Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1926-09-05 / 36. szám

1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 155. oldal. nek meg az egyházmegyéhez, amiből tetemes károk származhatnak, a közgyűlés kimondotta, hogy felír az egyházmegye az egyházkerület utján a konventhez olyan irányban való sürgős intézkedés végett, hogy a konventi határozatok a lehető legrövidebb idő alatt kézbesíttesse­­nek az illetékes hatóságoknak. Az esperesi jelentés rendkívül meleg hangon emlé­kezik meg Balogh Elemér püspöknek, a pozsonyi egy­háznál eltöltött lelkészkedése 30 éves jubileumáról, ame­lyet egyháza a mult év októberében ült meg igen bensőséges ünnep keretében. Kegyeletes szavakkal emlékezik meg a jelentés a gályarabokról, akiknek emlékére az esperes javaslatára elhatározta a közgyűlés, hogy az egyházmegye „Gálya­rabok emléke“ címen alapot állít fel, amelyhez köteles még ez évben hozzájárulni minden egyház a lelkész­­képzőre felállított kulcs szerint. Az alapra Gyalókay László esperes 100 K-át adományozott és az egyház­megye felkéri a lelkészeket, tanítókat és az egyház­megye híveit, hogy a gályarabok emléke iránt hozzák meg kegyeletes áldozataikat. Elhatározta az egyház­­megyei közgyűlés, hogy ez év november 11 -én a gálya­rabok emlékére Komáromban emlékünnepet tart presbi­teri konferenciával egybekapcsolva, amelynek előkészíté­sével Soós Károly egyhm. főjegyző, Gálffy Géza,'Fülöp Zsigmond, Kenessey Kálmán tanácsbirákat és Galambos Zoltán komáromi lelkészt bízták meg. A kongruára nézve az esperes indítványára el­határozza a közgyűlés, hogy a gyülekezetek által a lelkészek részére adott személyi pótlékok — akár terményekben, akár pénzben adatnak, — a javadalom felbecslésénél s illetve a kongrua megállapításánál ala­pul nem vehetők, mert azok nem állandó természetű, csak személyhez kötött javadalmak, amik a lelkész távozása vagy halála esetén megszűnnek. A losonci lelkészképzőre nézve kimondja a köz­gyűlés, hogy továbbra is engedélyt ad a távozásra azon lelkészeknek, akiket a lelkészképző vezetősége előadások tartására felkér; felkéri az egyházakat, hogy a theológia fenntartási költségeire minden egyház még ez év folya­mán küldje be hozzájárulását Bertók Béla püspökhöz készpénzben és pedig olyan összegben, amely lélek­­szám szerint számított fél kilogram buza értékének felel meg. Az idei elemi csapásokkal sújtott vidékek egy­házait és Nyitrát az egyházmegye fölmenti ezen köte­lezettség alól. Az esperes javaslatára az egyházmegye 200 korona pályadíjat tűz ki az egyke bűnét a maga rémes és kóros voltában feltüntető elbeszélésre, amely egy Ívnyi terjedelemben az év végéig esperes úrhoz adandó be. Köszönetét fejezi ki a közgyűlés az ekecsi nőegylet­nek azon nemes fáradozásaiért, hogy a hívek között végzett gyűjtés útján egy új harangot szerzett az Úr templomába. Örvendezéssel veszi tudomásul az egyházmegye, hogy az egyházmegyei tanítóegyesület újra megalakult és megkezdte működését. A tanítóegyesület igazgatási kiadásaira évi 300 koronát szavaz meg a közgyűlés. A vallásoktatásban tapasztalt szép eredményről örömmel értesül a közgyűlés, amely a vallástanítóknak ezen a téren kifejtett ügybuzgóságáért elismerő köszö­netét szavaz. Kívánatosnak tartja az egyházmegye, hogy a konfirmációi oktatás mindenütt az egyházmegye által elfogadott Kovács-Osztényi féle tankönyv alapján tör­ténjék. Az esperesi jelentés részvétteljes szavakkal emlé­kezik meg azokról, akik elköltöztek az élők sorából. A közgyűlés az esperesi javaslatok értelmében kegyelettel i örökíti meg emlékét Farkasdy Béla volt