Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-28 / 39-40. szám
118. oldal. DUNÁNTÚLI PROTEST ÁNS LAP. mely árvává tette a dunántúli egyházkerületet. Elragadta a halál a mi szeretett, tudós püspökünket, Németh Istvánt. Az ő jellemzésére nem is tudnék más szavakat találni, mint amelyeket ott a székesfehérvári temetésen mondott róla dr. Ravasz László püspök, aki azt mondotta, hogy 6 volt az oszlop, 6 volt a munka embere, akire ha ránézett az ember és látta robusztus, atléta termetét, meggörnyedt alakját és nehézkes, húzott lépteit, tisztában volt vele mindenki, hogy ez a munka eredménye. Ő volt az az ember, aki ridegnek látszott, aki szigorú volt, nem tűrte maga mellett a henyét, de öreg gyermekké olvadt abban a pillanatban, amint viszontszolgáltatást nem váró szeretet megnyilatkozását látta maga iránt és ez könynyekre fakasztotta őt. Most, mikor az ő elvesztése pótolhatatlan veszteségnek látszik, mikor választani kell új vezért, aki, úgy mint ő, vezessen bennünket, de, úgy mint neki, ne kérgesedjék meg a munka alatt a szive s viszont sújtson erélyes, megtorló kézzel ott, ahol kell, — kérjük az Isten segítségét, a Szentlélek megvilágosítását, hogy az új vezérben megtaláljuk az elveszettnek tulajdonait. Mi ezek után a bünhődések után, meiyek súlya alatt nyögünk, mégis keressük a harmadik tényelemét Ámós próféciájának: a szabadulást. Én szerintem ezt nem várhatjuk, mig ki nem küszöböljük magunkból a bűnt. De szívleljük csak meg a Szentirás szavait. Azt mondja az Úr: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívlak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok; és ha folyókon, azok einem borítanak; ha tűzben jársz, nem égsz meg -és a láng meg nem perzsel téged. (Ésaiás 43 :1 —2.) Úgy-e; ebben is benne van, hogy Isten akarja, hogy átmenjünk a vizen, a folyókon, hogy tűzben járjunk és lángokkal küzködjünk. Ha ezt tesszük, csak akkor számíthatunk a Mindenható gondviselésnek szabadító kegyelmére. Szívleljük meg ezt és ha a Bibliának e szavait magunkévá tesszük, akkor jönni fog, mert jönni kell a prófécia harmadik eleme: a szabadulás. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a mai ünnepi közgyűlést. Szétszórt csontok. Kéklő égbolt tüzkirálya perzseiően szórta sugarait a vén földre, a fáradt falu ebéd utáni csöndességben pihent, midőn lelkész, tanító, gondnok, a Somsich gróf Belecska-pusztáján lakó szétszórt csontok felkeresésére indultunk. „Mint a szarvas a hideg kútfőhöz“, közelből-távolból 3 órára már összegyülekeztek a természet templomában fölfakasztott örök Ige forrásához. Nem harangszó, nem puszta szokás, nem gyarló emberi hiúság, hanem Isten utáni megszentelt vágyódás, az imádkozó lelkek gyötrő szomjúsága gyűjtötte össze az elepedten sóvárgó hívőket. 1-924. Egy virággal ékesített asztal tele imakönyvvel, bibliával, az asztal mellett két grófi alkalmazott családja, a háttérben pedig a cselédség színes tömege, egyik kézben zsoltár, másikban olvasó, harmadikban imakönyv, a szivekben pedig az Istennel való egybeforrd ás meghatóan csodás szétáramlása, — amit az anyaegyházban soha nem tapasztaltam. Messze csendül a „Jövel Szentlélek Úristen“ . . . dallama, rózsafüzéres asszonyok is énekelni akarnak, ... a puszták gyermekeit az egy örök isten szentsége előtti mélységes megalázodás, valami megtisztult, korlátokon túl emelkedett imádságos áhítatba olvasztja és hallgatják megélénkült figyelemmel a Pátmos-szigeti száműzött látások könyvének II. r. 10. v. alapján tartott missziói beszédet . . . Kevés fáradság . . . sok öröm . . . Boldognak mondhatja az a lelkipásztor magát, ki az evangéliom életerőinek szétszórásával ezt az örömöt magának megszerezheti. Ez események kapcsán mint valami életmentő harsona csendül meg lelkemben Öméltósága Püspök úrnak a felhívása a szórványokat gondozó missziói lelkészi állás beállítása tárgyában. Ennek a kérdésnek gyors és sikeres megoldása az egyház vonzköréből teljesen kiesett, sektárius vagy egyéb szeparátisztikus törekvések hálójába sodródott s általunk nem is sejtett lelkeknek a százait ismét bekapcsolná az egyház testébe. De nemcsak a szórványok kihalt területén támadna új élet, hanem az anyaegyházak hétköznapi egyhangúságába is jóiékonyan megelevenítő felfrissülést teremtene a missziói lelkész megjelenése. Az egyházmegyénkint szervezendő missziói lelkészi állás betöltése tehát nem a holnap, hanem a ma kérdése. Itt minden elkésett perc, soha helyre nem hozható hibát, pusztulást jelent. Az anyagi eszközök teljes kimerítésével is meg kell mutatni az egyháznak életképességét, mert az iratterjesztés megmérhetetlen fontosságú kérdése is ezzel kapcsolatban megoldást fog találni és azok a szomorú esetek nem fognak ismétlődni, mikor a lelkész soha nem látott hívőjével kitérés alkalmával találkozik . . . Réthy László. (?' ' ......................... ........ 7 í KONYVISMERTETES .........................................................................=jS> Vándormadarak. 15 éves érettségi találkozóra irta s a pápai ref. templomban 1924 junius 22-én elmondotta Kiss Géza. A tiszta jövedelem a Borsos István síremléke. Pápa, 1924. 16 1. Ára 50 f. (Alapár). Akik hallották a hálás tanítvány megkapó beszédét, azok örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy a nyomtatásban is megjelent alkotást újból élvezhessék, akik pedig még nem ismerik, ezennel felhívjuk rá figyelmüket. János Jel 21A alapján építi fel történelmi reininiscentiákban gazdag beszédét. Törhetetlen hit a nagy király diadalában, a kollégium szent értékeinek költői megrajzolása jellemzik Kiss G. ez újabb művét.
