Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-07 / 35-36. szám
1924. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 103. oldal. mindazt a célt szolgálták, hogy a következő napon az egyházmegyei gyűlésen minden tárgy teljesen kimeríthető és jól feldolgozott legyen. Látjuk ezt majd alább. Előbb szóljunk különösen a belmissziói-bizottság, majd a lelkészértekezlet működéséről. Az előbbi bizottság igazán részletesen foglalkozott Czeglédy Sándor t. b. esperes ügyvezető elnök alaposan kidolgozott tervezete nyomán azokkal a kérdő pontokkal, melyeknek alapján a legkülönbözőbb tipusu gyülekezetekben is hü képet lehet adni a gyülekezet életéről és az abban folyó belmissziói munkákról. El is fogadta az értekezlet a kérdőpontok kinyomatására vonatkozó indítványt, hogy végre meglegyen a kérdések útján nemcsak a feleletek megadására, hanem a munkák teljes irányítására az útmutatás. A szokásos folyó ügyek elintézésén kívül kiemelkedő pontok voltak: Győry Elemér komároműjvárosi ideigl. h. lelkésznek a hitközönyröl és annak okairól, dr. Vass Vince theol. akad. igazgatónak a dogmatika és a lelkipásztor és Várady Lajos szőnyi lelkésznek a lelkészek önfegyelmezéséről tartott előadása. Mind a három magával ragadta a jelenlevőket. Nem csoda, mert mind a három előadó tudásával, képességével teljesen uralta tárgyát. Kár, hogy nem állott annyi idő rendelkezésünkre, amennyit szerettünk volna, hogy a hozzászólások után, ki-ki a hallottakat, mint saját meggyőződéséül leszűrt igazságokat vihette volna magával gyülekezetébe1 Mind a három előadásban lobogott a lángoló lelkesedés tüze. Égett az anyaszentegyház iránti igaz szeretet. Elismerésünk adóját azzal rójuk le, hogy a hallott igazságok gondolatokat ébresztettek bennünk, működésbe hozták lelkünket. A 15-i egyházmegyei gyűlésen Löké Károly esperes, aki az első esperesi évében megmutatta, hogy érdemes a kormányzásra, buzgó áhítatban kérte Istennek gazdag áldását gyűlési munkánkra. Az imádság után Szabó György egyházmegyei gondnok a tőle megszokott közvetlenséggel, lebilincselő szavakkal nyitotta meg a gyűlést. A megnyitó beszédben határozott szavakkal utasította vissza azt a vádat, hogy az „egyke“ terjedésének a protestánsok az okai. Nem ők úgymond, hanem az általános gazdasági helyzet és az azzal összefüggő kérdések. Utalt a középiskolai felvételi vizsgák eltörlésének szükségességére, mert ez azonkivül, hogy a szülőknek felesleges költséget jeleni, sérti a tanítók tekintélyét, a tanulási eredményt pedig nem viszi előbbre. A tandíjszedés visszaállítását antiszociális, antikulturálisnak tartja egyházmegyénk a megnyitóban foglaltak nyomán, amely azonkivül az „egyke“ terjesztésére is alkalmas és ellentétben áll az iskoláztatás ingyenességéről szóló törvénnyel. Ebben az értelemben ír fel közgyűlés a kerületi gyűlésre, kérve a további intézkedések megtételét. Thaly Dezső, Konkolyi Thege Miklós vílági- és Nagy Kornél egyházi új tanácsbirók letették a hivatali esküt. Konkolyi Thege Miklós 1,000.000 K-t, Thaly Dezső pedig 400.000 K-t adott át esperesnek az e. m. gyámintézet javára. Munkálkodjanak hosszú időn keresztül anyaszentegyházunk javára. Vörös János megválasztott tanácsbiró ezen tisztet nem fogadta el, közgyűlés helyébe új választást rendelt el. Több új tanító kötelezte le magát szent esküvel egyházunk iránti hűségre, ref. tanítói kötelességének buzgó teljesítésére. Tárgyaltuk a minden fontos tényre kiterjedő nagy gonddal készített esperesi jelentést és annak kapcsán érdemleges határozatokat hoztunk, hogy az állam az adósegéiyt, íeikészi kongruát, kor- és családi pótlékot és egyéb járandóságokat legalább is olyan összegre valorizálja, mint az állami alkalmazottak fizetését, mert e-nélkül tönkre megy egyházunk egy része, elképzelhetetlen anyagi helyzetben vannak azok a lelkészek, akiknek járandóságait az egyház nem tudja emelni, az államtól járó segélyeket pedig vagy nem kapják, vagy pedig akkora összeget kapnak, hogy a postaköltség a kapott összeg 4—5-szörösére rúg. Vajha fokozatos hatóságaink megtalálnák a magas kormánynál az orvoslás módját és meggyógyítást nyerne a Íeikészi kar tekintélyén esett az a sérelem, hogy a X. fizetési osztályba osztották őket be. Ha a szegény kis gyülekezetek gyenge javadalmazásu lelkészeinek szüksége volt békében a sokat jelentő segélyekre, most százszor nagyobb szükségük van rá. A 13.600/1924. sz. min. rendelet ellen tiltakozott az e. m. közgyűlés és kértük a kántori- és tanítói javadalmak szétválasztását, nehogy a kántortanítói állásokra meghirdetett pályázatok meddők maradjanak, vagy pedig arra nem megfelelő egyénekkel kelljen az állásokat betölteni. Meleg szeretettel üdvözölte közgyűlés egyházkerületünk érdemes püspökét azon alkalomból, hogy ez évben tölti be püspökségének 10., tanári működésének 50. évét. Örömmel üdvözöltük Mészáros Miklós császári kántortanítót, kit a kult. min. úr a Magy. Tud. Akad. Wodiáner Biz.-nak javaslatára tanítói kötelességeinek mintaszerű teljesítéséért jutalomban részesített, főt. püspök ur pedig igazgatói címmel tüntetett ki. Megérdemelt kitüntetés. Sok ilyen tanítót adjon a Mindenható egyházunknak. Az esperesi letárgyalása után csatlakoztunk a belsősomogyi ehm. múlt évi azon határozatához, hogy felettes hatóságunk a vagyonváltság-földekből a lelkészözvegyek, -árvák és nyugdíjas lelkészek részére minden egyházmegye számára eszközöljön ki annyi földet, amennyi a nyomorból a tisztességes megélhetésre emelje őket, de addig is egyházi hatóságunknak kell valamit tenni, hogy a szégyenteljes nyomor enyhítést nyerjen. Egyházmegyénk érzi, hogy neki is kötelessége van, épen azért indítványozta, hogy a békeidőbeli 200-szorosra emelt nyugdíjjárulékokat az egyetemes konvent a békeidőbeli koronák 50 százalékára emelje fel arany alapon számítva és ennek megfelelően folyósíttassanak a járandóságok. Elfogadtuk a pápai ehm. határozatát az 1922. évi VI. t. c. 4. §-ának felfüggesztése, illetve módosítása tárgyában. Mintegy 50 folyóügyet intéztünk el, melyek közül hivatkoznunk kell a lábatlani
