Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-29 / 48. szám
Harminchatodik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1925 november 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •........................-......................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .........................................-............ ..............................-.......................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .....................................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í® a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Az egyke veszedelme* Az egyke veszedelmét hivatalba lépésem óta alkalmam volt megfigyelni s épen úgy, mint húsz évvel ezelőtt, nemzetünk egy másik nagy vérveszteségét: a kivándorlást, Amerikában a helyszínén tanulmányoztam, most is közvetlen érintkezés utján igyekszem alapos tájékozódást szerezni: mi az oka népünknél az egyke terjedésének, annak a gonosz, nemzetpusztító munkának, amit nemzetünk soraiban végez. De itt mindjárt megjegyzem, hogy a baj nemcsak a magyar nép veszedelme, de általános európai jelenség. Oroszország születési arányszáma a legmagasabb, de mennél inkább haladunk Nyugat felé, ez az arányszám annál inkább csökken, hogy aztán mélypontját Franciaországban érje el. Ott már ezelőtt mintegy másfél évtizeddel a születések száma ezer lélekre számítva: 19’6-re esett alá. Ismételten voltak esztendők Franciaországban, amelyekben a halálesetek meghaladták a születések számát, úgy hogy a népesedésben valóságos fogyás állott elő. Amily kevéssé mutatható ki az összefüggés az egyke és egyes népfajok közt, épen úgy nincs összefüggés a különböző felekezetek és az egyke között. Úgy a katholikusoknál, mint a protestáns egyházakban látunk nagyobb csoportokat, amelyekben ez a rendszer egyaránt pusztít. Sőt még a zsidóságnál is föllépett ez a baj, ama rendkívül erős kapcsolatok ellenére, amelyek itt vallás és faj között évezredeken át fennállottak és a zsidóság sürü szaporodását idézték elő. Mint jellemző tényt említem föl, hogy mig Franciaországban, amely pedig egészében véve katholikus ország, az egyke legerősebben terjed: addig a kanadai francia gyarmatokban, amelynek lakosai szintén katholikusok, az egyke nem tudott hódítani, mert ott a születések száma nem hogy eléri, de még meg is haladja az európai legmagasabb arányszámot. Ez az idézett példa is mutatja, hogy nem az egyházakban kell keresni a baj okát. Nyilvánvaló: az okok, amelyek az egykét előidézik, gazdaságiak, amelyek az erkölcsi és vallásos életre is romboló kihatással vannak. Az egyházak természetesen védekeznek e romboló hatás ellen. Sajnos azonban, ma már az egyházak nem uralkodnak a hívők lelki világán oly kizárólag, mint az * Dr. Antal Géza püspök nyilatkozata a Pesti Hírlap tudósítója előtt. elmúlt századokban s ezért munkájuk se lehet oly eredményes, mint lehetett volna a múltban, amikor egyetemes hatásuknál fogva az egyke ellen való védekezésre nem is volt szükség. A küzdelmet gazdasági téren kell fölvenni. Olyan gazdasági helyzetet kell teremteni, amely kizárja, vagy legalább is paralizálja azokat az okokat, amelyek az egyke föllépésére befolyással voltak és vannak. Sajnos, azt mondhatjuk, hogy eddigi politikánk inkább előmozdította, mint hátráltatta az egyke-rendszer elterjedését. A katonáskodás, adózás sokkal kevésbbé sújtotta az egykéseket s nem gondoskodtak arról, hogy a szülőket, a több gyermek fölneveléséért, ezért a nemzet fenntartásához hozzájáruló áldozatért, az állam megfelelően kárpótolja. Az a meggyőződésem tehát, hogy a harcot sikerrel csak körültekintő és alapos munkával lehet fölvenni, indított arra, hogy magának a miniszterelnöknek is fölhívjam rá a figyelmét, hogy itt kormányhatósági és törvényelőkészítő munkásságra van szükség. El kell készíteni a megfelelő javaslatokat, hogy azokkal mielőbb foglalkozhassék a törvényhozás. Egyébként ez a gondolat nem új. Rákosi Jenő, a magyar publicisztika Nesztora, már 1902-ben a Dunántúli Közművelődési Egyesületben hangoztatta, hogy nem a lelkészek és nótáriusok ajtain kell zörgetni e kérdés megoldásáért, hanem a kormány ajtaján. Hasonló nézetet vallott a korán elhunyt gróf Széchenyi Imre az egyke ellen irt posthumus munkájában. Örvendek, hogy a Társadalomtudományi Társulat magáévá tette indítványomat, mert így reményem van arra, hogy a kormány s ebben elsősorban a népjóléti minisztérium, nemzetünk e csapása ellen megkeresi s meg is fogja találni az orvosszereket. Nem győzőm hangsúlyozni: fődolog, hogy a gazdasági helyzetet annyira javítsuk, hogy a szülők aggódó leikéről eltűnjön az a kétség: vajon tudnak-e gyermekeik, akiket annyi áldozattal fölnevelnek, maguknak majdan biztos létet teremteni? Az egyház, mint a múltban, a jövőben is, bizonyára megtesz mindent, hogy a kultúra terjesztésével, a nép nevelésével ezt a gondolkozást megváltoztassa és a magasabb, nemesebb erkölcsök világába emelje. — Nyomatékosan felhívjuk lelkésztársaink figyelmét Püspök úrnak a hivatalos részben közölt felhívására, hogy kongrua és családi pótlékok rendes kiutalhatása végett a jogcimigazolást mindenki terjessze be december hó folyamán.
