Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-10 / 6. szám

Melléklet a Dunántúli Protestáns Lap 1924. évi 6. számához. (II. évf., 6. sz.)

k e l m i s n z i ó

Rovatvezető: Dr. Vass Vince, akihez e rovatot érdeklő minden közlemény küldendő.

Két előítélet akadályoz meg minket abban, hogy tápláljuk saját lelkünket: az egyik a kritikai, a másik a homiletikai előítélet. Az előbbi azt eredményezi, hogy tudományos vizsgálódással helyettesítjük a jótékony meditációt; elmorzsázzuk kenyerünket a helyett, hogy megennénk. Az utóbbi pedig eltérít a saját személyünkre való alkalmazástól. Az Isten aiáhúz előttünk egy szép verset, amellyel ki akar előttünk jelenteni valami új igazságot, vagy azt akarja elérni, hogy jobban alkalmazzunk magunkra egy régi igazságot. S a mi kezünk ősztönszerüen egy darab papir után nyúl, megfogjuk a tollat, hogy leírjunk egy beszédvázlatot. A mesterség megakadályozza az önépítést; miközben arra gondolunk, hogy másokat tápláljunk, elhanyagoljuk a saját lelkünket és gondosan darabokra vagdalva kenyerünket, elfelejtünk enni ... Az igének bennünk is testté kell lenni, hogy mások előtt úgy jelenjen meg, mint amely „telve van kegyelemmel és igazsággal“. Az ébresztő prédikáció titka a személyes átélés. Dieterlen.

Az iratterjesztésről.

Az elmúlt nyáron főtiszteletü Püspök úr körlevélben fordult lelkésztársaimhoz, s űrlap csatolásával felkérte őket arra, hogy az iratterjesztés munkájának szervezettebb megindításához szükséges adatokat Írják be abba és küldjék el az egyházkerületi belmissziói bizottság előadójához. Senkise ismerheti jobban az iratterjesztés nehézségeit, mint épen ő, aki — mint sokan tudják — egész a devalválódásig hiába várta az iratterjesztés ügye iránt való naiv szerelmének viszonzását. Püspök úr körlevelének az eredménye azonban még ő rá is olyan meglepetés volt, hogy csak az idő kényszere alatt tudott belőle felocsúdni. A közbe jött technikai akadályokon kívül ez is egyik oka annak, hogy az őszre tervezett kolportőrtanfolyam egy évre elhalasztatott, s a bérkezett ivekben foglalt s közelebbi megbeszélést igénylő kérdésekre csak most lehetett válaszolni. De mi volt az a nagy meglepetés ? Az, hogy bár a beérkezett jelentések mind az általánosan ismert tőkehiányt és a hívek közönyét nevezik meg az iratterjesztés akadályai gyanánt, mégis, úgy látszik, vannak más természetű akadályok is. Ezt fejezi ki az a körülmény, hogy Püspök úr hivatalos körlevelére mindössze 67 felelet érkezett. Minthogy egyik lelkésztársunk azt irta az ív hátára, hogy „nyáron a lelkész! hivatal zárva van“, nyugodtan vártuk a nyár elmúltát. Azóta elmúlt a nyár, az ősz, s benne vagyunk a tél közepében . . . Közben megszerveztetett az egyházkerületi iratterjesztés az adatok ismerete nélkül, s ennek következtében nem azzal a lendülettel és körültekintéssel, mint ahogy lehetett volna az adatok birtokában. Hogy a mindenütt felemlített nagy akadályt, a tőkehiányt, elhárítsuk az útból, iratterjesztésünk bizományi alapon is hajlandónak nyilatkozott a gyülekezeteknek rendelkezésére állani. Néhány helyen nagyon szépen igénybe is vették ezt az alkalmat. Kerületi iratterjesztésünk a megerősödés utján van úgyannyira, hogy rövidesen lehet beszélni arról, hogy saját kiadványaink legyenek és legalább a szórványokban élő híveinkhez ingyen is juttassunk el kisebb traktátusokat, ha többet nem, minden nagy ünnepen az egyház üzenetét. A lelkesebb támogatás ezt persze csak elősegítené s lehetővé tenné azt, hogy az Írott betű által mindenkinek leikéhez jusson el egy-egy ébresztő szó.

A be nem érkezett jelentéseket skatulyázzuk el abba a rovatba, amelybe azok jönnek, akik nem tart - fiák szükségesnek az iratterjesztést (akinek ez nem tetszik, bizonyítsa be, hogy a látszat csal). Ezeken kívül ide sorozhatunk még két helyet, ahol azt mondják : „nem is tartottam szükségesnek az iratterjesztést soha, mert a tudálékosok mindig mást olvasnak ki a üzetekből, így csak rontanak“. A többi 65 hely közül 7 helyen egyáltalán nem volt semmi iratterjesztés, másutt mindenütt kimutatható az iratterjesztésnek valami nyoma, ha más nem, naptárak, a Téli Újság és a Keresztyén Család terjesztése formájában. Kolportőrtanfolyam ra jelentkezés történt 9 helyről. Az illetőknek külön levélben adtam tájékoztatást. Beállított iratterjesztő működött 4 helyen (Székesfehérvár, Tata, Héreg, Gyermely)! Több helyen iskolásgyermekek, ismétlősök, Móron polgárista leányok végezték az iratterjesztést. A gondnokok és a presbitérium közreműködéséről csak 4 helyen beszélhetnek, másuíi az egyház vénei egyáltalán nem érdeklődnek e munka iránt. Egy helyen a lelkész felesége, egy helyen pedig a tanítónő vállalta a munkát. Arról, hogy mikre volna szükség, mindegyik jelentés szól, még azok is, amelyek nem tartják szükségesnek az iratterjesztést. A legtöbben elbeszéléseket és egyháztörténeti életrajzokat kívánnak, de nem kevésbbé építő füzeteket és hitébresztő iratokat. A legkevesebbet az imakönyvekből és a vitairatokból kérnek. A gyülekezetek történetének megírását kivánják (egész helyesen) egy helyen. Az egyik jelentés nem vallásos jellegű néplap szükségességét hangsúlyozza, egy helyen pedig (Tatabánya) a szociálizsmus ellen kérnek apologetikus iratokat. Érdekes adat az is, hogy honnét szerezték be a terjesztett iratokat. A belmissziói előadótól: 15, a Magyar Traktátus Társaságtól: 11, Bethániától: 7, Kókaitól: 7, Hornyánszkytól: 7, Méliusztól: 3. Bethlen-nyomdától: 2, Londoni Traktátustól: 2. A legjellemzőbb adat azonban az, amely a szekták iratterjesztéséről szól. A 67 jelentés közül 32 jelentés beszél a szekták mozgolódásáról, tehát majdnem 50 %• Általában szektákról szól 11, adventistákról 15, baptistákról 7, methodistákról 1, spiritisztákról 1 jelentés.