyar katholikus papság testületileg vett részt a temetésen. A magyar protestáns lelkészek nagy számban jelentek meg távol vidékekről is. Dr. Herczegh József prédikált, Kalassay Sándor búcsúztatót mondott. Angolul Hayden presbite­­rianus lelkész beszélt. Óriási néptömeg kisérte ki a nagyérdemű lelkészt a temetőbe, ahol Ujlaky Ferenc, ifj. Kalassy Sándor, Price lelkészek, dr. Alexay Lajos clevelandi magyar konzul és Reményi József, a Sza­badság belmunkatársa búcsúztatták el a halottat. A megboldogult életrajzi adatai a következők: Kováchy Miklós István Veszprém városában, 1858 november hó 30-án született. Atyja, Miklós György, veszprémi birtokos és ügyvéd volt, később somogy­­megyei földbirtokos és Somogy vár megye árvaszéki el­nöke, majd országgyűlési képviselő. Édesanyja, Kerká­­polyi Etelka, Somogymegyéből, Köttséről, Kerkápolyi István tekintélyes földbirtokos leánya, Kerkápolyi Károly volt nagyhírű pápai tanárnak és később pénzügyminisz­ternek unokahuga. Édesanyja korán elhalt, de atyja gondos nevelésben részesítette István fiát. Középiskoláit Székesfehérvárott a cisterciták gimnáziumában végezte, a felső gimnáziumot pedig Budapesten a ref. főgimná­ziumban. Ott tett érettségi vizsgát is kitüntetéssel. Majd a budapesti tudományos egyetemen négy évig és a bécsi tudományos egyetemen egy évig jogot, egyházjogot és bölcsészeti előadásokat hallgatott mint rendes hallgató és az akkori rendszernek megfelelő bírói vizsgát jó si­kerrel, az államtudományi vizsgát a budapesti egyetemen kitüntetéssel tette le és végezetül köz- és váltó ügyvédi diplomát nyert. 26 éves korában tagja lett a vármegyei közigazga­tási bizottságnak. 1878-ban a somogymegyei, tabi vá­lasztókerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek. Budapesten az 1848-as függetlenségi pártkör jegyzője lett és az akkori nagynevű politikai vezérek, Simonyi Ernő, Irányi Dániel és mások bizalmát megnyerte. Ott megnősült, nőül vette Budapestről Kisfaludy Lipthay Ilonát, özv. Kisfaludy Lipthay Gyuláimnak, a volt komáromi főispán özvegyének nagyműveltségü leá­nyát, akivel 47 éven át igazán boldog családi életet élt és aki az egyházi missziói munkában is igazi munka­társa, értékes segítőtársa volt. 1879 március hó 13-án, a szegedi nagy árviz ide­jén, az elsők között volt, akik Budapestről mentés és segítés céljából a helyszínére mentek. Ugrón Gábor környezetéhez tartozott s Kállay Ödönnek, az akkori vészkormánybiztosnak egyik segédje volt és itt is oly rokonszenvesen és eredménnyel működött, hogy Ferenc József király legfelsőbb elismerését fejezte ki egy hiva­talos leiratban, a vagyon- és életmentés terén tett fára­dozásaiért az ifjú képviselőnek. 1894-ben Amerikába utazott egész családjával, hogy itt új életet kezdjen. Az amerikai magyar reformá­tusok közéletében kezdettől fogva részt vett s az ame­rikai magyar református egyesületnek több éven, külön­böző állásokban volt szeretett tisztviselője. Amerikában küzdelmes életpályát folytatott. 1902. évben azonban, családját itt elhelyezve, haza jött Magyarországra és itt a dunántúli egyházkerület közgyűlése engedélyével le­tette a lelkészi képesítő vizsgálatot: és így lelkészi dip-

Next

/
Thumbnails
Contents