Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-10 / 6. szám
1924. BELMISSZIO. 23. oldal. f) Az ilyen felszólalást tekintsük jó alkalomnak arra, hogy az illetővel az órákon kívül is beszélgessünk a hit dolgairól. 3. A katechizáló módszer. Ez a módszer tülajdonképen az előbbi megkötése. A vezető sorban egymás után kérdéseket vet fel, amelyekre adott feleletekkel maguk a résztvevők mondják el mindazt, amit az előadó módszer alkalmazásánál a vezető mond el. Leginkább gyermekeknél, a vasárnapi iskolában alkalmazzák ezt, de bevezethető a felnőttek bibliakörébe is, különösen, ha azok gyermekkorukban a vasárnapi iskola növendékei voltak. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a kérdés feltevése által épúgy, mint a megbeszélő módszernél, a hallgatók szembe állíttatnak egy igazsággal, gondolkodni kénytelenek felette, saját eszméik és gondolataik születnek, vagy jönnek elő a nemtudatosságból. A kérdés célja ösztönzés a gondolkodásra, hogy a felelő előhozzon magából valamit, amire ezelőtt talán nem is gondolt. Ez a módszer sokkal inkább lehetővé teszi azt, hogy a vezető eredeti terve keresztül vitessék, mint a megbeszélő módszer. Itt a kérdések egymásba fűződő egyszerű s egy irányú kérdések, míg a megbeszélő módszernél komplex problémák foglaltatnak egybe, hogy a tagok rakják össze a megoldást, mindegyik hozván egy-egy téglát. A kérdő módszernél ép ezért nem történhetik meg az, ami a megbeszélő módszernél gyakran előfordul, hogy t. i. valamelyik tag felelete olyan meglepetést hoz, ami új mederbe terelheti a vezető eredeti tervét. De hátránya is van ennek a módszernek. Minthogy a vezetőnek a legaprólékosabb részletekig előre el kell készülni a kérdésekre s a feleletek nem mindig felelnek meg eredeti tervének, formálissá lesz az óra (ami a megbeszélő módszernél nem történhetik meg), hiányzik a spontaneitás és az egység. Á vezetőnek ügyelni kell tehát arra, hogy ez ellen a veszély ellen védekezzék újonnan beiktatott rávezető kérdések s ügyes alkalmazás által. Hogyan készüljön erre a módszerre a vezető? a) Készítsen listát azokról az összefüggő kérdésekről, amelyeket a szöveg s annak tanulságának megragadása érdekében fel akar tenni. De vigyázzon, hogy azért úgy tegye fel a kérdéseket, mintha spontán módon jönnének. b) Ha a kérdéseket bizonyos személyekhez intézi (a vasárnapi iskolában pl. ezt gyakran kell tenni), jól válassza meg azokat. E végből ismernie kell a tagok szükségleteit és képességeit. c) Tegye fel előbb a kérdést, s csak azután nevezze meg azt, akihez intézi. így biztosítja az egész csoport figyelmét d) Legyen a kérdés rövid és világos. e) Minél több olyan kérdést tegyen fel, amelyek személyes Ítéletet provokálnak. Ez az embereket önállóságra neveli s alkalmat ad nekik az elmélyedésre. f) A kérdés legyen szuggesztiv, eszmélteié. g) Minél kevesebb olyan kérdést tegyünk fel, amire ezt a feleletet kapjuk: nem tudom. h) A kérdések logikusak legyenek, a későbbiek az előzőkből következzenek s a kérdések összesége egységet alkosson. Példa: Máté XIII. 3-8. 18—23. Bevezetésül kérdezzük meg hallgatóinkat, hogy tudják e mi a példázat. Magyarázzuk meg nekik, hogy nem más, mint lelki dolgok szemléltetése földi történetek által. Az egész mindenség, az egész élet példázat. Jézus megértette, mit példáz a világ élete. Miért? Ki tudja ma is megragadni a földi élet történeteinek lelki tanulságát? (II—17. v.) Ki a magvető? Mi a mag? Kiket ábrázol a különféle talaj? Miről szól hát ez a példázat? (Hogy az egyes emberek hogyan fogadják az evangélium hirdetését.) Hány féle ember van ebből a szempontból ? Melyek azok ? Vizsgáljuk meg küiön-külön mindegyiket. a) Az útféli hallgató. Vannak-e ma ilyenek? Milyen emberek ezek? Mire való az ige? Eíég-e csak hallani ? Hova kell azt befogadnunk ? Aki nem fogadja be az igét a szivébe és az eszébe, annak milyenné válik az élete? Az országúton miért nem kelhet ki az oda hintett mag? Meddig maradhat meg ott? Mik az okai, hogy ma is sok ilyen országútszivü ember van ? (helytelen felfogás a vallásról, a prédikációról, a bibliáról, az élet gondjai, a testi kívánságok, az anyagiság). Az ige hibás-e, vagy az Isten, hogy az ilyen élet boldogtalan lesz? Mi történik az ilyen talajba hullott maggal? Kit jelképeznek az égi madarak? Mikor nem árthat nekünk a gonosz ? (Ha bevesszük az igét) Megmenthető-e az ilyen ember? Mit kell vele csinálni? Mit csinálunk az úttal, ha azt akarjuk, hogy szántóföldnek használhassuk? Mi az, amivel Isten felakarja szántani a mi szivünket? Mire való hát a szenvedés? b) A köves talaj. Milyen embert jelképez ez? Milyen a felületes ember? Milyen a szalmalángú vallásosság? Miért nem marad tanós az ilyen ember lelkesedése? Meddig áll meg a hitben? Miért égeti ki az ilyen hitet az élet megpróbáltatásainak tüze? Milyen ez az ember a kisértésekkel szemben ? Elég-e csak lelkesedni, vágyakozni, sóvárogni ? Hogy a kisértésekben megállhassunk, milyen szivvel kell fogadni az igét ? Hogyan verhet az gyökeret szivünkben ? Mit kell csinálni az ilyen talajjal ? Hogyan mélyíthetjük el életünket? c) Tövises talaj. Mik azok a tövisek ? (22. v.) Mi a világ gondja, a gazdagság csalárdsága, egyéb dolgok kívánsága? Van-e a mai világban sok ilyen tövis? Hát bennünk van-e? Győzhet-e addig Isten igéje, mig sok a tövis? Az Isten együtt élhet-e a mi szivünkben a bűnnel és a gonosz kívánságokkal? Mit kell tenni a tövisekkel ? d) A jó föld. Hova fogadja be az igét ? Hogyan kell az igét hallgatni? (Lukács 8:15) Mit jelent a tiszta és jó szív ? Mit jelent megtartani az igét ? Gyümölcsöt teremni? Mik ezek a gyümölcsök? Milyen szivvel kell a templomba menni ? Hogyan olvassuk a bibliát? Engedjük, hogy, átfusson értelmünkön, mint az országúton a falevél ? Szivünk bűnös gondolataival megérthetjük-e az Írást? Hogyan űzhetjük el ezeket? (imádsággal) Mire kell alkalmazni az írást, mások életére, vagy a magunkéra? Hogyan alkalmazzuk magunkra? Múltúnkból. A kiközösítésről. Háromféle értelemben vesszük a kiközösítést, a bűnök különfélesége, vagy a személyek bűnbánata avagy hittagadása szerint. A kiátkozás az, midőn a hittagadó személy, aki káromlásával a Szentlélek ellen vétkezett, átadatik a sátánnak, a végveszedelemre szánatik, honnan többé nem nyílik út vissza az egyházba,
