Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-07 / 35-36. szám
102. oldal. !9.4 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. érdekének tartotta megóvni, amely államhatalom elfogult különbséget tett a vallásfelekezetek között. Mivel mi is ilyen állam kebelében élünk, önkormányzati szabadságunk megoltalmazása fokozott lelkiismereti kötelességünket képezi. Ha bizonyos jelekből Ítélve megnyugtatónak állapítanánk meg a jelenlegi kormány ’jóakaratát irántunk, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy az a feltételezett jóakarat nem érvényesülhet valami — a kormányénál is nagyobb — hatalom miatt. Az államnak javunkra teljesített kötelessége, rovásunkra gyakorolt jogához képest olyan minimálisan csekély, különösen az uralkodóvá fejlődött egyház fejedelmi ellátásához viszonyítva, hogy ezért a kicsiny jóért önkormányzati szabadságunkban rejlő nagy javunkat eiprédálni nem okszerű dolog. És ha megtekintjük azokat a működésüket hevertető forrásokat, amelyek néhány tiszteletet érdemlő kivételen kívül nagy vagyonú, erejű egyháztagjainknál, mint kihalt ó kutak szomorítanak, meg kell állapítanunk, hogy ezek a források az ősök buzgóságának és áldozatkészségének mértéke szerint s az egyház terhe hordozásának gyakorlati érvényesítésével az önálló egyházgazdasági élet feltételeit minden nehézség nélkül megteremtenék. Az anyagi bajoknak mindig lelki bajok az alapjai. Ezeket a se hideg, se meleg lelkiállapotokat egészségessé igazítani a hivalkodás nélkül való, alázatos és buzgó belmissziói munka feladata. Szoros értelemben való lelkészt munka. Hit nélkül, tudomány nélkül, péídaadó élet nélkül ennek a munkának nincsen sikere. Ennek a hármas kelléknek a mértékével mérjük meg magunkat mindnyájan lelkipásztorok, s igyekezzünk a mértéket Isten segedelmével s az ő dicsőségére betölteni. Emlékezés a komjáti kánonokról. (Folytatás és vége) A negyedik rész szól az iskolákról. Tanítók a lelkész által hivatiatnak s állíttatnak hivatalukba; minden istenes és tisztességes dolgokban lelkészüknek engedelmeskedni tartoznak ; az engedetlen tanítókat és tanulókat az iskolából elutasíthatják. Az akkori iskolatanítók hazai iskolát végzett fiatalemberek voltak, akik 3 évig tanúskodhattak s az így szerzett és megtakarított pénzen külföldi akadémiára mentek s utána lelkipásztorokká lettek. Ezért rendelte a komjáthi kánon, hogy a tanítók a lelkipásztorok távolléte, betegsége, vagy néha szerfeletti elfogialtatása esetében szoktassák magukat a nyilvános templomi könyörgések és szónoklatok tartásához, még pedig inkább önmaguk gyakorlása, mint lelkipásztoraikon való könnyebbítésért, nehogy midőn a szent rendbe fölvétetnek, teljesen tapasztalatlanok s gyakorlatlanok legyenek. — Nagy okulást nyújt ez a tanítói kar mostani lelkészhelyettesítésének eredetéről. — A lelkipásztor az iskolatanítót az előirt törvények megtartására tekintélyes polgárok jelenlétében föleskette. Az ötödik rész a zsinattartás módjáról és teendőiről szól. * íme, ezekben bátorkodtam a Nagytiszt. Értekezlet előtt a komjáthi kánonokról való emlékezésemet megtartani. Műit évben volt a jubileum. A 300 esztendős. De ez az esztendő is jubileumi: 250 esztendős! a pozsonyi vértörvényszék 250 éves évfordulója. Tekínthetünk-e ma könnyelmű szívvel, vidám érzésekkel magunk körűi, ha egyházunk jelenét és jövőjét mérlegeljük ? Nem gondoljuk-e, hogy a szomorú jelen kialakulásának jelentős oka az, hogy a komjáthi kánon csillagai elhalványultak előttünk? Igaza van Warga Lajosnak, mikor azt mondja, hogy a komjáthi kánon az egyház ügyeinek vezetését egészen a lelkészekre ruházza, s ez által elmulasztja a világiaknak az egyház iránti érdeklődését ébren tartani. Én azonban azt a fájó tényt merítettem ki az egyháztörténelemből, hogy azok a rettentő nagy urak, Nádasdyak, Batthyányiak, akik a komjáthi kánonok előtt úgyszólván teljes hatalommal igazgatták prot. egyházainkat, érdeklődésükkel Róma felé fordultak, ahol pedig e fejedelmekhez hasonló püspökök mellett semmi beleszólásuk az egyház ügyeibe nem volt. Azt a vigasztaló tudatot is merítettem a történelemből, hogy „a szent szolgálat méltóságát“ fenntartó komjáthi kánonok 150 év ‘szörnyű szenvedései közt is nagy eszköz volt az egyházunkat megőrizni akaró isteni gondviselés kezében és sok kormányzásra képes úri famíliát tartóit meg egyházunkban. Ma a megsemmisüléshez közeledik a vallás szolgálat méltósága. Elszaporodtak azok, akik Isten igéjét megvetik, az Istent nem félik, a kér. hittől idegenek. Nem az is oka-e ennek, hogy inegerőtelenítettük a lelkipásziori méltóság jobbját már akkor, mikor ilyenek még csak kevesen voltak, hogy az Isten igéjét inegvetőket stb. keresztségíői, úrvacsorától eltiltsa és tisztességes temetését is megtagadhassa ? Ama tér mellett, melyet a világi elem ref. egyházunkban történelmi szükségszeiüségből elfoglalt s melyet mindnyájan csak helyeselhetünk, nagyon megfér „a szent szolgálat méltóság^. Vissza kell azt állítani! Ide vezetett engem a komjáthi kánonokra való jubileumi emlékezés. A tatai református egyházmegye gyűlései. Egyházmegyénk leikészi kara f. évi julius 14-én jött Össze Tatán, hogy részt vegyen a lelkészgyámolda, lelkészértekezlet — és akik a tanügyi bizottság tagjai — a tanügyi bizottság gyűlésein. Összejött ezen a napon az e. m. tanítói-kara is, hogy a rendkívüli viszonyok miatt 10 évvei ezelőtt félbemaradt e. m. tanítógyülés rendes működését újból megkezdje. Az ezen napra összehívott gyűlések — ideszámítva még a számvevőszéki gyűlést, továbbá az e. m. gyűlés kényesebb tárgyait előkészítő bizalmas értekezletet —,
