Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-05 / 49. szám
Harminchetedik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1926 december 5. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...............................................—• ......................................................... . FŐSZERKESZTŐ : DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..................—...............................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. cd TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. cd Fontos nyilatkozat. Bethlen István m. kir. miniszterelnök debreceni Programm beszédében a felekezeti kérdésről fontos nyilatkozatot tett. Örömmel üdvözöljük a miniszterelnök úr nyilatkozatát, mert nagy horderejű kérdésekről az igazságnak megfelelően szólt. És az igazság mindig megegyezik az egyházak jól felfogott érdekeivel. Teljes mértékben aláírjuk: „ápolnunk kell a felekezeti békét minden felekezet között egyformán“. Tényleg ez a csonka ország nem bírja el a felekezetek harcát. Mi is nagy súlyt helyezünk a más felekezetbeliekkel való békés együttműködésre. Fontos megállapítást szegezett le a miniszterelnök úr, amikor kijelentette, hogy a felekezeti béke attól függ, hogy az egyházak egyenjogúsága necsak papíron, hanem az életben is meglegyen, — attól függ, hogy a türelem, a vallásszabadság tiszteletbentartása necsak papíron legyen, hanem valóban „az életben is érvényesüljön“. Helyesen mutatott rá a miniszterelnök úr arra is, hogy van közös ellenség is a keresztyén felekezetekkel szemben: a szervezett hitetlenség, amely türelmetlen minden vallással szemben. A bibliai recept szerint a gonoszt jóval lehet csak meggyőzni, az egyházak éljék a hit életét és akkor megtörik a hitetlenség minden támadása velük szemben. Mindnyájunkat közel érintő kérdést érintett a miniszterelnök úr, amikor az egyház szolgáinak anyagi helyzetéről sem felejtkezett meg. Őszintén beismerte, hogy „ezen a téren még sok tenni való vár a kormányzatra“. A sok közül két kérdésre mutatott rá mint sürgősen megoldandó feladatra. Az egyik a korpótlék kérdése, a másik az egyházak közszüksége, ami alatt értendő szerintünk elsősorban az adócsökkentési segélyek valorizálása. Hisszük, hogy a felelős állásból elhangzott ígéreteket nemsokára tettek fogják követni és egyházunk anyagi életének e nehéz kérdései közmegnyugvásra hosszú időre megoldatnak. Pongrácz József. Református nap Kaposváron. A Belsősomogyi Református Egyesület közgyűlése. A Hit és Szolgálat mozgalmának konferenciája. November 9-én emlékezetes, szép és lélekemelő ünnepet tartott a kaposvári és kaposvárvidéki reformátusság. E napon délelőtt tartotta ugyanis közgyűlését az évről-évre nagyobb hatással dolgozó Belsősomogyi Református Egyesület, mely a belsősomogyi egyházmegye református társadalmának helyi alakulata, délután pedig a hasonló irányú országos egyházépítő munkába való belekapcsolódás jutott kifejezésre azáltal, hogy a Hit és Szolgálat mozgalmának vezető emberei előadásokat tartottak, ismertették a mozgalom eredetét, célját, feladatait és az egyház újraépítésében minden reformátusra váró teendőket. A szép és tágas kaposvári templom mindkét összejövetel alkalmával megtelt a hallgatóság hatalmas tömegével, melyben úgy a helyi, mint a vidéki reformátusság, ezenfelül az evangélikus és katholikus társadalom is képviselve volt. Megható és építő látvány volt maga ez az impozáns gyülekezet is, amelyben a legkülönbözőbb állású emberek, lelkészek, tanítók, orvosok, ügyvédek, katonatisztek, közkatonák, földmivesek, diákok, úrinők, diáklányok fáradhatatlan figyelemmel követték a mélyen járó előadásokat, melyek délelőtt két, délután három óránál hosszabb ideig egyfolytában vették igénybe a hallgatóság figyelmét. Ahol ennyi és ilyen komoly, ilyen általános érdeklődés fordúl a nemzet és egyház élet-halál kérdései felé, ott nyilván megvan a szomjúság a lelkekben a megtartó igazság után, csak járjanak szét az evangélium élő hitű apostolai, akik kitudják elégíteni ezt a lelki szomjúságot, mig el nem alszik. Az ilyen élmények megerősítik azt a meggyőződést, hogy egyházunk és népünk megújúlása, bár még csak a kezdet kezdetén vagyunk, nem reménytelen. Az egyesület közgyűlését istentisztelet előzte meg, melyen a gyülekezet énekei (XC:1., CXXXVIII: 14.; 74: 6., Himnusz, XC : 9.) és a Sulacsik Zoltán által vezetett ifjúsági kar két éneke közben Nyáry Pál péci lelkész imája és dr. Vass Vince theologiai tanár igehirdetése szolgáltak a lelkek építésére. Nyáry Pál a bevezető ének gondolataihoz fűzve imáját, azért imádkozott a gyülekezettel, hogy Istenben való bizodalmunk több legyen, mint az ajkak vallástétele, legyen az az életünk bizonyságtétele. Dr. Vass Vince Ján. ev. 17. r. 11. és 20—23. versei alapján az egység leikéért esedező Főpap — Krisztus imájáról beszélt. A világ tele van széthúzó, romboló erőkkel. Meghallja-e a Főpap imáját, amint az egység leikéért esedezik szüntelenül ? Az összes keresztyén felekezetek között elsősorban minket, reformátusokat hívott el az Úr arra, hogy az Ő főpapi imájának visszhangjai legyünk a földön. A mi egyházunk a legegyetemesebb, a „legkatholikusabb“ egyház, mert hiszünk egy mindnyájunk felett álló örök, egyetemes, láthatatlan anyaszentegyházban. Egy a hit, egy a keresztség, egy a Krisztus, egy a Főpap, egy a Király, egy a Fő. Minden keresztyén felekezet, mint tagok a főnek, engedelmeskedjék Krisztusnak. Az egység lelkét ápolja a Hit és Szolgálat mozgalma. Krisztus hív mindenkit, hogy adjuk át magunkat Néki és Ő éljen mibennünk. Istentisztelet után dr. Szigethy Gyula Sándor egészségügyi főtanácsos, az Egyesület világi elnöke nyitotta meg a közgyűlést, megnyitó beszédében utalván arra,
