Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-09-07 / 35-36. szám

1Ö4. oidaf. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1924. és esztergomi lelkészeknek a szórványokban, illetve körzetekben élő nagyszámú református gyermekek vallásos oktatásával kapcsolatban felmerült nagy ne­hézségeikre. Békeidőbeli missziói segélyt (700 K-t) kap az esztergomi lelkész, annyi fuvardíjat egész évre a lábatlani, hogy egy fuvar felére sem elég, így a már öreg korban lévő, de igazán buzgó lelkipásztor kénytelen 12—15 km. utakat hetenként gyalog meg­tenni. Ezt tőle, de senkitől sem, senki nem kívánhatja s ha az ilyen helyeken nem tud egyetemes egyházunk segíteni, nagy értékek mehetnek veszendőbe. Ettől a nagy bajtól eltekintve, — ami anyagi nehézség kö­vetkezménye — a tanügyi bizottság jegyzőkönyvéből, azonkívül az egyházlátogatási jelentésből is örömmel állapította meg a közgyűlés, hogy tanügyünk jól áll, Istennek hála, halad a békeidőbeli színvonal felé. Érdekes pontja volt a tárgysorozatnak az Esztergom­ban élő evangélikus hittestvéreknek — kik a ref­­lelkész gondozása alatt állva, teljesen a ref. egyház kötelékébe tartoznak — egyházi felsöbbségük kezde­ményezésére megindult ama mozgalma, hogy ezentúl havonként egyszer önálló ev. istentiszteletet tartanak reformátusok templomában és a komáromújvárosi missziói ev. egyházhoz csatlakoznak. Az evangélikusok önállósulás felé törekvése jogos, de Esztergomban nem kívánatos, mert félő, hogy a két prot. egyház gyengülésére vezet. Épen azért egyházmegyénk fel­kérte az evangélikusokat, hogy mozgalmukat újabb megfontolás tárgyává tegyék és maradjanak meg az eddigi állapotban azzal a különbséggel, hogy időn­ként a ref. lelkész engedélyével tartsanak istentiszte­letet és a hittanvizsgákon ők is .képviseltessék magukat. Több ügye szerepelt a komáromújvárosi egy­háznak, melyek mind arról tettek bizonyságot, hogy a főtől elszakított rész, egy a jövőben erőssé fejlőd­hető egyháznak veti meg az alapját. Már van 3 tan­termes iskolájuk, szereztek szép telket, melyen templom és minden egyházi épület helyet foglalhat. A tanító-egyesület a stólák és az egyháztól járó fize­tések arany koronában való megállapítását kérte. Amaz a kerület intézkedését várja, erre anyagi erő híján érdemleges határozatot hozni nem lehetett. Sok minden hajótörést szenved az anyagi erő híján. Félő, hogy a kis egyházak, hol haszonhajtó jövedelmi forrás nincs, összeroppannak, dacára, hogy hivatalnokaiknak a megélhetés minimumát sem tudják biztosítani. A tárgysorozat befejezése után, esperes úr buzgó imájával véget ért a legnagyobb rendben lefolytatott gyűlés. Bírósági ügyünk nem volt, ami azt mutatja, hogy a felmerült vitás kérdéseket sikerült békésen el­intézni, de főként, hogy hivatalnokok és egyháztagok tiszteletben tartják a törvényt és annak rendelkezéseit. Vajha lelkiekben meggazdagodva, anyagiakban meg­erősödve, biztos léptekkel haladnánk mindnyájan mindennap a Krisztus országának felépítése felé. Tarján, 1924. évi julíus 18. Besse Lajos egyházmegyei egyházi főjegyző. & belsősomogyi ref. egyházmegye közgyűlése. A belsősomogyi ref. egyházimegye múlt hó 12-án Csurgón rendkívül népes közgyűlést tartott. A diszgyülést A ref. templomban a közének után Peti Lőrinc h. esperes mélységesen megható imája vezette be, amellyel az esperesét gyászoló egyház­megyét és a püspöküket veszített kálvinisták lelkét a vigasztalások Istenéhez emelte. Szeretett esperesünk elköltözése után alighogy elmúlt a jaj, jött a másik jajszó: bölcs főpásztorunk kezéből kihullottak a tör­vény táblái. Támassz helyükbe erős férfiakat. Akit pedig most az egyházmegyénk a paizsán vállára emel, Te kend fel vezérünkké. A mi bizalmunk hívta el, a Te áldásod kisérje . . . Majd Huszár Aladár egyházmegyei gondnok, kúriai biró mondott mélytartalmu, a vallásos lélek drága ékszereitől csillogó megnyitó beszédet, amely­ben Ámos próféta nyomán rámutat a mai nemzedék bűnére, az istentagadásra, a fatalizmusra, pártosko­dásra, a viszályra, amely ott dúl úgy az állam, mint az egyház életében. Rámutat bünhődésre és aztán a szabadulásra, amely eljő, ha a bűnöket magunkból kiküszöböljük. — A kegyelet szavaival emlékezik meg arról a kétszeres csapásról, amely Nagy Lajos esperes halálával az egyházmegyét, Németh István püspök el­hunytéval pedig az egész egyházkerületet sújtotta. * Utánna Mozsonyi Sándor kadarkuti lelkész ál­dozott a kegyelet oltárán, remek emlékbeszédében hiven elénk állítván az egyházmegye kedves emlékű, nagyérdemű volt esperesének, Nagy Lajosnak alakját, aki a közbecsülést, a közbizalmat 24 évi esperessége alatt mindvégig, halála órájáig megtartotta; aki min­denkit szeretett, csak önmagái nem. Következett az új esperes eskütétele, amely után Huszár Aladár egyházmegyei gondnok meleg szavak­kal üdvözli Halka Sándor új esperest. Jó reménység­gel van felőle, hogy az esperesi díszes, de terhes állás jó kezekben lesz, hisz ott nevelkedett annak az elköltözött nagy férfiúnak iskolájában. Kéri, hogy kor­mányozza az egyház hajóját jó szívvel, krisztusi szere­tettel, erős kézzel. Ezután Halka Sándor esperes mondott bibliai szellemű, poetikus szépségű, nagy tetszést aratott esperesi székfoglaló beszédet. Az Isten iránt való hála és az egyházmegye bizalma iránt való köszönet szavai után megadja programmját: érvényt szerezni a köte­les törvénytiszteletnek, a jogrendnek. Talán sohasem volt erre nagyobb szükség, mint ebben a korban, amelyet a tagadás szelleme vezérel. Kisérőjéül egyik felől a Justitiat, másik felől a szeretetet választja. Nem fog ismerni se rokont, se jóbarátot, amidőn a törvény pálcájával jár, de e vesszőnek a hegyén kifakad a szeretet virága. Az egyházmegye 83 eklézsiája ugyan­annyi arany gyertyatartó, mindegyikben egy-egy gyertya. Nem mind egyforma fénnyel ég: az egyik teljes lánggal, a másik gyengébben, a harmadik alig

Next

/
Thumbnails
Contents