Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-15 / 10-11. szám
1925. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 37. oldal. Jókai. Milyen jó, hogy ha súlyos bánat ér S vergődve dobog, zokog a szivünk, Ha arcunk halvány, álmatlan fehér, Gyógyító reményt többé nem hiszünk: Milyen jó, — hogy ha most valaki jő, Kire talán már nem is gondolunk És szelíd szemekkel, meleg kézzel Simogatja fáradt homlokunk. Milyen jó, — hogy ha sok-sok éjszakán Velünk virraszt a néma szenvedés, Ha üdítő álmok elkerülnek, Arcunkra árkot könnyek árja vés: Milyen jó, — hogy ha ágyunk szélire Leül valaki némán, szelíden, S álmát váró fáradt két szemünket, Lecsókolja halkan, csendesen. Milyen jó, — hogy ha életutunkon Orozva ránk tör éji vad vihar, Uttalan útra rengetegbe visz, Előttünk csillag, minden fény kihal: Milyen jó, — hogy ha mély örvény helyett Megnyílik egy kis kunyhó ajtaja, S csendes, meghitt oltalma alatt Elcsitul szivünk kínos sóhaja. Milyen jó, — hogy ha minden elveszett, Mi a lelkűnknek féltett drága kincs, Minden, minden porba, sárba hullott S beletiporva csillogása sincs: Milyen jó, — hogy ha mégis érezünk Egy ránk verődő bús tekintetet S a könnyes szempárban megtalálunk Egy rég elhullott drága gyöngyszemet. \ Milyen jó, — hogy ha sivár életünk Utolsó perce immár ránk köszön, S csont kezével ajtót nyitva ránk, A zsarnok halál áll a küszöbön: Milyen jó, — hogy ha együtt vele még Egy fehér galamb mégis oda ér És mint örök hit velünk együtt szállva, Az örök álmok útján elkísér. Milyen jó, — hogy ha sírunk éjjelén Az anyaföldben rég elporladunk, Idők tarlóján virágnyiláskor Új tavasznak lelket nem adunk: Milyen jó, — hogy ha az emlékezet Megtalál még a horpadt sir alatt, S kérhadt fejfánkon egy szál borostyán Mi értünk él még, még mienk maradt. Milyen jó, — hogy ha bánat, szenvedés, Sorsnak csapása, pusztulás, halál, Temető csendje, nehéz, szenvedő, Egy népre zuhan, egy nemzetre száll : Milyen jó, — hogy ha bánat, szenvedésben, A sorscsapásban eljő valaki, S temető csendjét messze-messze űzi Álmok lovagja, örök Jókai. Korhadt fejfákon örök borostyán, Kisérő sirok csendes éjjelén, Széthullott kincsünk igaz gyöngyszeme, A sorsviharban csillogó remény, Álomba ringat szenvedések ágyán, Bánat éjszakán ő virraszt velünk, — Milyen jó, — hogy van Isten az égben S Jókait adta örökre nekünk! Komárom, 1925 február 18. Dr. Toóth Zaigmond. A pápai egyházmegye értekezlete. A pápai egyházmegye lelkészi kara február hó 19-én tartotta meg szokásos időszaki értekezletét Pápán, a theol. akadémián, melyen számos kebelbeli lelkészen kívül részt vett a theol. akadémia tanári kara és ifjúsága teljes számban. Az értekezlet első pontjait Jókai Mór emlékének szentelte. Györy János értekezleti elnök megnyitója, majd Boda József theológus szép szavalata után dr. Földi József főgimnáziumi tanár mondott gondolatokban gazdag emlékbeszédet a nagy mesemondóról. Mátyás Lajos theológus hatásos szavalata után az értekezlet ünnepi része a HimnuM eléneklésével véget ért. Ezután Bállá Dezső kupi lelkész arról tartott felolvasást : Kivánatos-e a lelkészi képzettséggel nem biró egyének szószéki szolgálata? (E. T. I. 144. §.) A felvetett téma igen élénk s értékes eszmecserét váltott ki, melynek következményeképen elhatározta az értekezlet, hogy — tekintve a kérdés rendkívül kényes és nagyhorderejű voltát — a következő értekezlet pontjai közé újból felveszi, s felkéri Bállá Dezsőt, hogy egy lelkész-tanitó vegyes-bizottsággal karöltve, dolgozza ki e témát a legközelebbi alkalomra, figyelemmel lévén a legtávolabbi vonatkozásokra is. Győry János elnök bemutatja az ORLE átiratát, melyben felajánlja segítőkezét egy-egy értekezletünkre leküldendő szakelőadó közreműködésével. Egyben közli, hogy a legközelebbi ORLE-konferencia ez év augusztus 18-án Kecskeméten lesz. Ezzel kapcsolatban elhatározza az értekezlet, hogy az egyházmegyei közgyűlés elé javaslatot fog terjeszteni arra nézve, miszerint az ORLE-tagságot tegye kötelező erejűvé minden egyházmegyebeli lelkészre nézve. Az értekezlet sajnálattal veszi tudomásul Fazekas Lajos volt adászteveli lelkésztársnak az egyházmegyéből történt eltávozását. A távozó kartárssal szemben meleg, testvéri együttérzésének ad kifejezést, Isten áldását kéri életére az új munkamezőn is. Indítvány tétetett, hogy az egyházmegyei elnökség fokozatos felsőbb hatóság útján tegyen lépéseket a kultuszkormánynál a lelkészi kar anyagi sérelmeinek orvoslására és ne engedje nyugvó pontra jutni a bennünket megalázó 5 koronás családi pótlékot, valamint a korpótlék ügyét sem. Végh János adorjánházai lelkész szólott a Kálvineum megsegítésének módjáról. Indítványt terjeszt elő, hogy úgy az anyagi, valamint a családi állapotot tekintetbe véve, soroztassék 5 osztályba az egyházmegye lelkészi kara. Az első osztályba sorozottak adjanak a fenti célre 60 aranykoronát; a II. osztályba helyezettek 50-et, a III.-ban 40-et, a IV.-ben 30-at, az V.-ben 20-at. Ezen kívül minden anyaegyház adjon évenként 10 aranykoronát; a leányegyházak pedig 5 K-t, 5 éven keresztül. Az értekezlet az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadja. Győry János elnök imájával az értekezlet bezárult. J KÖNYVISMERTETÉS < — " 1 ............. 1 .............— ■ ---------Konfirmációi Káté és Agenda. Készítette néhai Tóth Ferenc pápai ref. lelkész s dunántúli püspök. Átdolgozta Tálos József balatonfüredi ref. kántortanító. Az eredetin főképp nyelvezeti átalakításokat eszközölt az átdolgozó. Némi kihagyásokon és összevonásokon kívül fölvett még a Kis József Kátéjából vagy 10 kérdést. A munkát kinyomatta, az egyházkerület konfirmációi oktatóinak felhivást is bocsátott ki a megrendelésre és használatba vételére. Ez mindenesetre korai dolog volt. Jól emlékezhetünk rá, mikor az egyházkerület annak idején a Tóth Ferenc-féle Kis Káté átdolgozásával olyan avatott embert bízott meg, mint dr. Antal Géza jelenlegi püspök úr: az ő munkálatát is előbb biráló-bizottságnak adta ki és úgy engedélyezte csak a forgalombahozatalt. A másik
