Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-05-25 / 20-21. szám

64. oldal. BELMISSZiÖ. 1924, ben azonban sem a köz-, sem a választmányi gyűlé­seken szavazati joggal nem bir. A tisztviselők három évre választatnak, de a fizetéses alkalmazottak megválasztásának idejére vonat­kozólag a közgyűlés a választmány javaslatára más­kép is intézkedhetik. 13. §. Az egyesületnek a kormányhoz való viszonya. Azokban az esetekben, ha az egyesület az alap­szabályokban előirt célját és eljárását be nem tartja, hatáskörét túllépi, áilamellenes működést fejt ki, a közbiztosság és közrend ellen súlyos vétséget követ el, vagy a tagok vagyoni érdekeit veszélyezteti, a m. kir. belügyminiszter ellene vizsgálatot rendelhet el, működését felfüggesztheti és végleg fel is oszlathatja. Kelt......:.„0..................................... jegyző. elnök. hitelesítő. hitelesítő. Képek a református belmisszió mezejéről. 3. kép. Spiritiszták. Szegény jó spiritiszták. Nem ártanak senkinek, mégis nem szenvedhetem őket. Nem cselekszenek kiáltó rosszat, mégis „üldözöm“ — mint mondják — Őket. A részeges, a tolvaj, a parázna, a iéptennyomon esküvő, a szülői tisztelet ellen vétő nem olyan ellen­szenves előttem, mint a szeánszozó testvérek bennülő szemeikkel, viaszos orcáikkal, tántorgó járásukkal és tétlenségre hajió életfelfogásukkal. A Mózes által fel­sorolt vétkekből kigyógyít a Krisztus ereje. De a ke­leti kórból inkább a tébolydákba, mint a tisztulás felé vezet az út. Mert a szellemtanban való hivés a leghevesebb szellemi fertőzés. A médium extázisa és a hívők makacs fanatizmusa egy olyan boldog álla­pot, amelyhez fogható gyönyört az egyház — isteni kegyelem hijján — nem tud nyújtani. És jellemző még, hogy a Krisztus megtagadásával vádolt spiri­tiszta kész halálig a Krisztussal takarózni. Az is Szel­lem volt — állítja — s az istenországa így jön el ítélőképességük a fixa ideák szenvedőiekéhez hasonlóan a legalacsonyabb . . . Hát bizony ez a betegség nem sömör, nem szeplő, nem bőrbántalom az egyház arcán, hanem mérges fertőző kelevény, amely ha ki nem égetik és a terjedés feltételei megvannak, a szív gyö­kerei felé hatol. Mint jelenséggel, kimerítően és kielégítően fog­lalkozik a biológia is, a lélektan is. S óvatosan ta­pogatja a tünetet a vallásfilozófia is történeti alapon. Sajnos, hogy ref. theologiai, vagy evangéliumi szem­pontból kevesebb fejtegetést olvashatunk — természe­tesen határozott felfogás formájában — erről a bo­­londító magvakat szóró exotikus növényről. Pedig üvegházakban tartani nagyon veszedelmes. Pusztán szociális érdekekből és egészségügyi okból is a köz­hatóságnak kellene a spiritiszta üléseket szétugratni és elkobozni a gyilkoló babona minden irodalmi termékét. Gyülekezetemben 6 évvel ezelőtt honosodott meg a nyavalya. A félmüveit katolikus iskolamesterné és leányai plántálták be. Ref. és kát. hívek — a múltból közismert rossznők, angyalcsinálók, betegseg által ideggyengeségbe esettek és hiszékeny, kiváncsi lelkek — keveredtek össze a kigyófőszekben. A veszprémi püspök kanonika vizitációja alkalmával kisepertette a kántorral a lakásból a szellemeket, s akként rendel­kezett, hogy akik tovább is folytatják a műveletet, azokat a plébános kizárja a szentségekből. Az ostor­csapás hatott. A