Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-09 / 31-32. szám
1925. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 89. oldal. szerepét. Az ő rettenthetetlen bátorságának köszönhető, hogy oly sokan állhatatosak maradtak. Majd a gályarabság lefolyásáról szólott, keresetlen szavakkal ecsetelvén azokat az emberfeletti kínokat, melyeken a hitvallók keresztül mentek, mígnem a holland hős : de Ruyter szabadítást vitt számukra. A gályarabok példáját felmutatva, buzdította a híveket a hitben való állhatatosságra. — Majd Tóth Sándor magyarszentkirályi lelkész szavalta el Kozma Andor: Az agg prédikátor c. költeményét, igaz gyönyörködéssel kisérte a remek szavalatot a hallgatóság. — Arvay Gábor adorjánházai tanító énekelte ezután hatalmas szárnyalással „Óh jó Atyánk“ kezdetű éneket, minden modulatióra képes hangjával átéreztette a legfinomabb részeket épp úgy, mint a legerőteljesebb kitöréseket. — Lie. Rácz Kálmán főgimn. vallástanár Kocsi Csergő Bálintról, a pápai ref. főiskola nagynevű gályarab rektoráról tartott felolvasást. Élvezetes módon ismertette a fiatal rektor életét, kalváriajárását, gályarabsága utáni viszontagságos életét, a historikus ítéletével követvén azokon a pontokon is, ahol élete homályban lappang. Majd beszélt irodalmi munkásságáról, főként rektori beszédének nevelő hatásával foglalkozván. A tartalmas és tanulságos előadást a közönség mindvégig osztatlan figyelemmel és érdeklődéssel kisérte. — Ezután Végh János adorjánházai lelkész szavalta Várady Antal: Gályarabok c. költeményét. A megrázó erővel előadott költemény nagy hatással volt a hallgatóságra. — Most közének következett; a gyülekezet a CXXV. zsoltárt énekelte el. Ezután pedig Kiss Zoltán nyárádi ref. lelkész tartott előadást, fejtegetvén először az ellenfél érveit, majd a pápai egyházmegye gályarab lelkészeinek számára kötött babérkoszorút. Valóban a gályarabságban oly tekintélyes számmal vannak képviselve a pápai ref. egyházmegye lelkészei, hogy méltó velük külön is foglalkozni. A rendkívüli törvényszék előtt megjelent: Séllyei István pápai, Németi István nyárádi, Szakmári Mihály teveli, Kóródi János csöglei, Újvári János mezőörsi, Szecsei János sági, Németi György szerecsenyi, Farkasdi Dániel szemerei, Szatmári István tapolcafői, Újvári Tamás tápszentmiklósi lelkipásztorok közül kettő martyrhalált halt, négy végigszenvedte a gályarabságot, kettő a fogságból menekült meg hosszú kinoztatás után s csak egy lett hittagadó, s az is megbánta később. (Kiss Zoltán mélylátású és gyönyörködtető előadásának közlését lapunk múlt számában kezdettük meg.) A felemelő ünnepély a gályarabok énekének hangjai után oszlott szét, kitörölhetetlen nyomokat s felejthetetlen emléket hagyván a hallgatók szivében. Az ünnepély végén befolyó perselypénz tekintélyes összeget hozott a pápai templom-alapra. —t. — Püspöklátogatás Csurgón. A belsősomogyi ref. egyház közgyűlése. Julius hó 21-én tartotta a belsősomogyi ref. egyházmegye nagy érdeklődés mellett nyári közgyűlését, melyet emlékezetessé és felemelővé tett dr. Antal Géza püspök megjelenése, aki mint püspök ez alkalommal első ízben látogatta meg a belsősomogyi egyházmegyét. A fogadtatás. A közgyűlést megelőző napon, hétfőn délután néhány perccel négy óra előtt érkezett dr. Antal Géza püspök Gyékényes felől Csurgóra, Pongrácz József pápai theológiai tanár és Győry Elemér püspöki titkár kíséretében. Fogadására Gyékényesre