Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-29 / 12-13. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. letérői, mig ezek helyére magyarokat nem tudunk telepíteni. Meg kell tehát legalább is kétszereződni a mai magyarság számának, ‘legalább a húszmillió magyar lélekszámot el kell érnünk, hogy a történelmi Magyarország népszerűségét elérhessük. így jutottunk el fejtegetésünk során arra a térre, amely már az egyház mezejéhez tartozik. Régi rágalom, hogy a nemzetünket sorvasztó egykéért a protestántizmus a felelős. A látszat ugyan reánk vall, de a valóság egészen más okokat tár föl: bűnöket, amelyek közösek minden emberrel, akármilyen nyelvű, akármilyen vallásu. Itt a kezdvező alkalom, hogy tettekkel cáfoljunk rá ellenségeinkre s mutassuk meg, hogy a kálvinista magyar nép szereti hazáját, át van hatva vallásának és fajának szeretetétől is, érzi és tudja nemzetének jövendőbeli nagy hivatását : a magyar Nagymagyarország megteremtését. Tegyük meg az első lépést: alakítsunk minden egyházunkban a lelkész vezetése alatt bizottságot, mely a lelkész nejéből, a tanítónőből s az egyházközség néhány hitbuzgó nőtagjából álljon. E bizottság járjon házrólházra, tanítson, magyarázzon, világosítson fel minden nőt, hogy a nemzet jövője számarányában, törhetetlen hitében rejlik. Ha az első lépést megtesszük, a többi jön magától. / A történelem följegyzett hitbuzgó férfiakat, kik erős hitükkel, törhetlen nemzeti érzésükkel a hideg, kemény kősziklából vizet fakasztottak. Hát egy lelkes női csapat nem tudná ugyanezt megtenni ? Nem tudnának könnyet fakasztani a magyar nők szeméből, midőn rámutatnak a közös édesanya, az elhagyott, halálragyötört haza iszonyú szenvedéseire ? A könny a szív harmata, mely az elfásult lelket ép úgy új életre kelti, mint az ég harmata az eltikkadt fűszálakat. Ha az első lépést a megbánás egy-egy női könnycseppje jutalmazza, akkor a magyar nők szive meg van nyerve a közös anya, a haza számára s akkor megértik ennek hivó szózatát: „Óh jertek, óh jertek az édes anyához, itt ül lekötötten a szörnyű magányhoz!“ így készüljünk elő ama nagy napra, amikor a megsokasodott magyarság széttöri a már most is recsegő trianoni határokat s dönti életerős hullámaival a földet a Kárpátoktól az Adriáig. . . Dr. Héjjas Imre. Lelkészértekezlet. A kaposvárvidéki lelkészt kör f. hó 5-én délelőtt tartotta Kaposvárott a ref. egyház tanácstermében ez évben első értekezletét. A csaknem teljes számban megjelent tagokon kivül illusztris vendégei is voltak az értekezletnek: a b.-somogyi egyházmegye esperese, Halka Sándor és gondnoka, Huszár Aladár, akik fontos tennivalóik mellett is mindig tudnak időt szakítani arra, hogy Anyaszentegyházunk ügyei iránt érdeklődjenek, s azokban tevékenyen résztvegyenek. Matolcsy Sándor dr., a kaposvári ref. egyház ügybuzgó, áldozatkész gondnoka, Tóth József budapesti lelkész, Puskás György budapesti rendőrfőtanácsos és Ákom Lajos orgonaművész, kik, mint a kaposvári gyülekezet vendégei, az aznap este rendezett vallásos estélyen működtek közre; dr. Bene Kálmán, a csurgói ref. főgimnázium h. igazgatója, Bódiss Ferenc kaposvári tanár, a lelkészi körhöz tartozó tanítók közül többen. Az értekezlet előtt a templomban áhitat volt, melynek buzgóságát nagyban emelte Tóth József budapesti lelkész gyönyörű szóló-éneke és Sári Imre értekezleti jegyzőnek imája és bibliaolvasása. A díszes keretbe méltóan illeszkedett bele a tárgysorozat, melynek kiemelkedő pontja Kovács József kaposszentbenedeki lelkész, az értekezlet elnökének megemlékezése volt a nemzet nagy halhatatlanjáról, Jókai Mórról, kinek élete, munkássága szoros kapcsolatban volt a magyar református egyházzal. Megemlékezésében szemelvényeket olvasott fel a nagy álomlátó „Jövő század“ cimü munkájának Apocatastasia c. fejezetéből, melyben prófétai erővel tárja fel a jövendőt, s Írja meg a XX. század vallási problémáit, a különböző felekezeteknek a létért való küzdelmeit, s azokat a viszályokat, melyek meghasonlást, szakadást idéznek elő az egyes felekezetek kebelében is. Mint ennek a fájdalmasan sötét perspektívának a szülő'okára, rámutat az emberi lelkeket rabul ejtő rettenetes önzésre, midőn a sziveket teljességgel betölti az é/z-nek mindenek felett való szeretete, amikor azokban az Isten, haza, szülő, barát, felebarát magasztos eszméi számára nincsen többé hely . . . Mi a teendőnk, hogy ez a sötét prófécia valóra ne váljon ? Kötelességeinknek komoly meglátása és elvégzése nemcsak az irodában és a templomban, vagy az iskolában, hanem kint a gyülekezetben is. Átérzése annak a nagy felelősségnek, mellyel a reánk bízott nyáj legkisebb juhának a leikéért is tartozunk a minket számon kérő Istennek. Bensőséges hitélet, szereteten alapuló szolidaritás a lelkipásztorok között, s végül a naponkint való növekedés abban, aki a fő, az Úr Jézus Krisztusban! A mindvégig nagy figyelemmel hallgatott megemlékezés, úgy is, mint mementó, mély benyomást gyakorolt az értekezleten megjelentekre. Ugyancsak élénk figyelem kisérte dr. Bene Kálmán csurgói ref. főgimnáziumi helyettes igazgatónak nagy buzgóságról tanúskodó, lendületes előadását a csurgói ref. főgimnázium viszonyairól. Az iskola jövőjéért aggódó lélekkel mutatott rá arra a veszedelemre, mely ezt a ref. iskolát, a ref. vallásu növendékek egyre fogyó számaránya miatt, fenyegeti. Meghúzza a vészharangot, azok pedig, akiknek szivén fekszik ennek az iskolának a sorsa, hallják meg ezt, s kövessenek el mindent, hogy a fenyegető veszedelem sötét felhője eloszoljon. Figyelemre méltó indítványt terjesztett be Bódiss Ferenc kaposvári gimnáziumi tanár arról, hogy a theol. tanulmányokat magánúton is elvégezhessék olyan más pályán működő egyének, akik ezt csupán lelki szükségből óhajtják. Lelkészértekezlet az indítványt elfogadta és úgy határozott, hogy az a zsinat előkészítő bizottság elé terjesztessék. Élénk eszmecsere követte a tárgysorozatnak többi, az egyházi és iskolai viszonyokra vonatkozó pontjait is, melyeknek letárgyalása után Kovács József elnök köszönő szavaival az értekezlet véget ért. \ Adja a Mindenható, hogy ezzel az itt végzett mun-