Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-17 / 7. szám

1924.

BELMISSZIÓ.

27. oldal.

meg fogja érteni a gyülekezet, az egyház lelki céljait és éppen azért áldozni is fog tudni érte. Éneikül, bizony mondom, nincs élet mi bennünk, mert kivész belőlünk a lélek, ha még nem veszett is ki teljesen és nincs jövőnk. Fazekas Lajos.

A bibliaóra menete.

Melyik módszert alkalmazzuk e három közül? Erre a kérdésre nem lehet általános feleletet adni. A módszer megválasztását két tényező szabályozza: a résztvevők és a vezető egyénisége. Azt a módszert válasszuk, amelyiket megbirnak a résztvevők, s amelyikkel meg tud birkózni a vezető. Van olyan közönség, amely csak az első módszerrel kezelhető, s van olyan, amelyik vágyva vágyik a megbeszélésben való részvételre. Vannak jó vezetők, akik a maguk módszerével csodákat müveinek, de egy másik módszerrel tehetetlenek volnának. A vezető azonban nevelheti magát a tagok szükséglete szerint. Viszont a tagok is folytonosan előrehaladva az előadó módszertől a kérdő módszeren keresztül eljuthatnak a megbeszélő módszer alkalmazásáig. Figyelembe véve a mi helyzetünket (a vezetők gyakorlatát és a leendő tagok természetét), azt ajánljuk, hogy kombináljuk e három módszert. Módszerünk gerince legyen az előadó módszer, közben tegyük azt változatossá és elevenné a kérdő módszer alkalmazásával és törekedjünk arra, hogy mihamarabb használatba vettessük a megbeszélő módszert is.

Eszerint az óra beosztása legyen ez:

1. Ének, ima, textusolvasás. (10 perc.)

2. Összefoglalása annak az igazságnak, amiről az előző órán beszéltünk, felébresztése a hiányérzetnek, amit az új lecke igazsága van hivatva kielégíteni. Világos és pontos megjelölése az új lecke céljának. (5 perc.)

3. -Kifejtése a szöveg és téma főbb pontjainak, világosan, erőteljesen és logikusan. Kérdések feltevésével igyekezzünk minden oldalról a tagok elé térni és hozzájuk közel vinni a tanítást. Kapcsoljuk össze a főbb pontokat. (15—20 perc.)

4. Formulázzuk az általános tanulságot, adjuk annak eleven meglátását, tegyük minél közvetlenebbé illusztrációkkal. (5 perc.)

5. Következtetés (10 perc), amelyben alkalmazzuk a megismert igazságot vagy igazságokat a személyes és társadalmi szükségletekre, lehetőleg itt is alkalmazzunk illusztrációkat, állítsunk a tagok elé látomásokat, lehetőségeket. Ha lehet ezen a ponton indítsuk meg a megbeszélést, provokáljunk a tagok részéről hozzászólásokat, amikre azonban a többi pontnál is törekedni kell.

A figyelem biztosítása nagyon fontos. Erre törekedhetik a vezető azzal, ha maga is lelkes érdeklődést mutat s nem immel-ámmai végzi feladatát, ha érdekesen és vonzóan beszél. Ezenkívül jó, ha gyakran változtatja módszerét, ami azt jelenti, hogy a fent javasolt eljárás nem kötött liturgia. A figyelem azonban semmivel se biztosítható úgy, mint ha a vezető praktikus lesz, ha az, amit mond, szoros kapcsolatban áll az élet legkonkrétabb valóságaival, s a csoport tényleges vallásos tapasztalataival. Ezért a legjobb készülés az, ha az órákon kívül is benső barátságot ápolunk a tagokkal. Ekkor majd nem fog ránk illeni Gárdonyi megállapítása: „Tanításuk az élettel nincs kapcsolatban, 8 nekik maguknak a szeretetlen

élet folytán elridegedik a szivük. A hit csak olykor a felszínen érinti a szivei, mint a fecske szárnya a vizet.“

