Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-15 / 10-11. szám

38. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1925.

dolog, ami itt számításba jöhet: ha már 10 kérdést egy másik kátéból kellett átvenni, érdemes volt-e azt a sok tekintetben ma is utolérhetetlen, de mégis a mai konfirmációi oktatás szélesebb alapokon nyugvó követelményei mellett magában véve már nem kielégítő kézikönyvet átdolgozni, akkor, midőn már vannak az előbb említett mai követelménynek jobban megfelelő, a konfirmációi oktatás minden ágazatát sokkal kimerítőbben felölelő kézikönyveink is? Erről lehet beszélni. De ha már a könyv megjelent, a fődolog az: milyen az átdolgozás? Mert ilyen természetű művek átdolgozása nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Nézzük csak igen röviden.

Tóth Ferenc szerint „a mi Urunk Jézus Krisztus rendeléséből“ minden keresztyénnek a keresztség által kell a „Krisztus eklézsiájába“ bevétetni: az átdolgozó ugyanitt a mi Urunk J. K. helyett „Főprófétánk a Jézus“-t tesz s a K. egyháza helyett „K. társaságát“. Melyik a jobb ? A muzulmán fülében mindenesetre legszebben hangzik az „Allah hatalmas és Mohamed az ő prófétája“, de nekünk keresztyéneknek Krisztus elsősorban Urunk, aki megváltott bennünket. Kár volt itt korrigálni Tóth Ferencet. Mindjárt az első kérdés („Tudjátok-e, miért állíttattatok ide?“) menynyivel szabadosabb, gördülékenyebb, helyesebb ezen eredetiben, míg átdolgozó valósággal megzökkentette a mondatot egy fölösleges „hogy“ közbeszúrásával. Tóth Ferenc ágendás növendéke „e szent gyülekezet“ előtt tesz vallást, ami bibliai is, lendületes is, nem úgy, mint az átdolgozó szimpla „gyülekezete“. A régi 5-ik kérdésben a gyermek azt felelte: „azért hiszem és követem inkább a kér. vallást, mint más akármely vallást, mert meg vagyok felőle győződve, hogy ez a legjobb“, ez átdolgozásban azt feleli a gyermek: azért, mert „meggyőződésem szerint“ ... Az előbbi hitvallástétel, az utóbbi egy mellékes kézlegyintés, amolyan striklák között, az eredetinek minden nyomatékát, súlyát elvéve. Kirívó példa az eredeti 17-ik kérdés átdolgozása. Tóth Ferenc a tárgy rendkívüli súlyos voltát éreztetve azt kérdi: „Miben áll a J. K.-ban való hit ?“ Az átdolgozó ehelyett föltesz egy ilyen, úgyszólván lehetetlen perspektiváju kérdést: „Mi aj. K.-ban való hit?“ És kezdi a megoldást eképpen: „AJ. K.-ban való hit az, hogy . . .“ (Mi a haza? Az a haza . . .) S a Tóth Ferenc egészséges, bibliai kálvinista felfogását („a J. tudományát igaznak lenni megismerni,“ az átdolgozó ilyen papistikummal akarja helyettesíteni, illetőleg megjavítani: „a J. tudományát, mint igazat, elfogadom“. (Credo quia absurdum.) No persze: hogyan is beszélhetne egy világos elme olyan badarságokat, mint néhai Tóth Ferenc, aki komolyan hitte, hogy a

J. tudományát igaznak ismerni kell és lehet? Tóth Ferenc (a 18-ik kérdésben) helyesen mondja Jakab apostollal: „A hit jócselekedet nélkül megholt önmagában“. S ma, amikor a revideált bibliából láthatjuk, hogy „a hit megholt állat“ kifejezés Jakab apostolnál sehol sincs: az átdolgozó „megholt állatot“ mond helytelenül. A keresztelési igéket átdolgozó hibásan közli. Az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek„nevébe“ (nem „nevében“)keresztelünk. Ezt a káté átdolgozónak tudnia kell. A felebaráti kötelességek tárgyalásánál az eredeti „minden emberi jogokat sértetlenül megtartani“ helyett átdolgozó ezt a titokzatos kitételt alkalmazza : „köteles vagyok természeti, emberi és polgári jogaikat sértetlenül megtartani“. Majd fölteszi a kérdést: „Micsoda eszközökkel él a Szentlélek az ember megjobbítására ?“ (A „megtérítés“ elmarad.)., S a jó, szabatos eredeti helyett kapunk ilyen stílust: „A Szentlélek az ember megjobbítására az evangélium prédikálását használja“. Ezt a kérdést megtoldja még a következő bizonytalan tétellel: „De ezen kívül Isten már a természet vizsgálása és az élet változásai által is serkent kit-kit a szent életre“, majd így kérdez: „Hány szentséget rendelt Jézus a kér. anyaszentegyházban?“ A következő kérdés már így hangzik: „Mik vannak a Sakramentumokban ?“ Pár sorral odébb az átdolgozott kiadásban ilyen éppen nem szabatos kifejezés maradt benn: „a K. halála által szerzett bűnök bocsánatja“, Szükségtelen volt a régi jó és kifejező lelkipásztor helyett is a semmitmondó „lelkészt“ tenni. Majd szerinte „mind a két jeleknek (kenyér és bor) vétele“ helyett egyszerűen (csak „mind a két jel“ tehát ott az urasztalán, önmagában is)

