Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-10 / 6. szám
22. oldal. BELMISSZIÓ. 1924. A terjesztésre vonatkozólag egyes jelentések szintén tartalmaznak értékes útbaigazításokat. Sok helyen kívánatosnak mutatkozik a gyülekezeti kolportőr beállítása. Egy e tekintetben tapasztalt lelkésztársam jelentéséből hadd emeljem ki a következőket: „Egy-egy gyülekezet buzgó iratterjesztője menjen el a szomszédos, vsgy harmadik, negyedik faluba, ahol nem sikerült gyülekezeti kolportőrt beállítani, tovább azonban ne menjen, mivel tapasztaltam, hogy messziről érkező emberek iránt nagy a bizalmatlanság. Utazó kolportőröket S7 rény véleményem szerint csak addig az ideig kell alkalmazni az előbb említett korlátozás mellett, amig minden gyülekezetnek nem lesz állandó iratterjesztője. Amint minden gyülekezetnek van harangozója, kell hogy legyen iratterjesztője is. Ha a harangozó megfelelő ember, aki több gyülekezetben egyúttal dékán is, akinek foglalkozása magával hozza, hogy sokszor elmenjen a presbiterekhez, vagy a gyülekezet más tagjaihoz, mehet úgy is, mint iratterjesztő, ha ehhez lelkileg megfelelő képességgel rendelkezik. A kolportőrnek egy konferencia, vagy a lelkész általános útbaigazítást nyújthat csupán, volíaképen azonban az élet formálja és munkájának végzése közben lesz azzá, aminek lennie kell. A kerületi központi iratterjesztővel álljon összeköttetésben a gyülekezet lelkésze, akinél fontos volna, ha az első megrendelés alkalmával bizományba kaphatná az iratokat, ha maga, vagy a gyülekezet pénztára nem rendelkezik elég pénzzel; amig iratterjesztési alapot tud teremteni.“ Ezek a szavak talán az összes beérkezett jelentések tanulságát magukban foglalják. A bizományok létesítésén már túl vagyunk, csak meg kell ragadni az alkalmat. Sok helyen volna alkalmas ember is az iratterjesztés munkájára. A jelzett tanfolyamot az őszszel feltétlenül megrendezzük, az előkészítés máris folyamatban van. Az eddig jelentkezettekhez irt tájékoztatás teljes megnyugtatást ad afelől, hogy az akadályokat el tudjuk hárítani az útból. Mindazokat a tanulságokat, amelyeket a jelentések nyújtottak, fel fogjuk használni, s iratterjesztésünket igyekszünk beleilleszteni a közszükségletekbe, állandóan szemmel tartva a vele szemben felmerülő igényeket. De munkánkat csak akkor végezhetjük eredménnyel, ha azok, akiknek szolgálatot akarunk teljesíteni, a segítségünkre jönnek, ha mással nem, tanácsaikkal, de mindenek felett az ügy fontosságát átértő, komoly és odaadó lelkesedésükkel. Nem csüggedünk el, mert ebben az esztendőben már nagy léptekkel haladtunk előre, amit mutat az is, hogy októbertől kezdve mostanig 4 millió forgalmat csinált iratterjesztésünk s így mindig jobban abban a helyzetben leszünk, hogy az igényeket (bármennyire megnövekedjenek is azok) ki tudjuk elégíteni. Ha akarjuk, lehet. Akarjuk azt, hogy népünk tiszta dolgokat olvasson s a betűt állítsuk oda az evangélium szolgálatába. Az evangéliumot kell hirdetnünk minden eszközzel. Áldjuk az Istent, hogy adta nekünk a betű eszközét is. A bibliaóra menete. ■m Falun nem igen történik meg, bár már ott is vannak különböző áramlatoktól megérintett tudálékos emberek, de városon, ha a bibliakör nem eléggé komoly és célirányos, egész biztosan előfordul, hogy bizonyos theológiai kérdéseket veinek fel. Itt nagy általánosságban a következőket ajánljuk: a) Vizsgáljuk meg a kérdés indító-okát: üres kíváncsisággal állunk-e szemben, vagy komoly életproblémával. Jól tudhatjuk magunkról is, hogy az emberi természetnek vonása az, hogy a gyakorlati mezőről eltéríti a beszélgetést a sokkal kényelmesebb elméleti térre, ahol szabadon lehet okoskodni. Különösen megtörténik az akkor, amikor már nagyon személyes kérdésekről van szó, arról t. i., hogy nekünk kellene tennünk valamit. Az ilyen esetben mutattunk rá a vallásos ismeretszerzés útjára, amit Jézus így fejezett ki: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vájjon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok“. (Jn. 7: i7) A keresztyén bizonyosság megszerzésének útja az élet, mert a keresztyénség praktikum. Mutassunk rá, hogy a bölcsek és tudósok előtt rejtve van az, amit a legegyszerűbb hivő is megtudhat Istentől a morális kötelességek, a gyakorlati keresztyén élet és a megtapasztalás útján. A titok nem tárul fel a kiváncsiak előtt, de teljes fényben felragyog az alázatos hivő előtt. Péter kiváncsi kérdését szinte durván utasította el az Úr: „Mi közöd hozzá? Te kövess engem!“ (Jn 21:22.) A tanítványok kiváncsiskodására meg ezt felelte : „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim“. (Csel. 1:8) S a tanítványok sok rhindent megtudtak azután, mikor élték a krisztusi életet, minekutána vettek erőt és lettek-tanúi a Krisztusnak. b) Ne engedjük meg a száraz okoskodásokat s a hitnek intellektuális értelmezését. Könnyen odavezethet ez, hogy valaki okoskodással akarja pótolni hitéletének hiányát. Azt gondolja, hogy ha valamit megértett, akkor élete is rendben van. Ha erre nem vigyázzunk, akkor lesznek okoskodó, tudálékos embereink, de nem lesznek buzgó, kereső, Isten lelke után vágyakozó híveink, akik cselekedni is akarják az Atya akaratát. Én sohase vagyok hajlandó, még theológus hallgatóim előtt se, racionális bizonyítékokkal elintézni egy kérdést, de mindig rámutatok arra az útra, amelyen egyedül szerezhető meg a bizonyosság. Isten létét pl. senkinek se lehet bebizonyítani: értelme megállapodhatik ugyan, de realitást, bizonyosságot nem kap. A probléma megoldása ez: „Jer és lásd meg!“ így van ez Jézus személyének problémáinál is. Ha belehetne is bizonyítani történeti dokumentumokkal pl. hogy ő feltámadott, semmit se érne ez a bizonyítás, ha nincs személyes közvetlen bizonyosságunk arról, hogy ő él, hogy valóság és jelen van. c) Tekintsünk a kérdésre türelmesen és feleljünk őszintén, elfogultság nélkül, érthetően, világosan. Mondjuk meg a saját véleményünket, ha van s ha a kérdés nekünk is problémánk, azt is éreztessük. A feleletünk olyan legyen, hogy mindig rámutassunk az egy szükséges dologra. Az érdeklődést mindig a felvetett probléma gyakorlati oldala felé fordítsuk. Amelyik kérdés gyakorlatilag közömbös, az nem érdemel vitát. d) Komplikált kérdéseknél is azt az oldalt ragadjuk ki, amelyik a legjobban inspirálja az életet. e) Ne intézzünk el semmit tekintély szóval, de igyekezzünk rávezetni az illetőt erre az útra, amelyen személyes bizonyosságot szerezhet.
