Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-05 / 36. szám
154. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. Határozati javaslat a mohácsi vész négyszázados évfordulójáról való ünnepi megemlékezés tárgyában. Az Országos Református Lelkészegyesület közgyűlése az örökgyászú mohácsi vész négyszázados évfordulóján megszentelt ünnepi érzések között egyesíti a visszaemlékezés fájó könnyeit az egész magyar nemzetéivel. A tegnapi, még sokkal szörnyűbb uj mohácsi sírból csak alig kiemelkedő nemzetünk jobb jövőéért minden hű és istenfélő igaz magyarral — imádja bármelyik templomban az örökkévalót — buzgó és odaadó testvéri érzések közt együtt imádkozik. Mélységes hálával borul a kegyelmes Isten gondviselő kezére, amikor elgondolja, hogy ez a szent és erős atyai kéz magyar nemzetünket a négyszáz év előtti mohácsi sírból a Jézus Krisztus tiszta evangéliuma által emelte ki; hogy a Mohácsnál darabokra tört magyar élet és magyar lélek nem erővel, nem hatalommal, hanem a Seregek Urának Lelke által forrott újra össze és találta meg jövőjének fényes és emelkedő útját és hogy a mohácsi sirba temetkezett magyar néperő helyett, amelynek lelki ellenállóképességét a középkorvégi keresztyénség megkorhadása és kiüresedése sorvasztá el, a reformáció áldott nevelő és fegyelmező hatásai következtében állott elő és szerveződött egybe egy új, friss, kiapadhatatlan magyar néperő: a Bocskayak népe. E hálaadással egyben hitet is tesz közgyűlésünk ama rendíthetetlen meggyőződése mellett, hogy a tiszta evangéliumra és annak szolgáira napjaink óriási Mohácsa után is ugyanez a feladat, lehetőség és jövő vár magyar nemzetünk életében. E szent feladat véghezvitelére, e dicső lehetőség megragadására, e jobb és szebb magyar jövendő munkálására, egyszóval Krisztus királyságának nemzetünk életében való diadalmas felállítására közgyűlésünk s benne és általa a magyar református lelkipásztori lélek és lelkiismeret Isten és a magyar haza szine előtt a mindhalálig való hűség alázatos és engedelmes elszánásával ajánlja fel magát, megemlékezvén azokról, akik e szent apostoli és prófétai munkában négyszáz év alatt ö előtte jártak, figyel mezvén az ő életök végére és követvén az ő hitöket. Ünnepélyesen kijelenti közgyűlésünk, hogy ennek a munkának Istentől kijelölt és ajándékba kapott utján nem fogja feltartóztathatni a magyar református lelkipásztorokat s a felelős vezetésökre bízott öntudatos hivő reformátusok seregeit semmiféle testvértelen gáncsvetés, jöjjön az akármely oldalról és dolgozzék akár a nyilvánvaló történelmi tények meghamisításával, akár a jelen erőtényezőinek ellenséges szándékú szervezésével. Nem győzettetve meg a gonosztól, sőt inkább jóval igyekezve meggyőzni a gonoszt, kitagadó hajlandóságok által meg nem ingatva, sőt megerősödve az édes és egyetlen magyar haza csöndes és áldozatos szeretetében; ha megtapodtatva is útszéli tövisként, de égve, mint a Mózes csipkebokra; mint ostorozattak és meg nem ölöttek, mint bánkódok, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, de mindennel bírók, így kívánnak haladni a magyar református lelkipásztorok és az ő zászlós táboruk, az Országos Református Lelkészegyesület, előre a munka és a oecsület, a felelősség és a szolgálat kereszthordozó utján, a megváltó és üdvözítő Mester nyomában s ezen az egyetlen lehetséges úton kívánják vezetni forrón