Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-01 / 4-5. szám
Harminchatodik évfolyam. 4—5. szám Pápa, 1925 február 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..............................-..................... •................................................................. FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ................................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. cd TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. a Jókai üzenete. Bús magyar éjszakában csillagok gyúlnak. A koromsötétség mintha oszladozóban volna. A nemzet a rettentő vér- és területveszteség után lassanként magához tér kábultságából és szemlét tart a romok felett: mi maradt meg számunkra kincseinkből? Ki tagadhatná le a múlt igazságait? Ki rabolhatná el a szellem értékeit? Petőfi után Jókait ünnepeljük, mint akit Isten különös gondviselése prófétának küldött e nemzet számára. Hagyatéka telve megbecsülhetetlen értékű drágakövekkel, vakító gyémántokkal. Mi dunántúli református egyházkerület, elsősorban valljuk őt a magunkénak. Itt született, a mi területünkön, mert Komárom lelke most is a mienk. Életére döntő befolyással voltak azok az örök igazságok, melyeket egyházunk hirdet templomaiban és iskoláiban. És a mienk ő azért is, mert első diadalait főiskolánkban aratta. Mit üzen a nagy vates az évforduló alkalmából ? Jókai, a merész álmok álmodója azt zúgja hozzánk lantja felajzott húrjain: ne csüggedjetek! Nincs még veszve minden. Van feltámadás! Nemcsak az egyéneknek, a nemzeteknek is van missziójuk. Hazánkra is fontos küldetést bizott Isten és Isten tervei megvalósulnak. De, folytatja intelmeit a látnok, a hazát tettel szeressétek! Könnyű lelkesedni, szónokolni; az építéshez kitartó, szakadatlan munka kell. Küzdeni, áldozni kell mindenkinek. Meg kell valósítani a közteherviselést: érezze mindenki, hogy a haza szenvedése az ö szenvedése, sorsának jobbrafordulása az ő öröme és boldogsága. Hogy e kettős felhívásnak megfelelhessünk, ragaszkodjatok őseitek hitéhezi Hinnünk kell Istenben, nem azért, mert nincs más megoldás a lét talányaira, hanem mert megtapasztaltuk Isten szeretetét a Jézus Krisztusban. Jókai hite szárnyalt, fel, oda, ahol nem jártak az emberek. Hősei megvalósították a költő mondásának igazságát: „nagy hit tehet csak nagy csodát“. „A hitben mindig a még ki nem próbált a dicsőséges“. Azért „örök emberi ösztön a csodakeresés“, mert érezzük, hogy e világ Istené és hogy Isten útjait és lehetőségeit ez a tapasztalati világ nem meríti ki. Ebben az országrészben a kálvinizmusnak nemcsak felejthetetlen múltja, de feladatai révén jövendője és hisszük: engedelmessége révén a múltnál fényesebb dicsősége van. Pongrácz József. JÓKAIHOZ. — SZÜLETÉSE SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN. — Nagy álomlátó! törd fel érclakod, S taníts bennünket álmadozni: Vak éjszakában látni csillagot, Dicső múlt fényét visszahozni, Örökzöld lombot látni száraz ágon, Aranykalászt jégverte pusztaságon, Virágbokrétát hómező felett, Szétszórt tagokban újult életet! Látod-é ott lenn, hogy megy a világ? S látja-é lelked, fenn az égbe’, Visszára fordúlni próféciád És írásodat összetépve ? . . . Bölcsőd, a szűz Komárom, — s a szabadság Klasszikus földje*: eltiport rabország; Más szél fúj a hegyekből hidegen, S nagy Hunyadink bánsága — idegen! . . . Te átvirrasztád a nagy éjszakát, Komor Világos torzszülöttét; Te ott zokogtál, amikor hazád’ Arad keresztjén átütötték; S kik az igazság szent vértanújának Koporsójához odajárulának, Mig ég és föld mély gyászba öltözött: Legelső voltál a nagyok között. Te észre vetted, hogy még nem halott, S nem sír prédája, bárha jéghideg. Mert hol a szív és agy fészkelnek, ott Meg-megvonaglott ’s rezdült egy ideg. A véres, rongyos testet átölelted, Belélehelted lángoló szerelmed, Behintéd csókkal, könnyel öntözéd, Mig felnyitotta lassan tört szemét. • S kórágya mellett bűbájos regék Ezüst habját ontotta ajkad. Hímes szárnyakkal népesült a lég, A tündérek honát lecsaltad. * Erdély.
