Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-09 / 31-32. szám
88. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. beszéltek. Sörös Béla a slovákiai és Klepp Péter, a jugoszláviai állapotokat ismertette. Este a nemzetközi békéről volt igen látogatott nyilvános gyűlés, melyen az európai szárazföld felfogását Keller zürichi lelkész ismertette. Julius 1-én a külmisszió kérdései kerültek tárgyalásra. Bennünket közelről érdekelt Webster James Macdonald, egyházunk és hazánk nagyérdemű barátjának előadása a zsidóság problémájáról. Jul. 2-án az előadások tárgya volt: Az Egyház és Korunk. A záró gyűlésen Black edinburghi lelkész Korunk ifjúságáról szólt megrázó erővel. McNaugher volt elnök búcsúzott, az új elnök, Ogilvie beköszöntőt mondott. A 4 év múlva tartandó világgyülés Kanadában lesz. P. J. Megdicsőülés. (Folytatás.) Pozsony az első példa. Itt nem ősi kath. templomba települtek bele a protestánsok, hanem ott székelt az ország prímása s szigorú királyi rendeletek megtiltották nekik, hogy itt templomot építsenek. Mégis építettek. Szelepcsényiék fölfedezték, hogy a telek, melyen a templom épült, városi telek, tehát katholikusoké és protestánsoké egyaránt. Ilyen telken prot. templomot a katholikusság nem tűrhet. Kérkednek ugyan 'a protestánsok, hogy a katholikusok beleegyezését bírják, de a kath. polgárok ez ellen tiltakoznak. Közben a protestánsok száma ijesztően nő. Szelepcsényi nem tűrheti, hogy a királyi rendeletet megsértették, tehát a protestánsok két templomát bezáratja. Felhívja őket: adjátok át önként. Nem engedelmeskednek. Tudtukra adja, hogy 1672 febr. 1-én karhatalommal fogja elvenni. Erre olyan ellenállás támadt, hogy tervét nem valósíthatja meg'. Az ellenálást zendülésnek nevezi. Szerzője „a hírhedt Vitnyédi“. Máj. 27.-én törvényszék Ítél a zendülők felett. Hogy mellek atyáik templomot építeni Pozsonyban és hogy mertek tettlegességekre vetemedni egyházi és világi férfiak ellen ? Jun. 13-án kihirdették a szigorú ítéletet, melyre a lakosság lecsendesült, úgy, hogy Kollonitsch jul. 18-án hat század katonaságot rendelt ki csupán s jelenlétükben ünnepélyesen átvette a templomokat. „Természetesen semmi baj sem történt“, mint írja Walter, csak a templomkulcsokat átadni vonakodó prédikátorok zárattak börtönbe. De, hogy mennyire nem igaz az, hogy Kollonitsch oly embertelenül bánt a prot. pásztorokkal, fényesen bizonyítja az, hogy később a börtönből kibocsátotta és midőn azonnal száműzte őket, meleghangú útleveleket ádatott részükre, melyen „nemes és tudós férfiak“ - nak nevezi őket. Sopron következik a könyvben, „egyik gyúpontja a protestántizmusnak. Borzadáilyal Írja le, hogy menynyire elhatalmasodott ott és a vidéken a proteétantizmus. Széchenyi György győri püspök ezeket látva“, jelentést tett őfelségénél, -hogy ellenreformáció foganatosítására óhajtja szentelni idejét. Megnyervén a királyi engedélyt, Sóvár, Szombathely, Körmend és Kőszeg vidékén kezdette meg az apostoli munkát. Majd Sopronra terjesztette ki figyelmét. Itt az apostoli munkát a következőképen végezte: a) 1672 Szentgyörgynapján fölszólította a várost, hogy a tanács tagjainak felét a katholikusok soraiból válassza. Ellenálltak. Jun. 20-án másodízben jelent meg Sopronban s nemcsak foganatosította előbbi tervét, hanem makacsságuk miatt szigorú büntetéseket is rótt a lakosokra, b) A tulajdonképeni apostoli küzdelem 1673 végén