Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-01 / 13. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1923 április 1. DDMNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................... ...........................................- FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ® a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Á genfi nemzeti protestáns (református) egyház presbitériumának és lelkipásztori testületének szózata a keresztyén egyházakhoz. A genfi nemzeti protestáns (református) egyház presbitériuma és lelkipásztori testületé meg van győződve arról, hogy a világtörténelem jelen pillanatában rendkívül nagy lelki jelentőségű tény volna a világ keresztyénéinek együttes imádkozása. Hatalmasan tanúskodnék ez arról, hogy az egyes egyházak között valóban fennáll a testvéri közösség kapcsolata. Egyszersmind tudatában vannak amaz áldásos hivatásnak, amely az emberiséget megrázkódtató mai válság idején az egyházakra vár, valamint annak a különleges felelősségnek, amely e tekintetben Genfre, mint a Népszövetség és számos más nemzetközi intézmény székhelyére nehezedik. Ezért fordulnak most, a husvét közeledtével, valamennyi keresztyén egyházhoz, kérve őket, fogadják jóindulattal az alábbi szózatot, mely a nevezett presbitérium és lelkipásztori testület lelkében a mai világhelyzet hatása alatt fogant. Kérik, hogy e szózat, ha csak lehetséges, husvét vasárnapján olvastassák fel a gyülekezetek előtt. A presbitérium. A lelkipásztort testület. * Testvéreink a Jézus Krisztusban! A mai világhelyzetben, amikor az emberi művelődés jövője, úgylátszik, súlyos veszedelemben forog, elérkezettnek gondoljuk az időt arra, hogy az evangéliumi keresztyénség nyilvánosan bizonyságot tegyen Mestere mellett s evégből egy, az Ő példájáról és az Ö szeretetének leikétől ihletett szózattal forduljon a nagyvilághoz. Az óriási Oroszországot javában dúlja, minden borzalmas következményével együtt, az éhínség; a népességet mindenféle járványok tizedelik. Kőzép- Európában az évek óta tartó hiányos táplálkozás életerejében támadta meg a felnövekvő nemzedéket. Északi Franciaország és Belgium elpusztított vidékei tragikusan tanúskodnak az átélt szörnyű időkről. Végül a már eddig is annyi megpróbáltatásban részesült közeli Keleten mészárlások és gyújtogatások halmoztak fel új romokat a régiek fölé. A háborúban kimerült Európa most a nyomor haláltusáját vívja. És még ez nem minden. A mindezen bajoktól eleddig megkímélt országok most belekerültek a munkanélküliség mélyreható válságába, amely milliószámra sújtja a munkásokat. Ezer és ezer tűzhely küszöbén erkölcsrontó züllés dörömböl. Mindezen tényekkel szemben pedig csak két út között lehet választani: a népek vagy teljesen az önzés uralma alá adják magukat, megtagadják egymás megsegítését, tovább szövik dölyfös álmaikat egy kizárólag anyagi nagyságról és jólétről és belerögződnek a gyűlölet és a bosszú gondolataiba; vagy pedig meghallják a Megváltó szavát és elfogadják az Ő üzenetét, amelynek tartalma békesség, reménység és élet. Avagy nem Ő mondotta-e: „Szeressétek egymást, szeressétek ellenségeiteket. Boldogok az irgalmasok!“ Az Úr azt kívánja mitőlünk, hogy legyünk ezen a kétségbeesés-dúlta földön az Ő szolgái, akik Mesterük nyomdokain járnak. Azt parancsolja nekünk, hogy essék meg a szivünk az éhezőkön és a betegeken s vigyünk reménységet azokhoz, akik a halál árnyékának sötét völgyében járnak. Egyedül Krisztus Lelke oldhatja meg a jelen problémáit és adhat életet és békességet minden népnek. Bárhogy vonogatják is vállukat a kételkedők és a csufolódók, elérhetetlen délibábnak, sőt egyenesen őrültségnek bélyegezvén a Krisztus evangéliumát, tinektek, akik a Megváltó tanítványai vagytok, tudnotok és hinnetek kell azt, hogy ennek a világnak meg kell és meg lehet váltatnia, ámde ez a megváltás a jövőben is úgy, mint ahogyan a múltban volt, egyedül csak a Kereszt bolondsága által lehetséges: a szeretet lángoló tüze, az önként vállalt áldozat hatalma által. Vagy talán ez a jelenvaló nemzedék semmit sem tanult volna az átélt szörnyű tapasztalatokból ? Nem látta volna meg, a nyomornak és a kétségbeesésnek micsoda mélységei felé rohan az a civilizáció, amelynek vezérlő szelleme a gőg és uralkodó szenvedélye a pénz szerelme ? Igen : ha a mának férfiai és asszonyai újjá akarják építeni azt, amit a tegnapiak leromboltak, akkor nekik új szellemmel, az Evangélium leikével kell eltelniök.