csilizpatasi, Tóth János volt komáromszentpéteri lelkészeknek, Nagy László farkasdi tanítónak, kiskéri Tóth Lajos nyug. járásbiró, volt egyházmegyei tanácsbirónak, Boda Domo­kos alistáli kántortanítónak, Hirschler Károly somorjai kántortanítónak emlékezetét. Kegyeletes érzéssel emlé­kezik meg a közgyűlés néhai Antal Gábor dr. püspök hitvesének, szül. Kluge Matildnak elhunytáról is és em­lékét jegyzőkönyvében megörökíti. Ă közgyűlés helyesléssel veszi tudomásul mindama intézkedéseket, amelyeket az esperes az aranyosi, hetényi, patasi és komáromszentpéteri lelkészi állások betöltésére nézve tett, de fájlalja azokat a választási eszközöket, módokat és harcokat, amelyek az utóbbi lelkészválasz­tások alkalmával szokásba hozattak. Ezek méltatlanok a lelkészi álláshoz. Ezért a közgyűlés határozatilag ki­mondja, hogy a meghívás útján való lelkészválasztás minden egyházban csak akkor vezethető keresztül, ha a vonatkozó aláírási ivet a jogosult választók három­negyedrésze a lelkészi hivatalban sajátkezüleg aláírta, mit a helyettes lelkész a záradékolásban aláírásával iga­zolni tartozik. Minden, a lelkészválasztás ellen beadott panasz teljes biróság által bírálandó el. Fellebbezők a bíróság összes költségeit tartoznak viselni s e célra minden esetben 1500 K-t előre letenni az esperesi hi­vatalban, ha a jelzett összeg befizetése meg nem történt, a panasz figyelembe nem vehető. Ezen intézkedések azonnal életbe lépnek. A nyitrai egyház vagyoni állapotainak megvizs­gálására kiküldött bizottság jelentését Mórocz Mihály, Boross Kálmán, Kenessey Kálmán, dr. Sedivy László és Ácsai Lajos felszólalása után azzal vették tudomásul, hogy az egyházmegye elrendelte, hogy a nyitrai lelkész lelkészi székhelyét Álsószőlősre helyezze át és az egy­ház sürgősen gondoskodjék a templomon szükséges javítási munkálatok végrehajtásához szükséges összeg előteremtéséről. k. l. § VEGYESEK •§ — Gróf Tisza István arcképleleplezése Esztergom­ban. Halhatatlan emlékű főgondnokunk arcképét Komárom- Esztergom, közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósága f. hó 2-án leplezte le Esztergom vármegye közgyűlési termében. Ez alkalommal leplezte le a törvény­­hatóság Csernoch János hercegprímás arcképét is. Az ünne­pélyen megjelent egyházkerületünk püspöke, dr. Antal Géza úr is, aki egyúttal az Országos Tisza Emlékbizottság felkérésére a Tisza Emlékbizottság hódolatát is tolmácsolta. A napilapok részletesen beszámoltak az ünnepélyről s arról a hatásról, amit püspökünk beszéde keltett, valamint arról az előzékenységről, amellyel az esztergomi hercegprímás őeminenciája kerületünk püspökét fogadta. A nagyhatású beszédet lapunk jövő számában hozzuk — Gyászhir. Dr. Pruzsinszky Pál a budapesti ref. theologiai akadémián az egyháztörténelem ny. r. tanára, a genfi egyetem hittudományi karának és a montpellier-i pro­testáns theologiai fakultásnak tiszteletbeli doktora, a böl­csészettudományok doktora, oki. középiskolai tanár, a buda­pesti ref. egyház presbitere, a budapesti ref. főgimnázium igazgatótanácsának tagja, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányának, a Keresztyén Ifjúsági Egyesüle­tek nemzeti bizottságának tagja, stb. fáradhatatlan és al­kotó munkában töltött, egyházunknak és nemzetünknek messze idegenben is dicsőséget szerzett életének 65-ik, theológiai tanári működésének huszadik esztendejében, 1926 augusztus 29-én, d. u. hirtelen elhunyt. Temetése nagy részvét mellett augusztus 31-én volt. Először, déli 12 óra­kor, a Rádai-utcai theol. diszteremben felravatalozott ko­

Next

/
Thumbnails
Contents