Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-10 / 6. szám
22. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1924. Született Yorkban, Pennsylvania államban, 1850 dec. 31.-ikén. Gyermekkorát többnyire Readingben töltötte. Egyetemi fokozatait a Lafayette kollégiumban és a newyorki Union Theological Seminaryben szerezte meg 1872 és 1875-ben. Lelkész volt Yorkban, Philadelphiában és Readingben. 1890-ben a dogmatika tanára lett az Ursinus Kollégiumban és később e kollégium theologiai fakultásának a dékánjává választották. 1907-ben, amikor ezt az intézetet az Ohió államban levő Daytonba helyezték át, a református egyháztörténet tanszékét foglalta el. Mintegy húsz könyvet írt, főleg egyháztörténelmi tárgyuakat. Megírta a svájci, a németországi és az amerikai református egyházak történetét, az utóbbiakét 2—2 kötetben. Sok népszerűsítő munkát is írt a református egyházról, ilyen sorozatos művei voltak: a Ref. Egyház Hires Asszonyai, Hires Misszionáriusai, Hires Helyei és Hires Reformátorai. A Heidelbergi Káté történetére nézve specialista volt. Elnöke volt az Amerikai Református Egyház Egyetemes Zsinatának és sok éven át elnöke ez egyház Külmissziói Bizottságának. Nem régiben választották meg, a Református Egyházak Világszövetsége egyik alelnökének. Basel. Ha valaki azt gondolná, hogy a baseli gyülekezetben minden rendben van, tévedne. Különben is, hol nincs ma baj, vagy másként, hol vannak ma ragyogó egyházak — és ha nincsenek, melyik az a heiy, ahol ne lehetne? Ha a mi protestáns egyházi lapjainkkal összehasonlítanánk a svájci, illetve baseli egyházi lapokat, nagy különbséget találnánk. A magyar prot. lapokat ma jellemzi az ébredés, elevenség, harc az evangéliumért az evangéliumi egyházakban, mély bizonyságtevések, utak törése, tisztulási folyamat, — és a beímisszió hangzik, mint a jerikói kürtök. Az itteni egyházi lapokban a belmisszió szót nem igen lehet megtalálni Miért? Ez egészen természetes, Miért imának ott olyan sokat ez alatt a „különös“ belmisszió elnevezés alatt, ahol évtizedek óta folyik a vasárnapi iskolai munka; ma talán nincs egy református gyülekezet sem Svájcban, ahol ne volna gyermekistenitisztelet, vasárnapi iskola. Nem föltéílen szükséges belmissziónak nevezni, („gyakorlati keresztyénség“, „evangelizáció“, „keresztyén szeretetíevékenység“) de a legkevesebb ez a gyűjtőfogalom ; miért emlegetnék olyan sokat, amikor már régen felismerték a bibliaköröknek óriási értékét; hiszen ezek a körök a kovászai a mindenkori gyülekezeti életnek, lámpák az egyház kerítésein belül. *Ha az egyház a tagok otthona, akkor egy-egy bibliakör oltár harctéri fényszóróval ; a bibliakör hajnalcsillag, mig feljön a nap az egész gyülekezet egére. A bibliakör Wartburg Kamenátéja (imaterem, kápolna), ahol Luther a vár lakóival együtt tanulmányozta azt az ismeretlen könyvet; a bibliakörből nagy egyház nőtt ki Genfben Kálvin idejében ; a biblia fénye bearanyozta a laskói dombokat is Sztárai idejében, glória volt Bethlen korában, erőforrás a Lipótvárba börtönzött papoknak; a bibliakör hajszálgyökere a gyülekezet törzsének, a bibliakör egy második istenitisztelet a hét közepén. Itt is ismerik a belmissziót — hisz a szegények, betegek gondozását épen olyan fontosnak tartja az egyház, mint a cura pastoralist. Azért nem emlegetik olyan sokat a „belmissziót“, mert ennek a tartalma egész természetes egyházi tevékenységet jelent a felnőttek, kicsinyek, szegények, betegek körében. Ha a magyar kálvinista egyház a belmisszió „jelszó“ alatt megújul, akkor 'síén legméltóbb szolgája lehet Európában, akkor nemzeti reménységünk is tisztább lesz, akkor majd mi sem a belmisszióról beszélünk, de annak tartalmi részleteiről. A baseli egyházban sok bibliakör van. Már több helyen megfordultam. Itt a bibliáéra mindig a templomban van, — igaz a templom kellemes meleg, tehát nem a „bundák korából“ maradt meg. Az egyik gyü- I lekezet első bibliaóráján jelen voltam, ahol most a ■ Korinthusiakhoz irt első levelet kezdték olvasni. Ez a j bibliaóra vasárnap este 8—9 óra között van. Gyüleí kezeti ének és biblia, más nem volt. A lelkész beszélt Korintusról, a kor felfogásáról, a gyülekezet ismert harcáról Koriníusban és a levél tartalmáról. A következő órákon fejezetenként tárgyalták a levelet. Más gyülekezetekben a bibíiaóra más napokon van. Niedecker lelkész gyülekezetében (az ő felesége a magyar gyermekek ügyét intéző komité elnöke) az Apóst. Csel. könyvét magyarázzák; itt szokott lenni vetített képes előadás is (20 perces) a pogány misszió köréből, — így tartott egy óráig. Hogy hol, mikor, meddig, hogyan legyen bibliakör, kár volna — nem is lehet — egyöntetűvé tenni. Jaj volna, ha külföldi minták szerint akarnók a belmissziót betölteni nálunk is — az Isten igéjének fenséges nemzeti színeit rongálnánk ezzel meg. Legyen bibliakör! — ez nemzeti szinü; a többi idővel jön! Vallásos estéket, előadásokat, ünnepélyeket, családi estéket a gyülekezeti termekben tartják. Svájcban a vasárnapi iskola nem az angolamerikai minta szerint fejlődött, sokkal inkább a német szerint, ahol a vasárnapi iskola gyermek-istenitisztelet nevet viseli leginkább; — az mellékes, akárminek nevezik, akár „vasárnapi gyermekoktatás“, akár „gyermekistenitisztelet“, vagy „vasárnapi iskola“ stb. mondja Richter lelkész, a gyermekek nagy barátja, fő az, hogy az evangélium eljusson a gyermekekhez. A gyermekek két csoportra oszlanak. Az idősebbek 15 évig az u. n. gyermek-istenitiszteleten vesznek részt, de nem csoport szerint. Itt a csoportrendszer nehezen volna megvalósítható, ahol 200—300 gyermek figyel egyszerre a lelkészre, a 20—30-as csoportokat nem tudnák elhelyezni a templomban. A kisebbek vasárnapi iskolába mennek, (ez nem a templomban van, a fenti igen) itt csoportrendszer van, amelynek tény-