bizonyossá tesz bennünket bűneink bocsánatáról és az örök életről. Bizonyára nagy megnyugvására az urasztalához járulni „nem szokott“, egyébként igen jóravaló krisztuskövetőknek. Kiknek nem lehet az urasztalához járulni ? Tóth Ferenc idejében azoknak sem lehetett, akiket az eklézsiái elöljárók cégéres bűneik miatt onnan eltiltottak. Ez ilyen alakban most is megállhatna; utalással a múltak törvényére. De nem állhat meg olyan alakban, mint az átdolgozó mondja: „végre azoknak, akik attól egyházhatóságilag eltiltatnak“. Sajnos, senki sem tiltható el nálunk az Úr asztalától, tehát ne tanítsunk olyat, ami nincs. Újítás akar lenni az átdolgozásban, hogy a felelet megismétli a kérdést. Ez ma módszertani elv, helyessége nem is vonható kétségbe ott, ahol arról van szó: hány lába van a birkának? De hogyan illik ez a szószaporító Jismételgetés a Tóth Ferenc frappáns feleleteihez: itt most mindenki láthatja. Tóth Ferenc ehhez is jobban értett.

De legyen elég a szemelvényekből. Igazán sajnálni lehet, hogy aki ilyen dologra szenteli figyelmét, munkáját és még anyagi áldozatot is hoz: rábízza magát egyedül a maga felfogására. Körültekintőbb eljárással, hozzáértőbbek meghallgatásával, fáradságát némi siker koronázhatta volna.

Figyelő.

1 VEGYESEK 1

— Részvéttel értesülünk arról a szomorú tényről, hogy Püspök úr áldottlelkü felesége, a kiváló írónő, szül. Opzoomer Adél, súlyos beteg. Hollandiában és Magyarországon is sokan kérik a jóságos mennyei Atyát, adja vissza egészségét és tartsa meg őt még sokáig övéinek.

— Püspök úr március 10-én egyik előkelő rotterdami irodalmi egyesületben előadást tartott Jókai Mórról.

— Főiskolánk március 15-én ünnepelte a halhatatlan mesekirály, Jókai Mór születésének századik évfordulóját. Az ünnepélynek fényt és díszt adott a Jókai-család tagjainak megjelenése, ott láttuk özv. Ihász Lajosné szül. Jókai Etelkát, dr. Jókai-Ihász Miklóst és feleségét. A tornaterem zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel. A Himnusz eléneklése után a Hollandiában levő Püspök úr helyett Czeglédy Sándor ehker. főjegyző, püspökhelyettes úr mondott magasszárnyalásu megnyitó beszédet. A főisk. zenekar Tóth Lajos ének- és zenetanár vezetésével Linka Rákóczi emlékét játszotta pompás betanulással. A közönség nagy lelki gyönyörűséggel hallgatta a „Holtig hű pápai diák“ Kozma Andor, a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagjának Mese a mesemondóról cimü, erre az ünnepélyre irt Jókai-költeményét. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a költőt, aki újból tanujelét adta a főiskola iránt érzett mélységes szeretetének. Tánczos Béla iszkaszentgyörgyi lelkész Jókai Régi dal-át énekelte, tisztán csengő hangján. Az ünnepi beszédet Sándor Pál főgimn. tanár tartotta, gondos tanulmányban tüntetvén fel Jókai jelentőségét, részletesen méltatván a költő líráját. A főiskolai énekkar Them karát énekelte: Mi zengi túl a bérceket? teljes átérzéssel és fegyelmezettséggel. — Az ünnepély után nyitotta meg Czeglédy Sándor püspökhelyettes úr a dísztermet egészen megtöltő Jókai-kiállítást. — Az ifjúság ez alkalommal a honvédszobornál, a Petőfi és Jókai lakóházainál rendezett ünnepélyt, melyen Bereczky Géza és Bódás János pn.-ek, Porkoláb Gyula VIII. o. t. szavaltak, Mátyás Lajos pn., a Képzőtársaság ifj. elnöke, Farkas Pál pn. és Varga Gyula VIII. o. t. beszédet mondottak. Este a színházban a főiskolai zenekar Erkel Hunyadi-nyitányát játszotta, Bódás János pn. pályadíjat nyert ódáját szavalta, a főiskolai énekkar Révfy irredenta dalaiból énekelt és végül előadták Jókai Keresd a szived c. négy felvonásos drámáját. Az előadást hétfőn megismételték.

— A főiskolai igazgatóság felkéri azokat a gyülekezeteket, amelyek husvétkor legátust bármi okból nem fogadhatnak, szíveskedjenek erről március 25-ig értesítést küldeni.