Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-09 / 49. szám
60. oidal. BELMiSSZIÓ. 1923. junk le egy tévhittel. Azzal ugyanis, hogy mi csak tömegek előtt lehetünk lelkészek. Ne vessük meg a 2—3 lelket se. Hiszen sokszor a templomban sincsenek sokkal többen. Az a körülmény, hogy híveink tömegei nem jönnek, ne kedvetlenftsen el bennünket annyira, hogy feljogosítva érezzük megunkat a néhány kereső lélek elhanyagolására. Egyetlen lélek is van olyan értékes, hogy érdemes vele foglalkozni. Azután mondjunk le arról is, hogy bebörtönözzük az igét a templom falai közé. Ha mi a templomon kívül is igehirdetők és lelkipásztorok leszünk, akkor híveink hívők igyekeznek lenni a templomon kívül is, a mindennapi életben is, ott is érezni fogják, hogy az egyházhoz tartoznak. És ha elkezdtük a munkát, bízzunk Istenben, hogy Ö növelni fogja a keresők számát. A fő a kitartás a mi részünkről és az, hogy munkánkat állandóan imádsággal kisérjük, szüntelenül az Úr színe előtt tartsuk. Tudakozzátok az írásokat! Dec. 10. Máté 3. A kiáltó szó. U. é. 89 „. R. 72 4. „ 11. Aíííté 11. Jer és lásd meg. U. é. 89 3. 212. R. 70 2. „ 12. Máté 14. i-i2. A próféták sorsa. U. é. XXXV8. 237 8. _ 13. PéW. 22. Szeresd a szív tisztaságát. U. é. CXLI. g. „ 14. Péld. 23. Add a te elmédet az erkölcsi tanításra. U. é. CXXXIX 7. R. 10 vers. „ 15. Márk. 11. i2-u. 20-24. Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket. R. 1.8. Vasárnapi iskolai lecke. Az Úr szolgája. Ézs. XLH. 1 — 12. v. Aranymondás: .Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg“. Ézs. XL11. 3. Jézus születésének ünnepéhe/ készülünk. Mai eckénk is Reá vonatkozik, mert Ő az Úr szolgája. Az 1—2. v. a szolga személyiségét, a 3—7. v. ennek a szolgának munkáját s a 8—12. v. annak eredményét írja le. Imé az én szolgám, akit gyámolítok, . . . akit szivem kedvel, telkemet adtam belé, törvényt beszél a népnek. A szolga Ura akaratát teljesíti. Attól kap megbízatást, aki őt küldi. Az Isten eme elküldött szolgája az Úr jézus Krisztus. Feladata volt a mennyei Atyja akaratának és az idvességnek eljuttatása minden népekhez. Ebben gyámolította Öt az Atya, ehhez adta Neki a Szent Lélek drága ajándékait. Ez az én Szerelmes fiam, kiben én gyönyörködöm (Máté III. 17.). Mivel Jézus szerezte meg az üdvösséget, hogyan nevezzük még Őt? Említsük fel iöbbi neveit is. Jézus élete folytonos szolgálat. Szolgált a bűnösöknek, a vakoknak, a sántáknak és a csonka-bonkáknak. Említsük meg a lábmosást és az utolsó vacsora alkalmával a kenyérnek szétosztását... A szolga urával szemben engedelmes és alázatos . . . Nem kiált és nem lármáz. Az alázatosságnak és szelídségnek találó rajza ez. Jézus hallgatóit is arra tanította: Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivü vagyok (Máté XI. 29.). Az elbizakodott és magukkal eltelt emberek kiabálással és lármával akarják magukra terelni a figyelmet. Az alázatosság nem hallatja szavát az utcán. Az Úr szolgája minden hasznavehetetlent hasznossá igyekszik tenni. Mire jó a megrepedezett nád? Tűzre! Milyen ember pislogó gyertyabél? A kialvó hitü. Jézus ezeket is fel tudja használni. Az igazságban, akaratban és tisztaságban meggyengült embereket is erősekké tudja tenni. A pislogó hitü és ingadozó lelkű Tamásokat boldog vallástevőkké tudja változtatni. Említs néhány egyént, kiknek megerősítette hitét. A tanítványokról is azt mondotta, hogy nékik világ világosságaivá kell lenniök. Világossággá egyedül Ő tehet lelke által. Ő nem pislog és meg nem reped. Tisztán, fényesen ragyogva mutatja mindenkinek az örökélet útját ... Az Úr Isten, aki az eget teremté és kifeszité... és aki lelket ad a rajta lakó népnek, elég hatalmas, hogy elhordozza az egész világ bűnét s hogy eljuttassa az evangéliumot még a legtávolabbi szigetekre is, amelyek várnak tanítására. Én az Úr hívtalak el igazságban és fogom kezedet és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek pogányoknak világosságára. A szolga igazolása ez. Nem magától teszi cselekedeteit, hanem benne az Isten igazsága nyilvánul meg. Az Úr fogja a kezét nem csupán, hogy vezesse, de annak jelzéséül is, hogy az Ö cselekedeteit cselekszi. Miíyen drága kegyelmet ígér isten a szeretetét nem látó vakoknak, a tömiöcökben sínylődő és szabadulás után epekedő foglyoknak, a Filemonoknak, Pétereknek, Páíoknak és a sötétben ülő rabszolgáknak. Nevezzünk meg embereket, kik foglyok voltak s Általa szabadokká lettek. Említsük meg a kereszten a bűn rabságából megszabadult latrot is. Jézus az Atyával egy s ezért Reá illik, amit a próféta mond: Én vagyok az Úr, ez a nevem és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. Nincsen semmi hatalmasság se bálvány, amelynek részt engedne dicsőségéből. Pál is azt mondja: Isten felmagasztalá Őt s ajándékozó Neki oly nevet, mely minden név fölött való . . . (Fii. II. 9.) A régi jövendölések mind beteljesedtek, a Messiásnak, mint az Úr szolgájának eljövetele mindennek megújhodását jelentette. Még az énekek is, amit az Úr dicséretére énekelnek, újjá lettek. Dicsőségének határai a föld határaival lettek egyek. Az egész emberiségnek jött el az üdvösség ... De eljutott-e már mindenüvé? Meghajol-e minden térd Krisztus előtt ? A puszta ... a faluk ... a kősziklák lakói... és a hegyek tetején lakozók felemeiik-e hangjukat, hogy az Úrnak dicsőségét adják és dicséretét hirdessék a szigeteken is ? Végeznek-e ma is munkát a szigeteken ? Kik indították ezt meg? Beszéljünk valamit a külmisszióról. Miiyen nagy tanulságai vannak e próféciának! Isten, hogy megnyerje magának az embereket, egyszülött F.át küldötte el. Ez a nagy szolgálatot csak Isten fia végezhette el. Jézus szolgálatában láthatjuk meg az Atya szeretetét s tudjuk meg, hogy minden embert gyermekévé akar tenni, egymásnak pedig testvéreivé. Meghallottad-e már te is Jézusnak az Atya szolgálatára hivó szavát? Szolgálsz-e Te is az Úrnak? Tettél-e már valamit arra, hogy az Úrnak dicséretét hirdessék mindenfelé még a tudatlanok is?