református hivek ellen magam még korábban eljárást indítottam a presbitériumban. De eredménytelenül. Egyrészt a spiritiszta testvérek a fe­gyelmi bíróság előtt való megjelenést megtagadták. Másrészt a felséges presbitérium azt felelte még akkor: Ne bántsuk őket, hiszen nem csinálnak rosszat!. . . Egy mediumitássai biró öregasszony és egy leány­asszony — utóbbit, véleménye szerint, az őrültek há­zában a Szűz Mária gyógyította ki a rossz szellemek hatalmából, — tanítgatta a körtagokat az idvesség útjaira háborítás nélkül most a farsang beálltáig egy vegyes házaspárnak a házában. Tűrtem azon remény­ben, hogy majd megunják, De ehelyett a hithagyás, Krisztus- és Szentlélektagadás bűnét tetézték új vét­kekkel. Megvetették a lelkipásztor igehirdetését min­den vasárnap d. u. és ugyanakkor jöttek össze a sa­ját ülésük megtartására. Jelentés jött felőlük, hogy az úrvacsorát egymásnak kiszolgáltatják, egyik-másik — mint a pápisták — olvasóval térdepelve imádkoz­nak. Az egyháznak ilymérvü meggyalázására meg­hivattam őket és kijelentettem nekik, hogy a saját felelősségemre eltiltom a vétkeseket az uri-szent-vacso­­rától, ha el nem szakadnak a spiritiszta tantól. Egy­ben megígértem nekik, hogy mivel a Krisztus tanítása szerint ez a fajta betegség csak imádkozással gyó­gyítható, kész vagyok teljes szeretettel vezetésem mel­leit imakörbe vonni a tévelygőket. Megnyugodtak, az imakör és a bibliatanulás tervét örömmel fogadták. Ma már úgy viselkednek, mint kezes bárányok, s mint bibliaköri tagok helyesléssel osztották az utolsó far­sangi ülésen, hogy a Szűz Máriás és olvasós 3 egy­háztag, mivel dacból visszaestek s az egyházi fenyí­ték alatt álló pápistákkal tartanak, a böjti úrvacsorá­tól eltiltassanak. Jellemző az a fordulat, hogy most már a presbitérium is egyhangúlag akként döntött,, hogy a konfirmációi fogadalmat megszegett s a lelki­pásztori intelemnek ellentmondó s fentjellemzeit 3 egy­háztag az urasztalához járulás jogát elvesztette. Bűn­bánati vasárnap ezen egyházbirósági határozat a szó­székről kihirdettetek s az urvacsoraosztás napján a vétkesekkel szemben tényleg foganatosíttatott. Meg vagyok győződve, hogy nemcsak lelkiisme­retem, hanem az evangélium is mellettem van, hogy helyesen cselekedtem. Jézus miért űzte ki a megszál­lottakból a rossz szellemeket? Hol mondják azt az evangéliumok, hogy jó szellemek is szálltak meg em­bereket? De még toldom a kérdést. Jézus korának nyelvén nevezte ördögöktől megszállásnak a nyavalyát, vagy valóban vonása ez a lehetőség a keresztyén vallásnak is ? Kovács József. if............................. ...............gggg I Tudakozzátok az írásokat ....................................W.TT^i Május 26. Ap. csel. 431-37. U. é. 96* *. 1404. 202*. R. 1224. „ 27. Római 151—6. 13-33. U. é. 902. R. 722. „ 28. /. Mózes 3. U. é. 1081-6. 864. „ 29. Ap. csel. 826-m. U. é. 128*. 1344. R. 1052. 111*. „ 30. 11. Kor. 4. R. XXV. * 31. Ap. csel. 6. 71, 51-60. U. é. 237a. R. XXXV is. Junius 2. /. Péter 4. U. é. 195 4. 163a. „ 3. János Jelenései. 21 is. U. é. 52 6. R. 19 5. „ 4. Ap. csel. 214—47. “U. é. XLVIIi. s. R. 75t— 4. , 5. Ap. csel. 3. U. é. 7. 934. 74*. 4. , 6. Ap. csel. 41-21. U. é. XCU. 104«. * 7. Ap. csel. 12i-i§. U. t CXLVU. R. CV.

Next

/
Thumbnails
Contents