Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-17 / 7. szám
26. oldal. BELMISSZIÓ. 1924. A bibliaóra nem a vezető beszédéből áll csupán, hanem megszólalnak a fiúk is és pedig elég józanon, okosan és tapasztalatom szerint legtöbbször gyakorlatiasan, saját életükre vonatkoztatva az igét. Némelykor annyira beszédesekké válnak, hogy vége-hossza nincs kérdéseiknek, észrevételeiknek (amikor talán a vezető jobban eltalálja a nekik megfelelő hangot) és azután sokat énekelünk: zsoltárokat, dicséreteket és szívesen énekelünk hozsánna énekeket. A bibliaóráink tárgyköre ez idén az Úr Jézus Krisztus élete, munkája, sorozatosan, az evangéliumok alapján. És imádkozunk ! Három éves ifjúsági munkám legszebb eredményének tartom, hogy a fiúk szívesen imádkoznak a bibliaóra végén a maguk szavaival, mindnyájan imádkoznak. Legszebb eredménynek mondtam. Igen! Mert a kath. embernek van olvasója, amelyet minden körülmények közt megtalál, örömben-bajban, de a ref. embernek egyetlen olvasója, ha megtanulta a maga egyszerű, keresetlen útján keresni Urát, Istenét és megtanúlt hozzá a körülményhez képest, mankó nélkül, imádkozni. Vájjon az Úr Jézus tanítványai nem erre kérték-e Urukat, amikor így könyörögtek Hozzá: „Uram, taníts minket imádkozni?!" Egy másik estén a magyar történelem képezi megbeszélésünk tárgyát. Eddig időrendben és sorrendben haladtunk a magyar történelem eseményein keresztül, természetesen minden alkalmat megragadunk mind a magyar érzés, mind a kálvinista ref. egyházunkhoz való ragaszkodó szeretet erősítésére. Itt bő alkalom nyílik az ifjúsági munka református színének kidomborítására, habár azt a bibliaórán se hanyagoljuk el, amikor arra mód adódik. Ez estén szabad folyást engedünk honfiúi bánatunk vagy hazánk szeretete érzései egy-egy dalban, énekben való kifejeződésének s néha más világi darabokat is szívesen énekelünk a kedv, az együttérzés növelésére. S amenynyire lehetséges, a tárgyalt történelmi fejezet magvát összesürítjük egy-egy bibliai versben, amelyről szólunk néhány szót és énekkel, imádsággal bezárjuk az estét. Utánna szívesen elbeszélgetünk a falu mindennapi dolgairól és az ő tárgyaikról és együttérezve ősziünk szét. A harmadik este a legszabadabb szellemű. A A már említett játékokon kívül az estén játszunk velük társasjátékokat is. E dologban rendkívüli nagy segítségem a feleségem, aki ugyan a többi estéken is szívesen segítségemre van helyettesítésével, akadályoztatásom esetén (mert a fő, hogy lehetőleg egy este se maradjon el, mindig meg legyen tartva az este, akkor ők is pontosan járnak, — igy csak nagy ritkán hiányzik közülük egy-kettő), de ez estén nagy leleményességre és ügyességre van szükség és két erő könnyebben szolgáltatja ezt, mint egy. Játszunk hogy tetszik-et, haragszom-ot, hogy a bab-ot, mindenféle fejtörő, ügyesítő, tisztességes társasjátékot, amely alatt vidám a társaság és víg a társalgás, nevetünk, egybeforrunk és meleg, egymással rokonszenvező szeretet lesz úrrá a lelkűnkön s ebben a vidám közösségben, társalgásban jobban megismerjük egymást. Utána pedig olvasunk egy-egy novellát, vagy egy-egy önállóan is használható regény részletet, vagy néhány költeményt, szólván az íróról is néhány szót, amit éppen tudunk róla, vagy amihez hozzáférhetünk rávonatkozólag. így olvastunk fel már néhány Mikszáth novellát (Tóth atyafiakból) néhány Bartóky novellát, néhány Rákosi Viktor novellát (Korhadt fakeresztek), néhány vallásos tárgyú elbeszélést vallásos irodalmunkból etc. Ez estét is egy-egy széles átfogó bibliai vers, vagy részlet felolvasásával — énekkel fejezzük be, valamint a kezdet is ének-imádság. Ez év elején tartottunk számukra egy tea-estét, amelyre ők megvették a szükségeseket, a feleségem süteményt sütött, — mely játék és komoly számokkal váltakozva vidáman telt el és hozzájárult az egybetartozandóságunk és a jó ügyhöz való ragaszkodásuk érzetének erősítéséhez. S ha még megemlítem, hogy ezek a fiúk mindenkor készek vallásos este, vagy valamilyen más komoly este programmjához szavalattal, vagy énekkel hozzájárulni, azt hiszem, megrajzoltam iffúsági munkám képét. Hasonló typusú munka folyik lányaink közt is, a kettő szorosan egybetartozik, Kiegészíti egymást. Valaki azt kérdezhetné, mi az eredmény mind ebből? Egyelőre vajmi kevés. A gyülekezet képe ma még a régi, sőt a rajtunk végig zúgott vihar miatt, talán még a réginél is rosszabb. De majd ha ezek a fiuk férfiakká lesznek, majd ha időközben még a számuk is növekedni fog, majd ha ők lesznek még több társukkal együtt az egyház magva, (feltéve ha lesz mindenkor gondviselőjük,) majd ha az Úr Jézus Krisztus igaz tanítványaivá növekednek és ebben a státusban lelkileg meggazdagodnak, — majd akkor kérdezősködj eredmény felől és akkor lásd meg. A mi dolgunk a magvetés, Istené az áldás. Pál plántál, Apoliós öntöz, de a növekedést Isten adja, és adja a maga idejében. És a számuk is növekedni fog. Ha az Isten reám méri még tovább is azt a keresztet, hogy ezen a helyen szolgáljam őt, a jövő őszön össze fogom gyűjteni a most konfirmálók és az ismétlősök közül is az önként ajánlkozókat és külön serdülő-osztályban fogom velük ugyanazt csinálni, amit a nagyobbakkal már némi eredményt sejtető reménységgel végzek — ezek a fiuk pl. már határozottan jó templomlátogatók, — és a mostan tömörült ifjakat se fogom elbocsátani a tavasz eljöttével se. Hetenként egyszer, vasárnaponként — már beszélgettünk velük erről is — d. u. mindig össze fognak jönni és a szabadban játékkal és más — eddig folytatott, —. munkáinkkal fogunk szórakozni és foglalkozni. * * * Ez a munka a jövő reménysége. Ahol semmit se lehet tenni, ott is lehet foglalkozni az ifjakkal, gyermekekkel. E munkák segítségével fog felnövekedni a jövendő szebb, keresztyénebb gyülekezete, amely
