Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-12 / 37. szám
Harminchetedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1926 szeptember 12. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ....................................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. •.............................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. t=> TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. o Államhoz való viszonyunk. — A püspöki jelentésből. — Mult évi püspöki jelentésemben rámutattam arra, hogy a kormányban meg van a teljes készség, hogy ref. anyaszentegyházunk részére a 1848: XX. t.-c.-ben biztosított államsegélyt fokozottabb mértékben bocsássa egyházkerületeink rendelkezésére. Ezt a készséget el kell ismernünk annak dacára is, hogy az az ütem, amelyben ez történik, sokkal lassúbb, mint ahogyan azt egyházunk érdekei szempontjából kívánatosnak mondhatnók. Remélhetőleg most, amikor az államháztartás egyensúlya biztosítva van s a zárszámadás tanúsága szerint a szükségletek kielégítésére az állam immár a megfelelő erővel rendelkezik, a kormány gyorsabb ütemben fogja rendezni azokat a kérdéseket, melyeknek rendezetlenül hagyása vagy az eddigihez hasonló lassú ütemben rendezése egyházunknak jogos sérelmét képezi. Az állam és az egyház közötti viszony szempontjából is kívánatos, hogy sérelmeinkre és jogos kívánalmainkra minél előbb megjöjjön a kedvező elintézés s egyházunk az anyagi kérdések rendezése után egész erejét annak a feladatnak szentelhesse, mely reá, mint evangéliumi egyházra várakozik. Egyházunk súlyos helyzetének felismeréséről s az orvoslás komoly szándékairól tanúskodik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 76.639/1925. számú átirata, mely a változott viszonyok folytán szükségessé vált kongrua újraértékelést foganatba vette ott, ahol ez iránt megkerestetik és ahol a helyi javadalomban megállapíthatólag értékcsökkenés állott be. E rendelet értelmében a kultuszminisztérium egyházkerületünkben 23 revíziót foganatosított s a tényleges helyzetnek megfelelő javítást az illető helyeken keresztül vitte. Ugyancsak a lelkészi karunk helyzetének megértéséről s a segítés szándékáról tanúskodik a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak nemcsak az 1926/27. évi költségvetés alkalmával tett nyilatkozata, de az a kijelentése is, melyet megbízásából a folyó évi május 26—28. napjain tartott konventi ülésen tolmácsolni szerencsém volt s melynek értelmében a miniszter úrnak eltökélt szándéka a lelkészi korpótlékot az 1927/28. évi költségvetésbe beállítani. Azóta megjelent a 44.400/1926. számú VKM. miniszteri leirat, melynek értelmében kimutatás készítendő a korpótlékra igényjogosult lelkészekről s azoknak az 1913. évi XXXVIII, t.-c. értelmében 1927. évi julius 1., illetve 1918. évi január 1-én esedékes korpótlékáról. Ez a kimutatás a kultuszminisztériumba a kellő időben felterjesztetett s ott az előmunkálatok most vannak folyamatban a szükséges összeg kiszámítására. Szeretjük hinni, hogy az ünnepélyesen kijelentett ígéret az 1927/28. évi költségvetésben valóra lesz váltva s ezzel lelkészeinknek jogos panasza, miről több egyházmegyei felterjesztés is tanúskodik, meg lesz szüntetve. Az adócsökkentési segélyt ez évben a kultuszkormány javaslatára a törvényhozás jelentékenyen emelte. 500.000 aranykoronát vett fel az 1926/27. évi költségvetésbe, mely összeggel az adócsökkentési segély körülbelül 35%-ra emelkedett volna. Ámde ebből az összegből a különösen súlyos helyzetben lévő egyházak segélyezésére a kultuszminisztérium saját rendelkezésére visszatartott egy részt, a többi aztán a két protestáns egyház között a régi kulcsot megközelítő arányban osztatott fel. Az 1848: XX. t.-c. végrehajtása címén ref. egyházunknak ez évben 6800 millió korona áll rendelkezésére, az előző évinél kerek 4200 millió koronával több. Egyetemes konventünk elnöki tanácsa augusztus hó 23-án tartott gyűlésén foglalkozott ez összeg felosztásának kérdésével s egyházunk helyzetének mérlegelése után abban állapodott meg, hogy a fenti összeg 60%-a az egyházak adócsökkentési segélyére, 15°/o-a a nyugdíj-alap támogatására, 25°/o~a pedig az egyházi közigazgatás költségeinek fedezésére (konvent és egyházkerületek) legyen fordítandó. Az adócsökkentési segély %-a így a folyó költségvetési évben a békebelinek körülbelül 20%-át fogja ugyan csak kitenni, de az a segélyösszeg általában, melyben egyházunk részesül, beleértve a lelkészi nyugdíj- és özvegy-, árva-gyámintézet részére adott segélyt is, a békebelinek 43%-ára rúg. Mig így, ha lassú módon is, úgy az adócsökkentés, mint a lelkészi kongrua és korpótlék tekintetében a kormány megértő törekvéséről számolhatok be, nem hallgathatom el, hogy a tanítói fizetések terén, különösen a 25.000/1926. számú miniszteri rendelet oly módon intézkedett, mely intézkedést nem csak anyagi szempontból, de autonómiánk szempontjából is sérelmesnek kell tartanunk. Sérelmes ez az intézkedés, mert megkérdezésünk nélkül az egyház által adott helyi javadalom szorzó számát az eddigi 70 aranyfillérről F25 pengőre emelte, amivel főkép kántortanítóinkra nézve, kik legnagyobb részt föld- és terményjavadalmazásban részesülnek, a státusrendezést — úgyszólván — illuziórussá tette. Sérelmes azért is, mert az egyházakra visszamenőleg kötelezővé tétetett az állami státusrendezésnek megfelelő tanítói illetményeknek 1925. évi julius hó 1-től kifizetése. A miniszter úr figyelmét felhívtam arra, hogy egyházaink költségvetése polgári év szerint állíttatván össze, a szükségletről a folyó évre egyházunk az aratást követő időkben gondoskodik s így nincs módjában előző évekre visszamenőleg a kultuszminiszter által megállapított szükségletek fedezéséről gondoskodni. Felhívtam figyelmét arra is, hogy ez a rendelet megkérdezésünk nélkül adatván ki, sérti autonómiánkat s állami részről önkormányzati jogunkba olyan benyulást jelent, mit tiltakozás nélkül nem hagyhatunk. Tisztelettel kérem, hogy az egyházkerületi közgyűlés keresse meg az egyetemes könventet, hogy az írjon fel az egyetemes magyar református egyház nevében e sérelem ellen s
