Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-08 / 14. szám

54. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

!923.

lelkűnkbe, Isten örök igazságai oly erővel ragadtak meg bennünket, hogy megújult reménységünk jövendőnk felől és mint fűben, fában a tavaszi életnedv, akként duzzad, egész lényünket áthatva, bennünk az élniakarás szent és ellenállhatatlan vágya. A húsvét igazsága zálog nekünk arra, hogy lehet, akaraterőnk pedig biztositéka annak, hogy tudunk is feltámadni. Félre a csüggedéssel, a lomhaságot igazoló lemondással, de félre bűnös szokásainkkal, az önzés tanácsaival is. Erő, bátorság, megtisztulás és menjünk megújult szívvel, a nehézségek lebirkózására vágyakozó, a küzdelmekben gyönyört találó elszánt lélekkel, menjünk a göröngyös, tövises úton, kapaszkodjunk a meredek sziklán felfelé. Ott a magasban integet felénk a mi dicső jövőnk.

Emberek, Krisztus hívei, magyarok 1 Húsvét igazságaival megtelt lelkünk ne nyugodjék addig, amíg fel nem jutottunk a mi dicső hivatásunk magaslatára. Akarjátok és fel fogunk támadni! Rácz Kálmán.

Petőfi és Pápa.

Irta: Kozma Andor.

(Folytatás)

A többi pápaidverse hangban nem olyan különösen egyéni, nem annyira jellemzően petőfies, de azért egyet és pedig a „Két vándor“-t azok közül is már ő maga besorozott kiadandó gyűjteményébe. Alighanem azért éppen ezt, mert amellett, hogy szép vers, korrektül van megkomponálva és megírva is. Semmi botlás nincs benne, ami elárulná, hogy kezdő költő írta. Egyszerűen, szószaporítás nélkül, oly könynyen folyik, akár az a patak, amelyről szó van benne. E tekintetben ugyan a pápai képzőtársulat dicséretében részesült „Vándordalok“ című szép, bús lyrai kettős dalocska is kifogástalan, de azért sem maga a költő, sem a képzőtársulat nem adta ki nyomtatásban.

A „Szín és való“ című románcot, mely Petőfi pápai fiatalos szerelmi csalódásából fakadt, melyet a képzőtársulat pályadíjjal tüntetett ki s Kozma Sándor, Petőfi diáktársa, az 1841/42. tanév záróünnepélyén el is szavalt, a képzőtársulat 1845-ben „Tavasz“ zsebkönyvébe az ifjú költő-diák Homonnai álneve alatt felvette. Ez a vers sem méltatlan a nagy költőhöz, noha három külön részre osztását nem a művészi kompozíció, hanem csak a költőnek lyrai érzelmessége kívánta meg.

De ami a mélyebb, nagyobb stílusú költői értékek feszengő, kifejezésre törekvő, vívódó, hol felragyogó, hol elhomályosodó érdekes hánykodását illeti, ennél a három, bájos, kerek egésznél jelentősebbeknek tartom a „Tavasziban megjelent Petőfi-versek kettejét. Az egyik Homonnai álnévvel jegyzett „Tűnődés“, a másik az „Ideál“. Ha egyetlenebbek tán kezdetlegesebbek is, mint az a három, s ha Petőfi nem is találta még meg ezekben sem a maga egészen egyéni, népiesen nemzeti, geniálisan magyaros hangját, de

megtalálta már önmagában a fantáziát, az ábrándot, a rajongó epedést a szépért, a tiszta nemes költői hitet, mely a közönséges emberi való világból, az ő szavai szerint, „dicsőbb világokhoz ragadja“.

A „Tűnődés“, ha itt-ott modoros kifejezések s ma már elvetett nyelvújítási szavak nem zavarnák lendületes menetét, nagy költőhöz méltó igen szép vers volna. Milyen igaz ihletés mámora rebeg példáúl ebben a strófájában:

„Ti, fönt a menny kék tengerében Mosolygva fürdő csillagok,

Trónjához a szent végezetnek Olyan közel kik állatok,

Melyik ragyog reményt szivembe,

Melyik ragyog közületek ? .. .“

Valahányszor a csillagos égboltozatra nézek, ezek a verssorok mindig felcsöngnek a szivemben. Holott száz, talán ezer egyéb verset is olvastam már a csillagokról, mert hiszen ősi és örök emberi, minden nemzetek, minden világtájak költőitől újra meg újra kifejezett nagy érzés az, mely misztikus kapcsolatot sejt a ragyogó csillagok és a homályos emberi sors között — és mégis mindig csak éppen ezek a Petőfi-sorok zendülnek meg bennem önkéntelenül és legelőször a csillagos égre tekintés első, ünnepélyes pillanatában. Ennek csak egyik oka az, hogy én magyar vagyok; másik oka bizonyára az, hogy ezekben a Petőfi-sorokban csakugyan ellenállhatatlan varázs van. (Folyt, köv.)

VEGYESEK.

— Tisztújítások. A megszállott területen fekvő komáromi ref. egyházmegyében most megejtett tisztújítás alkalmával esperes lett Gyalókay László nemesócsai lelkész, egyházmegyei gondnok Erdélyi Pál dr., a kolozsvári egyetemi könyvtár menekült igazgatója, lelkész! főjegyző Vargha Sándor komáromi lelkész, lelkészi aljegyző Győry Elemér hetényi lelkész. A többi tisztség adatai még nem jutottak hozzánk. — A pápai egyházmegyében is most volt az általános tisztújítás, amely alkalommal újból a régi vezetőséget választotta meg az egyházmegye.

— A belsősomogyi egyházmegye lelkészeit gróf Széchenyi Aladár megvádolta azzal, hogy az egyke terén ők járnak elől példával. „Somogybán alig van lelkész, akinek egy gyermeke lenne, a legtöbb gyermektelen“, ez volt a vád, mely a Falu c. lapban is megjelent, erre Nagy Lajos belsősomogyi esperes az Ujsomogy c. lapban helyreigazító közleményt tett közzé, melyből kitűnik a vád teljes alaptalansága. E szerint „a belsősomogyi református egyházmegyében van 64 lelkész. Ezek közül 54 lelkésznek van jelenleg élő 146 gyermeke. Egy lelkésznek meghalt két felnőtt leánya s így gyermektelen maradt. Van olyan lelkész, akinek 5—7 gyermeke volt s csak 2—3-at nevelt fel. Egynek volt 14 gyermeke, maradt 4. Már most, ha meghalt gyermekeket is számítunk, — mert azok is gyermekek voltak, mivelhogy születtek —