folyt le. Dec. 23-án Széchényi a Woping-ezred vitézeitől kísérve Sopron alá érkezett. A kapu zárva. Két órai várakozás a legdermesztőbb hidegben. Végre a város legfőbb hivatalnoka üdvözli a püspököt s tudtára adja a város nevében, hogy őt szükebb kíséretével örömmel látja, de a katonaságot be nem bocsáthatja. „Nem akarván Széchenyi azonnal erőszakot használni“, bevonul s a Jézus-társaság székházában órákhosszat tanácskozik a város főbbjeivel. Végre a katonaság a hideg miatt türelmét veszti, rohamot intéz, a lakosság védekezik, a katonaság a külső várost hatalmába ejti, a belsőbe vezető hidat a városi tanács fölvonatta. Erre Széchenyi, hogy végzetes viaskodás ne keletkezzék, nyugalomra inti a katonákat, elhagyatja velük a várost s maga is Kollonitschhoz utazik, hogy vele a további teendők felől tanácskozzék. Közben a tanács, szigorú büntetésektől félvén, célszerűbbnek látja megadni magát. „Kollonitsch a császárnál előadta a Sopronban történteket és felhatalmazást nyert a legszigorúbb intézkedésekre.“ Ezekre azonban a város megadása folytán nem volt szükség, egyezség folytán csak a következők történtek: A katholikusoktól elfoglalt templomok visszaadása minden ingó ingatlan hozzátartozókkal ; 2. prédikátorok, tanítók s azok segédjeinek elbocsátása ; 3. a hírhedt Vitnyédi háza a katholikusok tulajdonába ment át; 4. Eggenberg hercegnőnek megengedtetett, hogy kastélyában egy prédikátort tarhasson ; 5. „Biztosíttattak végül a lutheránusok, hogy vallásuk szabadgyakorlatában háboríttatni nem fognak“. 1675 febr. 27-én Kollonitsch, „meggyőződést szerezvén, hogy ez egyezség pontjaiba a protestánsok belenyugosznak“, fényes ünnepélyességgel átvette a temlomokat és iskolákat. Széchenyi apostoli munkája be volt fejezve, mire a Jézus-társasági atyák nagy buzgósággal kezdették meg a térítés munkáját, ami azonban majdnem teljesen eredménytelen maradt. így irja le a további apostoli munkát Miaván, Szerencsen, Rózsahegyen, Németlipcsén, Szelniczen, Zsolnán, Szakolcán, Selmecen, Besztercebányán, Jolsván, hol az apostoli munkát a murányi vár parancsnoka végezte fegyveres erővel, Lőcsén Dünwaid ezredes lovascsapatával, Húníalván, Késmárkon, Eperjesen, Bártfán, Kassán, ahol „a protestánsok által 1650-ben épített templomot“ foglalták el; sárospataki működés csak futólag van érintve. (Folyt, köv.) Gályarabok ünnepe. A pápai ref. egyházmegye lelkészértekezlete keretében a magyar prot. gályarabság 250 esztendős évfordulója alkalmából a pápai ref. templomban julius 15-én nagyszabású emlékünnepet tartott, melyen a pápai prot. lakosokon kívül környékbeliek is nagy számmal vettek részt. A XLVI. zsoltár eléneklése után Győry János takácsi lelkész, lelkészértekezleti elnök mondott megragadó megnyitó beszédet, melyben a gályarabság történeti hátterére mutatott rá s a 17. század vallási és nemzeti viszonyairól szólott, erőteljes szavakkal ecsetelvén a katholicizmusnak ama nagy tévedését, amely által eretnekeket akarván üldözni, a nemzet ellenálló erejét gyengítette meg s szinte öntudatlanul is a nemzet elnyomóinak kezére játszott. Utána Kis József pápai lelkész, az egyházmegye esperese tartott emlékbeszédet Sélíyei Istvánról, a pápaiak gályarab lelkészéről s egyszersmind dunántúli szuperintendensről. Kocsi Csergő Bálint: Narratio brevisének alapján ismertette a pozsonyi 1674-i rendkívüli törvényszék lefolyását s abban különösen Séllyei