elébe utazott már dr. Huszár Aladár egyházmegyei gondnok, a csurgói pályaudvaron pedig hatalmas tömegben várták a főpásztort a közgyűlésre érkező lelkészek, az épen bevégzett tanügyi értekezletről testületileg kivonult tanítók, a közgyűlés világi tagjai, a hatóságok képviselői és az ünnepélyes alkalomból Csurgóról és vidékéről útra kelt lelkes sereg. Az érkező püspököt a pályaudvaron elsőnek Halka Sándor esperes üdvözölte az egyházmegye nevében, majd a vármegye nevében dr. Hadm Lajos csurgói főszolgabíró, mint Tallián Andor alispán helyettese. A bevonulás. A püspök lelkes és lendületes válasza után hintójába szállott, mely fehérruhás lányok sorfalától körülvéve, a püspök tiszteletére kivonult lovasbandérium nyomában a püspököt ünneplő sokaságtól elborított útvonalon csak lassan haladhatott előre. A református templom előtt felállított és felkoszorúzott diszkapun áthaladva fogadta a püspök Varga Dezső csurgói lelkész és Sárközy Endre főjegyző hódoló üdvözletét és a fehérruhás leányok virágcsokrát. Majd a gyönyörű parkban épült ref. főgimnázium elé hajtatott és annak kapujában a tanári kar élén dr. Bene Kálmán helyettes igazgató üdvözölte a gimnázium magas vendégét. Ezután a püspök pihenés nélkül azonnal megjelent a gimnázium igazgató-tanácsának ülésén és részt vett annak tárgyalásában. Lelkészértekezlet. Az Igazgató-tanács ülésének végeztével a főpásztor azonnal átvonult a tornaterembe, hegy részt vegyen az ott tartott lelkészértekezleti és belmissziói bizottsági ülésén. Az értekezlet Szabó Bálint hetesi lelkész, egyházmegyei főjegyző áhítatával kezdődött, aki buzgó imádság után Ezékiel 37: 1—17. alapján komoly, bensőséséges és hittel teljes szavakkal hirdette az Úr parancsát: Prófétálj! A megnyitó beszédet Izsák Aladár somogyjádi lelkész, értekezleti elnök mondotta, lelkes és emelkedett beszédben hirdetvén a megdicsőülés hegyén isteni méltóságában megnyilatkozó Krisztust, aki menynyei dicsőségével besugározza a mindennapi élet sötét völgyét. Egyben üdvözölte dr. Antal Géza püspököt, aki válaszában az evangélium munkásainak testvéries egyetértését kötötte az értekezlet tagjainak lelkére. A nagy éljenzéssel fogadott püspöki szózat után az értekezlet Györék József előadásában a közgyűlés elé terjesztendő több javaslatot tárgyalt le, miközben mindenki meggyőződött a főpásztor jelenlétének jótékony befolyásáról, aki közvetlen felvilágosításaival a tanácskozást mindig a helyes vágányba terelte, színvonalát emelte és eredményességét biztosította. Kovács József belmissziói előadó beható gondossággal kidolgozott jelentésének előterjesztésére az idő előrehaladottsága miatt csak másnap reggel a folytatólag megtartott értekezleten került a sor. Bár ezúttal a püspöki látogatás élményekben gazgaggá tette a lelkészértekezletet, mégsem hallgathatjuk el azt az észrevételünket, hogy a lelkészértekezlet rendes tárgysorozatában ezúttal is sajnálattal nélkülöztünk oly előadásokat, tanulmányokat és tanácskozásokat, melyek a lelkészi társaság lelkiségét méltóan képviselték, tudományos önképzését elősegítették és sajátságos gyakorlati feladataik időszerű kérdéseivel foglalkoztak volna. Vallásos estély. Még javában folyt a lelkészértekezlet tanácskozása, mikor már megszólaltak Csurgó hagy templomának harangjai és a templomot zsúfolásig megtöltő ünnepi gyülekezet várta püspökét. A gályarabok zsoltára „Hozzád kiáltok, kegyes Üram“ zengett a templomban, mi-
