Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-08 / 14. szám

1923.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

55. oldal.

úgy az 54 lelkész gyermekeinek száma majd meghaladná a 200-at. Azonban a halott gyermekekről nincs nyilvántartás. Van nőtlen, ifjú lelkész: 2. Ujházas 2 s csak 5 van olyan, akinek az Isten nem adott áldásul gyermekeket. Már pedig 64 közül 5 — bizonyára nem a legtöbb.“

— Az ácsi református gyülekezet a húsvéti legátusnak 15.000 K-t szavazott meg. Általában örömmel állapítjuk meg, hogy gyülekezeteink tekintélyes része megértette az idők szomorú változását és a legátusi díjakat igyekeztek a kor színvonalára emelni. Hisszük, hogy ezek példáját követni fogják a többi gyülekezetek is.

— A Keresztyén Diákok Világszövetsége

április 9—16-án Visegrádon konferenciát rendez „Délkeleteurópa“ számára. Hazánkat a konferencián hat kiküldött fogja képviselni, köztük Kovács Elek IV. éves papnövendék, pápai theol. akadémiánk hallgatója.

— Önkéntes adózás. Debreczenben dr. Vdsáry István városi tanácsnok, új egyházkerületi jegyző, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jótékonysági adójának a törvényhatóság által történt leszállítása után akciót indított aziránt, hogy azokat az összegeket, mellyel jótékonysági adójuk leszállíttatott, adományozzák a Kálvin-ház építési alapjára. Kérésére a debreczeni bankok összesen 385.245 koronát adtak össze erre a célra.

— Hogyan kell az evangelizáció munkáját végezni? A Kálvinista Szemle legutóbbi számában olvassuk: „Érdekes konferencia volt erre vonatkozólag nemrégiben Rotterdamban. Az előadó a következőket fejtette ki: Isten a vezetője minden dolognak. Az a test, amelyben az Úr Lelke lakik, hivatott az evangelizáció munkájának a vezetésére is és ez az Egyház. Régebben másként gondolkoztak az emberek erről (itt a szabad evangelizációra céloz), most azonban ez az álláspont elvitathatatlan. Ebben a munkában az összes hívők tiszte igen szépen érvényesülhet. Minden szervezett munkának az egyháztanácsból kell kiindulnia. A gyakorlatban ez úgy valósulhat meg, hogy a tényleges vezetés egy a gyülekezeti tagokból álló bizottságra ruháztatik, amely az egyháztanács által megállapított instrukciók szerint cselekszik. Ennek a bizottságnak van egy intézősége, amelyben az egyháztanácsból is ülnek egyes presbiterek, mint „összekötőtestvérek“. Jó szervezet nélkül nincs jó vezetés sem. Az előadó szerint jobb a centralizált organizáció, amelyen belül albizottságok dolgoznak, a vezérkar vezetősége és felelőssége mellett. A vezetésnek az a feladata, hogy az önkéntes jelentkezőket is munkába állítsa. A vezérkar tartja a kezében a vezetést és így a hatalmat is. Ennek a hatalomnak azonban mindig szolgáló hatalomnak kell lenni.“ Örömmel állapítjuk meg, hogy dunántúli egyházkerületünk belmissziói bizottsága anélkül, hogy a holland konferenciáról tudomásunk lett volna, teljesen a fenti alapelvek szerint próbál mfiködni.

— Külföldi ösztöndíj. A baseli Alumneum igazgatója (Hausvater), Wirz lelkész úr értesítette Csizmadia Dániel főiskolai szénior, végzett papnövendéket, hogy a nyári félévre, ingyenes helyre, felvették az Alumneumba. Az ösztöndíj kieszközlésében hathatós segítő volt főiskolánk régi jó barátja, a lapunk olvasói közül is sokak előtt ismert és nagyra becsült Aebersold Leopoldina úrhölgy, aki magas korát megcáfoló buzgósággal, ahol csak lehet, szót emel a magyar református egyház érdekében svájci ismerőseinél.

— A keszthelyi ref. egyház köréből. Nagy ünnepe volt márc. 11-én a keszthelyi, mintegy 400 lelkes ref. és 350 lelkes ev. fiókegyháznak. Victor János budapesti ref. belmissziói lelkész délelőtt istentiszteletet tartott számukra, délután pedig Petőfi-ünnepélyt rendeztek, melyen a beszédet szintén Victor lelkész tartotta. Beszédében Petőfi vallásos lelkületének kifejtése mellett utalt arra, hogy akármennyire protestáns volt is születésénél s neveltetésénél fogva Petőfi, nem juthat eszébe senkinek sem kisajátítani, mert ő azon hatalmas személyiségek egyike volt, kikben a magyar egység megtestesül. Azért mégis érdemes megfigyelni, hogy magán viseli Petőfi a protestántizmusnak bélyegét, mely családja körében és iskoláztatása folyamán is hatott rá. Az előadás után a két fiókegyház köszönetét Keztyüs Lajos akad. tanár, ref. egyházgondnok tolmácsolta, kérvén az ünneplőket, hogy vendégük eszméit tegyék magukévá. Az ünnepélyt szavalatok, ének- és zeneszámok tették változatossá. — 12-én délután a gazdasági akadémián a mintegy 130 tagú Bethlen Gábor körben tartott két előadást Victor János, melyen az akadémia igazgatója, tanári kara és a hallgatóság felekezeti különbség nélkül szép számban jelent meg. Első előadása a mai magyar diákság lelki feladatairól szólott, melynél az öntudatos keresztyén világnézetet és a diákság nemi ethikája közfelfogásának kialakítását, továbbá a lelki erőkben való meggazdagodást, az imádkozást jelölte’ meg, hogy ezek folytán a diáköntudat oda fejlődjön, hogy a diákság önmagát a nemzet jövendője letéteményesének érezze. Második előadásának cime Jézus Krisztus istensége volt. Erre vonatkozólag sorra megdöntötte azon téves gondolatokat, melyek sok gondolkodó ember számára lehetetlenné teszik ennek a keresztyén igazságnak az elfogadását s azután kifejtette a Jézus Krisztus istensége jelentőségét.

— Holland lapokból. Az „Evangelisch Zondagsblad“ március 4-iki számában olvassuk, hogy dr. Kállay Kálmán, theologiánk volt tanára, Leeuwardenben prédikált február 18-ikán. Jer. 9: 21 alapján a magyar gyermekek szomorú helyzetéről beszélt, hogy a híveket a gyermeknyaraltatás eszméjének megnyerje. Többek között figyelemreméltó volt beszédében a következő kis történet. A budapesti gyermekakció vezetőjénél megjelenik az anya, ki gyermekét Hollandiába akarja küldeni. „Milyen vallásu? ref. vagy róm.