Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-23 / 33-34. szám

1925.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

97. oldal.

háború óta letelepedett szerzetesrendeknek se szeri, se száma. A klerikális körök főleg arra törekesznek, hogy tisztára prot. területen nyissák meg zárdáikat.

Különösen nagy előnyomulásban vannak a jezsuiták az egyetemeken. Majdnem minden egyetemen előadásokat tartanak kiváló képzettségű jezsuiták a kath. világnézetről és ezeket az előadásokat tömegek hallgatják. Németországban épp úgy, mint Magyarországban a katholicizmus intéző körei azon vannak, hogy a katholikus nagygyűléseket lehetőleg prot. jellegű városokban tartsák. A most készülő iskolatörvény valószínű tág teret fog nyitni a jezsuita iskoláknak és mindenképpen valószínű, hogy az új iskolatörvény útján a jezsuiták szelleme oda is el fog hatni, ahol eddig csak határozott visszautasításra tálált.

Németország kath. püspökei nyíltan hangoztatják, hogy a népszövetség elnöki tiszte a római pápát illeti meg. De nemcsak Németországban, hanem köröskörül, Hollandiában, Dániában, Skandináviában és főképpen Magyarországon szintén nagy arányokban foly a munka. Németország veszte a világháborúban az volt, hogy diplomatáinak ügyetlensége folytán lassanként egészen körülkerítették. A német protestántizmus sokkal veszedelmesebb körülkerítés előtt áll, mint aminőben Németországnak a világháború alatt volt része.

A német protestántizmus nehéz helyzetéről, ennek a helyzetnek beláthatóan súlyos következményeiről helyes képet alkotni természetesen sem Angliában, sem Amerikában a közvélemény még nem tud. Mi magyarok, tudjuk, hogy mit jelent a német protestántizmus veszélyeztetett helyzete. Tudjuk azt is, hogy néhány esztendő múlva Anglia és Amerika prot. népe ráébred arra a rettentő valóságra, hogy diplomáciájuk önzése mily súlyos rést vágott a német protestántizmus évszázados bástyáin. Az angolok, az amerikaiak fel fognak ébredni. A mi benyomásunk azonban az, hogy ez az ébredés már későn lesz. —v —r.

Megdicsőülés.

(Folytatás.)

Az egész könyvecskét áthatja az a meggyőződés, hogy egyházi javak, templomok, paróchiák, bárha 150 évig voltak is a protestántizmus birtokában, bárha a legbékésebb eszközökkel, a nép szivének, lelkének, papjainak egyértelmű állásfoglalásával jutottak is oda, bárha országos, szentesített törvények rendezték is az állapotokat, a r. kath. egyház tulajdonai, melyeknek birtokba vételéhez, vagy a róluk való lemondáshoz alapot az erőviszonyok nyújtanak. A nép, bárha a századok során „annyira elhatalmasodott (is) a protestantizmus, oly erős állást foglalt el, oly mértékben uralkodott az emberek gondolkozása, érzelmei és tettei felett, hogy készek érte mindenkor áldozni“, úgy tekintetik csak, mint a kath. egyház vesztesége, amelynek visszatérítéséhez, vagy a róluk való lemondáshoz, alapot szintén az erőviszonyok nyújtanak. A prot., kiváltkép a református egyház boldog, ha papjának munkatársaiul hiv gondnokokat és presbitereket állíthat, világi jeleseit egyházi tisztség diszével ékesítheti, mert szeme előtt csak az a cél lebeg, hogy belül az egyházban mindenek ékesen és jó renddel legyenek, hívén rendületlenül, hogy a vallás erejével megtisztított keblű nép teremt magának boldog családot, boldog községet, boldog várost és boldog országot —, Walter munkájában az apostoli munka eszközeiül szerepelnek:

papjainak minél előkelőbb világi befolyást biztosítani (lásd Besztercebányán a városbirónak hivatalában való megerősítése 39. lap);

híveinek községekben, városokban a protestánsoknak minden téren való visszaszoríthatása céljából többségre juttatni; (Selmec, 36. I.)