A munkának akkor van gyökeres hatása, ha a tagok készülnek az órákra. Mindaddig, míg ezt nem érjük el, nem számíthatunk szemmellátható eredményekre, nem várhatunk megbeszéléseket, hozzászólásokat. És itt ne elégedjünk meg azzal, hogy egyszerűen figyelmeztetjük őket erre a kötelességükre. Inkább éreztessük velük állandóan, hogy azt szeretnénk, ha ők is adnának valamit az órákon, amit csak úgy tehetnek meg, ha készülnek. Az első pillanattól kezdve tartsuk egész természetesnek, hogy a tagok készülnek, várjuk ennek jeleit s mutassunk csalódást, meglepetést, ha nem tapasztaljuk, hogy készültek volna. Amikor pedig megállapítható a készülés, értékeljük azt, ne vegyük félvállról, közönyösen, bármilyen esetlen formában nyilvánuljon is meg az. A készülés lehetőségének biztosítására jelöljük ki minden óra végén a következő óra textusát. Ma már a legtöbb bibliaköri vezérfonal úgy készül, hogy a hét minden napjára kijelöl egy kis részt rövid magyarázattal s a közös megbeszélés számára összefoglaló jegyzeteket ad. Minthogy mi nem adhatunk minden tag kezébe vezérkönyvet, más úton keli biztosítanunk a készülést. A legtöbb helyen úgy járnak el, hogy a vezető hat napra részletezve leírja a következő hét textusát s röviden irányítást ad a szöveg tanulmányozására. Ezeket a néhány soros útmutatókat még az iskolás gyermekekkel is leírathatjuk a kellő példányszámban. Gondoljuk meg, hogy ha a készülést biztosítottuk, akkor egyúttal néhány házba bevezettük a házi áhítatot is.

Az összejövetel befejezése legyen ünnepélyes, komoly. A bezáró ima előtt jelentsük ki a legközelebbi összejövetel tárgyát, említsük fel a vonatkozó traktátusokat, amelyeket mindig tartsunk készen, s ha van időnk, röviden ismertessük is azokat. Adjunk indításokat a készüléshez, az otthoni bibliaolvasáshoz, s buzdítsuk a tagokat arra, hogy ismerőseiket is hívják el. Imával és énekkel zárjuk az órát. Utána beszélgessünk azokkal, akik ott maradnak. A vezető legyen az utolsó távozó. Ha szükségesnek látja, kisérjen el, vagy hívjon be magához egyik-másik tagot, hogy bizalmasan, négyszemközt beszélgethessen vele.

Az összejövetel után is van dolga a vezetőnek. Elsősorban önmagával. Vizsgálja meg önmagát s ha valamiben elégedetlen önmagával, vagy vezetésével, kutassa ki, hogy mi a hiba oka. Igyekezzék azt megszüntetni. Ezenkívül keresse a bibliakör tagjainak társaságát s ha véletlenül találkozik is velük, igyekezzék ráterelni a beszélgetést a bibliakört témákra. így megláthatja, hogy milyen hatása van annak, gyakorolhatja a tagokkal szemben a kritikát, a jóindulatú figyelmeztetést, a rávezetést, kipótolhatja a hiányokat, eloszlathatja a félreértéseket. Ha a tagokat valamilyen munkába állította, legyen nekik segítségére. Általában igyekezzék minden tagot valamiben foglalkoztatni, valami felelősséget hordoztaíni velük, mert az igazság cselekvése fontosabb, mint annak tudása. A bibliakör így cselekvés által való nevelés lesz, mint ahogyan a modern pedagógia ma az úgynevezett aktiv iskolákat propagálja, amelyekben mindent cselekvéssel tanítanak. A vallásos életre nem is lehet máskép nevelni, mert ez nem állhat meg a gyakorlati megbizonyosodás nélkül. így szakadozik szét a gyülekezetek felett, a közöny vastag köde. így értik meg Jézust, aki széjjel járt és cselekedett. így jönnek rá, hogy az ő követése munka és élet.

* * *