Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-28 / 39-40. szám
Harmincötödik évfolyam. 39—40. szám. Pápa, 1924 szeptember 28. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: FONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. Elnöki megnyitó beszéd. A bdsősomogyi ref. egyházmegye 1924. évi augusztus hó 12-én, a csurgói református "templomban tartott ünnepi közgyűlésén elmondotta: dr. Huszár Aladár egyházmegyei gondnok. Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei közgyűlés ! Az idők végtelen forgásának nagy kereke egy egészet fordult azóta, hogy legutóbb itt együtt voltunk. Egy esztendőt jelent ez a kerékforgás, mely alatt a lelkünk tele volt keserűséggel, a szivünk kétségekkel. Rosszak voltak a közviszonyok a polgári életben, rosszak voltak a közviszonyok a hitéletben, de élt bennünk egy halvány sugára a reménységnek, hogy nincs messze, jön, közeleg hozzánk a szabadulás, a feltámadás. És most, mikor ennek a lezárult esztendőnek határkövétől visszanézek az elmúlt évre, akkor ügy érzem, mintha az időnek az a nagy kereke nem előre, hanem hátra fordult volna. Nem fogtuk erősen, nem kapaszkodtunk bele abba a kerékbe, hogy megtartsuk helyes irányában, hanem hagytuk azt a sors szeszélye által irányozva félre fordulni. Ma épen úgy benne vagyunk a vaksötét, fekete fojtogató fertőben, amelyből vágyunk ki a szép napsugárba, mint egy esztendővel ezelőtt. Ha ennek az okát keresem, akkor lehetetlen, hogy eszembe ne jusson Ámos próféciája, aki azt mondá: imé az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazáltal mégsem pusztítom el egészen Jákobnak házát, ezt mondja az Úr! Mert imé, parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak, de nem esik a földre egy szemecske sem. Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, akik azt mondják: Nem ér el minket, sem nem jő reánk a veszedelem. Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedéseit és jelemelem omladékáit és megépítem azt, mint hajdanán. Hogy örökségképen bírják az Édom maradékát és mindama népeket, akik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, aki megcselekszi ezt. (Ámos 9:9—12.) Ennek a próféciának három ténybeli eleme van : az egyik a bűn, a másik a bünhődés, a harmadik a szabadulás. Keressük először a bűnt. Nagyon könnyű azt megtalálni magunkban. Mégis úgy látom, hogy ez a bűn különböző, hogy a bűnözés eltér. Vergődünk a szélsőségek, a végletek között. Vannak közöttünk olyanok, akik részint velük született bünük következményeként, részint a sors csapásai által kimerültén elfásultak a hittel szemben, megtagadják az istent, kiközösítik az igét lelkűkből. Elfelejtik, hogy kezdetben vala amaz Ige, és az Ige Istennél vala és az Ige Isten vala. (Ján. 1:1.) Pedig erre a bizonyosságra van felépítve egész keresztyén hitünk. A bűnözésnek másik fajtája, amelyben talán mindannyian benne vagyunk, hogy minél jobban üldöz, ver bennünket a sors csapása, annál vallásosabbak leszünk ugyan, de félre magyarázzuk református hitünknek azt a kimagasló alkotó elemét, melyről itt bővebben szólani nem akarok: a predestinációt és helyébe ültetjük a vak fatalizmust. Azt hisszük, hogy a sors szeszélyes játékának vagyunk tehetetlen játékszere, s ami az Isten akaratában kell, hogy minden segítségkeresés nélkül megnyugodjunk. Ez is bűn, mert hiszen az Isten saját képére teremtette az embert, akaraterővel ruházott fel bennünket. Isten azt akarja, hogy mi mozogjunk, dolgozzunk, haladjunk az egyenes úton, amelyet Ő jelöl ki. Nem szabad nekünk, mint könnyű pehelynek eltéríttetni a kitűzött irányból, játékszerévé lenni az élet viszontagságainak. Ennek következménye a második tényeleme Ámos próféciájának: a bünhődés. Nem látjuk-e, hogy ma is pártoskodás dúl az állam és az egyház életében, ma is csak vezetésre törekszik mindenki, de az első szellő elsöpri őket a helyükről ? Nem látjuk-e, hogy ma is a sors csapásai üldöznek bennünket az elemi csapások tömkelegé? Nem sújtotta-e egyházunkat is kétszeres csapás, mely eredményezte, hogy ott áll vezér nélkül az egyház megfeneklett hajója és mi várjuk Isten segítségét, hogy adjon nekünk erőskezű vezért ? Elragadta körünkből a halál kedves, .jóielkü Esperesünket, akinek jellemzésére nem találok ma sem alkalmasabb szavakat, mint ott a lábodi temetőben. Három jellemvonás emelkedik ki az ő életéből: egyik a szív, a szeretet, a másik a közismert szerénység, a harmadik a munka. Vezetett bennünket jó szivvel és mi nélkülözzük az ő megszokott, bölcs vezetését. De alig pár hét múlt el, jött a második csapás, FŐMUNKATÁRS ÉS A «{ADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a