ugyané célból községi, városi tanácsokban a kath. tagokat többségre juttatni (1. pl. Sopronnál, 28. lap);

községi, városi, megyei, állami, bírósági tisztségeket, katonai vezető állásokat híveikkel betöltetni;

papjait anyagiakban bővelkedővé tenni, hogy pénzzel is hatást gyakorolhassanak (lásd Szelepcsényi és Kollonitsch, 20. lap) ;

főpapjait az államéletre erős befolyással biró helyzetbe juttatni, hogy — végül az egész állam élete a katholicizmus nyílt céljáért harcoló papságtól függjön;

ha a nyugtalanított felekezet védekezik, zendülést, lázadást kiáltani világgá, s ellene a papságtól függő világi hatalom fegyveres erejét venni igénybe.

❖

íme, K. Gy., így állítja be Walter könyvecskéje 1896-ban a kath. egyháznak a prot. üldözésekről vallott fölfogását, így tanítja ki az olvasót a harcmodorra. Tele van ránk nézve tanulságokkal, s a jövendőnkre — csüggedt szívvel úgyr gondolhatjuk — szomorú kilátásokkal.

De él az Úr, a láthatatlan, a véghetetlen, a kiábrázolhatatlan, akiben, mint egyedülvaló, de mindenekre elégséges hatalomban való rendületlen birodalommal, a mai gyászünnepen könnybe borult szemeinket ragyogó reménységre emeljük föl és a felebarátai romlására sohasem törekvő lélek nyugodt öntudatával felelünk a bántó megállapításokra:

A reformáció az emberi élet újjászületésére, igazságra és világosságra törekvő lelki mozgalom, mely ellenállhatatlan ott, ahol a lelkek e drága kincsekre törekednek. Nem volt annak szüksége sem Magyarország, sem a kath. egyház fejetlenségére, hogy győzelmet arathasson. Ha volt vágy a nemzet fiaiban a lelki újjászületésre, világosságra és igazságra, akkor a reformáció semmiféle hatalommal nem volt föltartóztatható, aminthogy 200 év szörnyű hatalmával sem volt kiirtható s ha nem volt, akkor semmi emberi hatalommal nem volt uralomra juttatható, mint megmutatták ezt a fejetlen ország horvátjai, ruthénjei, s Erdély oláhjai, akik a nyugati műveltség magaslataira fölemelkedni nem bírtak lelki erővel.

Minő indokolatlanság méltónak tartani a fájdalmat, mely kath. főurak szivét a vasvári béke utáni gyászos időkben elfogta s állítani, hogy ezzel az alkotmányos küzdelem határai közt megmaradtak, a protestánsok pedig önző célokra s „a fejedelem személye ellen“ törtek szabadságmozgalmaikban, holott a ref. fejedelmek vezérlete alatt diadalmasan folytatott szabadságharcok még akkor sem törtek a király ellen, midőn a hatalmas török királyi koronát tett az egyik fejére, a másikat pedig királlyá kiáltották ki a rendek a besztercebányai országgyűlésen s a hatalmukba ejtett magyar királyi koronával meg is akarták koronázni —, a Bécsújhely drága emlékezetű katholikus főurai által vezetett Wesselényi összeesküvés pedig a Habsburg-háztól akarta az országot elszakasztani, az egész magyarság által osztatlan szeretettel övezett fejedelem, a nagy, a katholikus Rákóczi alatt pedig a Habsburg-ház trónvesztettsége is kimondatott.

A katholikusok sérelmei ?! Midőn egy ország, illetőleg benne a magyarok s német és tót nemzetiségek a Morvától Háromszékig csuda egyérzelmüséggel, jobbágyok, papok s közöttük püspökök, nemesek és főurak határozzák el, hogy képet, szobrot nem tisztelnek, misét