Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-10 / 6. szám
Harmincötödik évfolyam. 6. szám Pápa, 1924 február 10. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE • MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. • ■............................................... FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ..................-............................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- # FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. SÍ® a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. <=> I James Isaac Good. (1850—1924.) j Az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. Máté 1343. Mikor ma reggel dr. Christman, az intézet igazgatója bejelentette a „jó“ dr. Good halálát s többünk szeme könnyezett, dr. Christman így végezte be szávait : „ ... ha az Elköltözött életére gondolunk, mégis valami csendes derű, sőt boldog megnyugvás kell, hogy betöltse szivünket: ez az élet egy gyönyörű, ragyogó és befejezett egész volt“. Az Úr megelégedett hü szolgája földi munkáival és eljött érte, hogy egy — ki tudná hányadik? — munkás nap után, a csendes álomnak szelíd karjain Magához ölelje őt. Munkás volt: utolsó estéjén is dolgozott. Hűséges volt: soha hanyagság elő nem fordult nála. Egyszerű volt: mindenét: munkáját, pénzét és szivét Isten országának juttatta s önmagának alig hagyott valamit. Tudós volt: soha meg nem szűnt érdeklődni, kutatni és tanulni. Örökké dolgozott: örökké másokért. Hivő volt és alázatos. Istennel élt; ennek köszönhette erejét és életének ragyogó eredményeit. Egyszer véletlenül betoppanván hozzá, térdelve találtam . . . Imádkozott. . . miért ? .. . talán azért, hogy adjon erőt a Kegyelemnek atyja . . . hogy még többet szolgálhasson a Krisztus szabaddá tevő és szentséges, királyi szolgálata szerint . . . Életének halhatatlan emlékét márványnál maradandóbb anyagba: emberi életek és egész közösségek időbe-alkotott szobraiba véste bele. Nem rejti őt a sir, mert élete tettekké, gondolatokká: életekké változott. Akik hordozzuk magunkban az ő bővelkedő és gazdag életének felszívott darabjait: imádkozzunk, hogy megtartassunk és ne veszítsük el Istennek azt az élő revelációját, melyet ő jelentett számunkra. Higyjünk az ő hitével, szeressünk az ő szivével és dolgozzunk az ő fáradhatatlan hűségével . . . Mikor a magyar „fiai“ által összeállított Albumot születésnapján Indianapolisban átadtuk néki, nagyon boldognak látszott. Szeme a második lapon pihent meg először. Ezek az igék voltak ottan angol és magyar nyelven: „ . . . a világ elmúlik és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké .. .* (I. Ján. 217.) Mintha egy kissé elgondolkozott volna (vagy csak én láttam úgy ?) s aztán lapozott tovább . .. Most előttem ragyog az Ige . . és könnyezni készülő szemem megcsillan, szivemet az örökkévalóság érzésének melege tölti meg: aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké . . . Diadalmas igék zengésében, ezerhangu szent szimfóniában egy nemes hangú húr rezeg: a mi jó dr. Goodunk halhatatlan lelkének zenéje' kicseng a Halhatatlanság kórusából. Dayton, 1924 január 23. Tóth Kálmán. Lapunk zártakor kaptuk a lesújtó hirt, hogy magyar református egyházunk egyik leghívebb barátja 1924 január 21-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Bennünket, dunántúliakat még fájdalmasabban érint a szomorú hir, mert a megboldogult közelről ismerte kerületünk egyházi életét, sokszor jött árváink, lelkészeink, lelkészözvegyeink és tanáraink anyagi támogatására és legutóbb nagy örömmel figyelte, miként támad mindenfelé eleven mozgás egyházunk erőinek minél szélesebb körökben való érvényesítésére. Szoros kapcsok fűzték pápai főiskolánkhoz is, melynek 1922-ben tiszteletbeli theológiai tanára lett. Ez év júniusában készült a főiskolát újból meglátogatni, hogy tanári székfoglalóját megtarthassa. Isten azonban másként határozott hű szolgája felől. A fáradhatatlan munkás ott áll Ura előtt, hogy boldogan szemlélje Mesterét, Akit híven akart mindig szolgálni. Magyar református egyházunk érdekében kifejtett tevékenységét lapunk egyik közelebbi számában fogjuk ismertetni; addig is közöljük a boldogult rövid életrajzi adatait:
