Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-26 / 52. szám
222. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. aki az utóbbi felfogás híve, de azért elismeri, hogy az előbb ismertetett felfogás jó arra, hogy felhívja a figyelmünket oly igazságokra, amelyeket Isten országának imperiálistái el szoktak felejteni. Gyakran bele esnek pl. abba a hibába, hogy nem tesznek különbséget az örökkévaló és egyetemes elvek és azoknak ideiglenes és helyi alkalmazása között. Itt van pl. a Népszövetség intézménye. Senkinek sincs joga azt állítani, hogy ebben Isten országának a megvalósulását kell látnunk, bár a Népszövetség eszméje közel áll a keresztyénséghez. — Másodszor nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy a fennálló körülmények korlátoznak minket keresztyén elvek radikális alkalmazásában s minthogy ezeket a körülményeket csak fokozatosan lehet megváltoztatni, az elvek alkalmazása is csak fokozatosan történhetik. — Harmadszor egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy milyen óriási akadálya van Isten országa eljövetelének az emberi bűnben. A társadalom csak akkor változhatik meg, ha az őt alkotó egyének megváltoznak. — Végül pedig jó, ha észben tartjuk, hogy Isten országa örökkévaló dolgok rendjébe tartozik s nincs semmi Ígéretünk arra nézve, hogy Isten országa már itt a földön megvalósul a maga teljességében. Mindezek a meggondolások azonban nem elegendők arra, hogy az Isten országáért folytatott küzdelmet feladjuk és a dolgok jelenlegi rendjébe belenyugodjunk. Dr. Sz. B. Püspöklátogatás Szombathelyen. Mint lapunk múlt számában jeleztük, dr. Antal Géza püspök úr december 18-án, lapunk felelős szerkesztője kíséretében szombathelyre érkezett, hogy a szombathelyi reformátusokat meglátogassa. Szombathelyi hiveink az egyház megalakulásakor szerződésre léptek az ág. hitv. ev. testvérekkel és ez a szerződés ma is fennáll. Az egyesült protestáns gyülekezet részéről Kapi Béla püspök-lelkész irányításával külön bizottság nagy gonddal készítette elő Püspök úr régóta várt látogatását. Ez alkalomra Szombathelyre érkezett Mesterházy Ernő, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelője; az őrségi egyházmegye részéről Szűcs László esperes és Chernél Antal gondnok. A középvasi ág. hitv. ev. egyházmegye részéről Zongor Béla esperes és László Kálmán felügyelő, valamint Fülöp József körmendi lelkész, egyházker. tanácsbiró, Hodossy Ernő kúriai biró, egyházkerületi képviselő és Somogyi Gyula egyházasrádóci lelkész. Az állomáson az I. osztályú váróteremben volt a fogadtatás, mely alkalommal Kiskos István polgármester a város, a helyi protestáns gyülekezet nevében Schöck Gyula másodlelkész, a református hívek nevében Kovács Gyula törvényszéki tanácselnök, a Protestáns Nőegylet nevében Greisinger Ottóné köszöntötték Püspök urat. Az üdvözlés után hosszú autó- és fogatsor vitte be a vendégeket a városba. Püspök úr szombathelyi tartózkodása alatt állandóan Kapi Béla püspök-lelkész szives vendégszeretetét élvezte. A megérkezés napján délben a vendégek tiszteletére Kapi Béla püspök és felesége ebédet adott. A látogatás lefolyásáról a szombathelyi Hir a következőkép emlékezik meg: Ezt a lálogatást Szombathely egész társadalma, felekezeti és társadalmi különbség nélkül őszinte szeretettel és baráti érzéssel fogadta és ez a megértés impo zánsan nyilvánult meg akkor, amikor nemcsak a hatóságok vezetői, hanem a közönség legszélesebb rétegei is szivvel-lélekkel belekapcsolódtak Antal Géza dr. református püspök ünneplésébe. Mert a nagy református püspök szombathelyi útja ünnepet jelentett: a szeretet és a megértés ünnepét, amely csak boldogabb, szebb jövőért küzdő magyar ismert. Mert Antal Géza dr. püspök a szeretetnek, a megértésnek Magyarországot feltámasztó erejét hirdette itt Szombathelyen. Antal Géza dr. református püspök szombaton délután 4 óra után hivatalos látogatásokat tett Kiskos István polgármesternél, ahol a városi tanács, valamint a tisztviselők is tisztelegtek a püspök előtt, majd meglátogatta gróf Mikes János r. kath. püspököt, Tarányi Ferenc dr. főispánt, Horváth Kálmán dr. alispánt, Vidos Árpád dr. főjegyzőt, továbbá látogatást tett a káptalannál, a katonaságnál, a rendőrségnél és egyéb hivataloknál, délután 6 órakor pedig a reformátusság vezetőivel tartott tanácskozást. Szombaton este 8 órakor kulturestély volt a Szabária emeleti nagytermében, amelyen nagy számban képviselte magát Szombathely egész társadalma. A kulturestélyen a vármegye részéről Tarányi Ferenc dr. főispán és Vidos Árpád dr. főjegyző, a katonaság részéről vitéz Kovács altábornagy, a város részéről Kiskos István polgármester és Ujváry Ede dr. h. polgármester, a rendőrség részéről pedig Oroszlány Endre dr. rendőrtanácsos jelentek meg. Néhány perccel nyolc óra után érkezett meg Antal Géza dr. református püspök, akit Kapi Béla püspök kalauzolt végig a termen a megjelentek lelkes éljenzése közben. A kulturestélyt a Szombathelyi Dalos Egyesület „Hiszekegybe nyitotta meg. Ezután dr. Antal Géza református püspök tartotta meg felemelően szép kulturelőadását. Azzal kezdte beszédét, hogy két nagy évfordulónak soha el nem évülhető emléke áll mögöttünk ebben az esztendőben: az egyik a mohácsi vész 400 éves, a másik pedig II. Rákóczi Ferenc születésének 250-ik évfordulója. Két olyan évforduló ez, amelyet sohasem szabad elfelejteni és amelyekből a tanulságokat mindenkinek le kell vonnia a holnapok számára. Ezután Széchenyi István gróf méltatására tért át: A londoni Szent Pál székesegyház építőjének sírját ez a felirat díszíti: „Emléket keressz ? Tekints körül ?“ Széchenyi is ugyanezt mondhatja minden magyarnak. Az országnak alig van része, amelyen Széchenyi a maga erős kezének nyomát hátra ne hagyta volna. A Vaskapuszoros, a Tisza-szabályozás, a Lánchíd, a Tudományos Akadémia, mind róla mesél. — Miben áll Széchenyi páratlan nagysága ? Abban, hogy egy prófétai ihlet, egy gondolat töltötte el egész valóját, mert meglátta ennek a nemzetnek kiváló, fenomenális erejét és ez a meglátás eredményezte, hogy Magyarország minden téren olyan helyet szerzett magának az emberiség kultúrtörténetében, amely az elsők között is a legelső. — Széchenyi tudta, hogy a nagy magyar jövő első feltétele a nyelv kicsiszolása és ezért a magyar nyelv kiművelésére vetette magát. Ez a nemzet a maga kihasználatlan erejével óriási jövő előtt áll! — ez a gondolat hevítette Széchenyit. — Széchenyi adta ki a nagy jelszót, hogy a vallásszabadság terén ne legyen különbség felekezet és felekezet között, mert ebben az országban csak magyarok vannak. És Széchenyi azért küzdött, hogy törvényhozásilag biztosíttassák a vallásszabadság, mert ez a létalapja a felekezeti békének. Ezután megkapóan ecsetelte Széchenyi egész életét,
