Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-05 / 36. szám
Pápa, 1926 szeptember 5. Harminchetedik évfolyam. 36. szám. DDNÄNTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .................-..................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................-.......................................................................-.......................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÂCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. cn TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. □ Felekezetközi viszony. — Részlet a püspöki jelentésből. — A felekezetközi viszonyok terén a lefolyt esztendőben több aggasztó jelenség merült fel, amiket szó nélkül nem hagyhatunk. Mig a nemzet legjobbjai teljes erővel azon törekednek, hogy csonka országunkat a legnagyobb csapástól, mely bennünket érhet, a felekezetek közti jó viszony megzavarásától megóvják, addig sajnálattal kell megállapítanunk, hogy egyes sajtóorgánumokban, éppen úgy, mint szószéken és nyilvános gyűléseken hangzanak el nyilatkozatok, melyek a felekezeti béke megzavarására alkalmasak. A róm. kath. püspöki kar, élén az ország hercegprimásával, helyesen mérlegelve országunk súlyos helyzetét s a reánk váró nagy feladatokat, a maga egészében a kölcsönös megértés alapján áll. Annál sajnálatosabb, hogy egyik tagja: gróf Mikes János szombathelyi püspök a maga pár héttel ezelőtt kiadott pásztorlevelében minden cooperatiót, mely a különböző egyházak közötti békét külsőleg is kifejezésre juttathatná, elitéi s megtilt egyházmegyéje lelkészkedő papságának. Ezzel a pásztorlevéllel, melyhez hasonlót más r. kath. főpap ez ideig nem adott ki, augusztus hó 23-án foglalkozott egyetemes konventünk elnöki tanácsa, mely annak kijelentésével, hogy jogi sérelem a pásztorlevél kiadásával nem érte, fájdalommal állapította meg egyrészt azt, hogy gróf Mikes Jánosnak a hazafias ünnepélyeken való együttműködést megtiltó rendelete nem felel meg sem a keresztyéni türelem eszméjének, sem a magyar haza érdekeinek, másrészt ugyancsak sajnálattal szögezte le a tényt, hogy gróf Mikes János pásztorlevele megjelenhetett anélkül, hogy a róm. kath. püspöki kar bármely tagja részéről ellenmondással találkozott volna. A Ne temere encyklika, melyet X. Pius 1907 augusztus 2-ikán adott ki s mely a vegyesházasságok kérdésében szabja meg a róm. kath. egyház által elfoglalandó álláspontot, annak idején Németországban és Magyarországban nem lön életbe léptetve. Hazánknak épen úgy, mint Németország egyes részeinek oly speciális helyzete van a vegyes házasságok tekintetében, hogy az encyklikának merev keresztülvitele rendkívül sok családot érintett volna s vitte volna bele a megkötendő házzsságokba is a visszavonás mérgét. A corpus juris canonici 1918 május 19-én történt életbeléptetése azonban a Németországgal és hazánkkal szemben eddig gyakorolt kivételt megszüntette s ezzel újra fenyeget a veszély, hogy a vegyes házasságok révén az egyházak között versengések és torzsalkodások állnak elő, ami a felekezetközi viszony megrontására vezethet. Nem kétlem, hogy a kath. főpapi kar is látja az országra ebből hárulható veszélyt s mint annak idején a Ne temere hatályának felfüggesztésénél, úgy most is nem zárkóznék el attól, hogy hazánkra a Ne temere kibocsátása után körülbelül egy évtizedig fennállott kivételes helyzet újra életbe léptettessék. Úgy a sajtóban, mint a „missziós papok“ szónoklataiban és a Mikes-féle pásztorlevélben megnyilatkozó törekvések könnyen válthatnák ki a protestáns egyházaknál a retorzió gondolatát. Óva intem egyházunk vezetőit s elsősorban a lelkészeinket, hogy ezekre a támadásokra hasonló ellentámadásokkal válaszoljanak. Nagynevű főgondnokunk, gróf Tisza István a maga főgondnoki székfoglaló beszédében ilyen törekvésekre célozva mondotta : „Ragályos betegséggel állunk szemben, olyan akcióval, mely könnyen szülhet hasonló természetű ellenakciót. A mi küzdelmünknek, a mi ellenállásunknak nem szabad felekezeti alapra helyezkednie. Nekünk nem szabad hasonló felekezeti elfogultságra ragadtatnunk magunkat. A mi ügyünk nem egy felekezeté, az egész fel világosodott társadalom közös ügye az“. Kövessük halhatatlan emlékű főgondnokunknak ezeket a figyelmeztető szavait s ha nehéz is megállni, hogy egyházunk ellen intézett támadásokra hasonló módon ne feleljünk, ne felejtsük el soha, hogy az evangéliumi egyháznak a maga erősségét nem a más egyházak ellen irányuló támadásokban, de hitéletének s tagjai erkölcsi életének minél magasabbra emelésében találhatja meg. A testvér evangélikus egyházzal a jó viszonyt igyekeztem a magam rézéről épp oly melegen ápolni, mint amilyen hálával ismerem el a testvér egyház vezetősége, közelebbről a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület elnöksége részéről egyházunkkal szemben tanúsított megértő szeretetet. Közös küzdelmeink s közös törekvéseink kell, hogy szorosan kapcsoljanak össze bennünket s 250 évvel ezelőtt kiszabadított rab prédikátoraink emléke ez évben csak megújíthatja^ és fokozhatja egymás iránti kötelességeink érzetét. Én magam adtam kifejezést ebbeli óhajomnak és szándékomnak a testvér egyházkerület mult év október hó 1-én Pápán tartott gyűlésén, ahol Gyurátz Ferenc emlékére tartott ünnepélyen személyesen megjelentem s kifejezést adtam kegyeletünknek az iránt a férfiú iránt, ki testvéri velünkérzésének annyiszor adta jelét egyházkerületi gyűléseinken való megjelenésével. — A Református Sión, a veszprémi ref. egyházmegye hivatalos lapjának legújabb 7—8. száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Emlékjelek (Szűcs József). — Özönviz (Sz.). — A Magyar Keresztyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetsége. — Apám emléke . .. (T. Z.). — Apróságok. — Tárca. (N.) — Óh Tihanynak riadó leánya (Szűcs József). — Egyházmegyénk. — Gyülekezeteink.
