Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-07 / 1. szám

1923.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

3. oldal.

tése negyed-, harmadrészét, vagy még ennél többet is kongruában kapta. 807 K kongrua, mondotta a kiküldött nyugta a nemeskisfalud i parókusnak, 614 K, mondotta a nyárádinak. Dunántúl kicsiny parókiáin sok helyütt szólt a kongrua-nyugta hasonló összegekről, de az a nyugta mindenütt kedves vendég volt, a maga pontos megjelenésével mindenütt sok hiányt pótolt. Bizonyos, hogy mindenütt, ahol fizetéséből élt a lelkész, nagy szükség volt rá. A nyárádi pap 614 K kongruája jelentett körülbelül 30 q búzát, vagy egy egész család fölruházását, vagy egy fiúnak Pápán egy évi taníttatási költségét, vagy egy egész évi konyhaköltséget. Ma jelent 6 kg. búzát. Ha szükség volt a kongruára a béke éveiben, kinek volna szive azt mondani, hogy ma, amikor a konyha, a ruházkodás, az orvos, a taníttatás legalább úgy aránylik fizetésünkhöz, mint a béke éveiben, az egyháztagok hithüsége (?) pedig a lelkipásztor békét kereső egyéniségét próbára kényszerítve nagyon sok helyütt megcsonkított fizetéseket hozott létre — kinek volna szive azt mondani, hogy ma nincs rá szükség? A 600—800 K kongrua — ma is 600— 800 K. — Nem szeretem én ezt szóvá tenni. Vártam mindig, hogy majd más teszi. A többi is restelli. Milyen szép lett volna Önöktől, egyházi méltóságokat viselő világi férfiaink, ha önök tették volna szóvá. Önöknek nem égett volna pírban az orcájuk, ha sejtettek volna parókiáknak kijutó kínos összehasonlításokat, parókiákon eltitkolt panaszokat, melyeket — az én toliam nem ír le. Vártuk, hogy segítve legyen tisztviselőkön, akik a teljes nyomor örvényébe merültek; láttunk megsegíttetve a segélyre szorulók közt számos olyant, akinek a segélyt elfogadni is vétek: láttuk, hogy az elnyomorodott állam már megsokailotta a segélyezettek kategóriáit s rázogatja le őket a nyakáról — s a lelkészt kongruáról és korpótlékról még szó sem esik. De a budapesti városatyák szóvá tudják tenni — segédlelkészeik helyzetét. Vagy azok — katholikusok ?

A hithű egyháztagok a megcsonkított fizetést is sokallják. Önöknek a szive, az az intelligens szív, megérzi ennyiből is, hogy azoknak a protestáns lelkészeknek, akiktől mindenki szeretetet kíván, szintén szükségük van egy kis — szeretetre, vagy legalább figyelemre. Kiss Zoltán.

Rajztanárok gyűlése Pápán.

1922 december 28 án és 29-én tartotta a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete I. vándorgyűlését Pápán. A gyűlésre a fővárosból és környékéről mintegy 25 vendég érkezett, kik a ref. kollégiumban rendezett csoportos, ifjúsági nagy rajzkiállítást tekintették meg először; a kiállításon 10 intézet vett részt rajzkollekciójával, melyet három teremben mutattak be a szakértő művészeknek, rajztanároknak és Pápa város intelligens közönségének. Az illusztris társaságot, különösen idegenből jött vendégeinket főtiszkeletü és

méltóságos Püspök úr nevében Faragó János igazgató, c. főigazgató üdvözölte szép beszédben, meleg szavakkal, mire Nádler Róbert festőművész, műegy. tanár, egyesületi elnök mondott köszönetét a vendégek nevében, a rajz kulturális szerepét ismertetvén, azután a kiállítást megnyitotta. A nagyközönség élvezettel nézte végig a kiállított rajzcsoportokat, különösen a ref. kollégium retrospektiv kiállításában gyönyörködvén.

A vendégek között láttuk Dsida Ottó tanker, főigazgatót, Sarudy Ottó főigazgatót, Holló Alajos festőművészt, Blazovich Jákó bencés igazgatót, Förstner Tivadar iparoktatási orsz. szakfelügyelőt stb. Miután intézetek, így a ref. kollégium rajzjutalmi alapjából 2800 K-t s magánosok is rajzdíjakat adtak, megalakult a 11 tagú zsűri s munkához látott. Az eredményt a másnap délelőtti közgyűlésen hirdették ki. — Ezután az egész közönség az egyesületi tagokkal együtt a kiállított Baldácsy báró metszet-gyűjteményt nézte meg a főiskola dísztermében, hol annak gazdagsága — pedig csak egytized részét lehetett bemutatni —, szépsége, műbecse, értéke mindenkit egyaránt meglepett, szakértő és laikus egyhangú elragadtatással adózott kollégiumunk e, szinte páratlan kulturkincsének.

A hivatalos vándorgyűlés — miután a vendégek Pápa nevezetesebb épületeit megtekintették — d. e. 10 órakor kezdődött a városháza dísztermében. Előkelő közönség jelenlétében tartotta meg elnöki megnyitó beszédét Nádler Róbert, a képzőművészetek magas régióiba vezetvén bennünket.

Az elnök beszéde után dr. Tenzlinger József polgármester a város, Dsida Ottó kir. tankerületi főigazgató a győri tankerület és Holló Alajos festőművész, tanár az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület nevében üdvözölte az elnököt és vándorgyűlést, mire az elnök lendületes szavakkal emlékezett meg az üdvözlő urakról s intézményeikről.

Ezután következett a kitüntetések kihirdetése, illetve díjak kiosztása. A ref. főgimnázium tanúlói közül kilencen részesültek kitüntetésben (csak újabban készült rajzokért; a kitüntetés a növendékeknek szólt, nem az intézetnek vagy rajztanárnak). Díjat kapott: Pölöskey Lajos (1000 K), Závory Zoltán (750 K), Kiss József (600 K), Tóth József (500 K); dicséretet nyertek: Bogár Ferenc, Gaál Ferenc, Kántor Gyula, Kovács Iván és Varga Kálmán ref. főgimn. tanulók. — A református tanítónőképzőből: Németh Piroska (1000 K), Kovács Emma (750 K). — A református polgári leányiskolából: Nagy Mariska (1000 K), Jamnitzky M. (900 K); dicséretben részesültek: Vargha Olga. — A többi 7 intézet növendékei nyertek még 7 díjat és 3 dicséretet. Az elnök ünnepélyes szavakban hívta fel a kitüntetetteket további szorgalomra, nemzeti kultúránk érdekében. Balogh Sándor főtitkár és Mirkva János választmányi tag, festőművészek és fővárosi rajztanárok tartották meg értékes előadásai-