szeretett hazájukat és nemzetüket a nagy feltámadás felé. Egyházmegyei közgyűlés. ♦ A komáromi református egyházmegye augusztus I7-én tartotta Komáromban, a Kollégium nagytermében ez évi rendes közgyűlését az egyházmegye tanácsbiráinak, lelkészi és tanítói karának, valamint az egyházak kiküldötteinek élénk részvétele mellett. A közgyűlés eseményeinek kiemelkedő mozzanata volt Erdélyi Pál dr. egyetemi tanár, egyházmegyei gondnok magvas megnyitója, amelyben a gályarabok emlékét idézte fel megragadó szavakkal a közgyűlés előtt abból az alkalomból hogy Ruyter hollandi admirálisnak, a magyar protestantizmus nagy hőse és vértanúi kiszabadítójának ez évben telt be halálának kétszázötvenedik évfordulója. Az egyházmegye illusztris gondnoka határozott szavakkal tiltakozott az ellen a történelmi hamisítás ellen, amely a magyar gályarabokat szlovák nemzetiségüeknek tette meg. Másik fontos pontja volt a tárgysorozatnak Gyalókay László esperes elnöki jelentése az elmúlt évről, amelynek fontos egyházi eseményeit tárta föl az alaposan és nagy gonddal kidolgozott jelentés. Az egyházmegye közgyűlését reggel 8 órakor a ref. templomban istenitisztelet előzte, meg. Az istenitiszteleten Galambos Zoltán komáromi lelkész mondott áhitatos imát. Az istenitisztelet után a Kollégium nagytermében gyűltek egybe a közgyűlés tagjai, akik sorában Gyalókay László esperes és Erdélyi Pál dr. gondnokon, a közgyűlés elnökein kívül megjelentek Balogh Elemér, a dunáninneni ref. egyházkerület püspöke, Tóth Kálmán tisztb. esperes, tanácsbiró, továbbá Soós Károly főjegyző, tanácsbiró, Csekes Béla aljegyző előadók, Boross Kálmán, Csiba Imre, Gálffy Géza, Galambos László, Mórocz Mihály, Rácz Elemér, Sándor Benő lelkészi-, Fülöp Zsigmond, Gaál Gyula dr., Kenessey Kálmán dr., Szíjj Ferenc dr., Zsindely Ferenc világi tanácsbirák, Mészáros Károly egyházmegyei világi számvevő, stb. Mielőtt a közgyűlés megnyílt volna, Gyalókay László esperes megkapó imában emelte a hit szárnyain az Úr trónusa felé a lelkeket. Erdélyi Pál dr. egyházmegyei gondnok elnöki megnyitóját a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta és benne foglalt indítványt egyhangúan határozattá emelte, megörökítvén feledhetetlen emlékét a gályaraboknak. Fölirt a konventhez és tiltakozását fejezte ki a nyugatszlovenszkói evangélikus egyházkerületnek legutóbbi közgyűlésén hozott azon határozata ellen, amelyben a történelmi igazság elferdítésével a protestáns gályarabok többségének magyar nemzetiségét kétségbe vonta. A közgyűlés Boross Kálmán indítványára elhatározta, hogy a gondnoki megnyitót egész terjedelmében az egyházi hivatalos lapban kinyomatja. A napirend legelső tárgya az esperesi jelentést megelőzően a komáromi református egyház javaslata volt, amely Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő indítványára javasolta egy missziói segédlelkészi állás szervezését. A missziói segédlelkész az egyházmegye lelkészeinek, különösen az egyháztársadalmi munka szervezésénél állana rendelkezésére és segédkeznék időnként a lelkészek egyházi funkcióinál is. A kérdés körül nagyobb vita folyt, a közgyűlés végül is kimondotta, hogy az állás szervezésére nézve fölterjesztést intéz az egyházkerülethez. Nagy figyelem között terjesztette elő Soós Károly egyházmegyei főjegyző Gyalókay László esperes évi jelentését, Minthogy a konvent határozatai igen lassan érkéz-