Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-16 / 50. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1923 december 16. A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ■ .................-...........................- FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. .............-.................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Jfc FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. &© o TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZEN'DŐK. ca Á magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesületek jubileuma. Az elmúlt héten ünnepelte a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Magyar Nemzeti Szövetsége 40-ik évfordulóját annak az eseménynek, hogy Budapesten néhány lelkes ember buzgolkodására megalakult az első ilyen ifjúsági egyesület. Negyven évi szakadatlan munka után még mindig messze levőnek mondható a cél, de azért bizonyos, hogy a munka nem volt hiábavaló. A lelkiek világában sokáig kell a talaj előkészítésével foglalkoznunk, de aki kitart, annak előbb-utóbb áldás fakad fáradságos munkáján. Még mindig csak a szántás és magvetés munkája folyik. Még mindig sok a meg nem értés, de már mutatkoznak a bimbózás jelei is. Ha a karcagi valóban „nagy“ konferenciára gondolunk, erősödik a meggyőződésünk, hogy Isten a magyar ifjúságot is megfogja áldani. Neki erre a nemzetre is nagy szüksége van feladatának elvégezéséhez. Lassan, de biztosan, ez legyen a jelszó. Serere ne dubites! Isten áldása legyen mindazok életén, akik valaminő módon is hozzájárultak a magyar ifjúság Krisztushoz vezetéséhez. Ne csüggedjenek soha, munkájuk nyomán dicső eredmények fognak egykor fakadni. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt! Bátran, bátran, segedelme diadalmat ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a fővezér, Zengje ajkunk: Hozzád esdtink győzedelemért. Bethel. Minden dolgozni tudó betegnek, miután foglalkozás szerinti külön háíban nyernek elhelyezést, megvan a maga munkája. Bfcthelnek nagy birtokai, kertjei vannak, ahol a sok beteg és alkalmazott részére a szükséges élelem terem. Téglagyárai vannak, amelyek nélkül a mindig szükséges építkezés lehetetlen volna. Edény- és szövőgyára, villanytelepei, kenyérgyára stb. mind szükséges ilyen nagy intézetnek a tovább folytatására. „Sáron“, „Hebron“, „Thekoa“, „Arafna“, „Rechoboth“, „Arimathia“ lakói kertészek, továbbá mindenféle háziállat gondozása a feladatuk. Az utóbbiban (Arimathia) azok a nem súlyos betegek (20) nyertek elhelyezést, akik a temetőkertet gondozzák és akik a sirt megássák és betemetik. „Bethlehemben“ (kenyérház) vannak a pékek, „Bethphagéban“ a könyvkötészet, könyvnyomda és könyvkereskedés. „Mamréban" kosarat kötnek, „Gilgáfban“ a kovácsok, „Pniélben“ a szabók, „Hóreben“ a cipészek stb. Természetes, a különböző gyárakban, műhelyekben egészséges emberek dolgoznak többnyire, de a betegeknek igen nagy percentje hozzájárul munkájával, hogy előállíthassák azt a sok nélkülözhetetlen dolgot, amire minden időben szükség van. Azonban van Bethelben körülbelül 300 férfi beteg, akiknek foglalkoztatása szóba sem jöhet. Ezek teljesen gyengék, vagy egyenesen őrültek. Nemcsak azért veszedelmesek, mert ütlegelni akarnak, de azért is, mert ezeknél a vérbaj mar igen magas fokig fejlődött. Egy részük azonban sem járni, sem ülni nem tud, csak feküdni, sem maga enni, sem beszélni, néha vak és süket. Itt láttam meg a legplasztikusabban, hogy milyen nagy a bűn terhe és hogy milyen csudás tud Krisztus keresztje lenni a megtérő bűnösnek. „Eredj el és többé ne vétkezz!“ Nemcsak férfi, de a női epileptikusoknak egész serege található Bethelben, ha nem is annyi, mint férfi. A legsúlyosabb női betegek „Siloah“-ban, „Kidron“, „Karmel“, „Bethania“ és „Bethesdá“-ban nyernek elhelyezést. (Itt is megvannak a megfelelő női munkakörök.) „Kidron“ völgye emlékeztet arra az útra, amelyiken az Úr utolsó előtti útját tette meg a Getsemáné kertbe; itt az élet sötét völgyeiben beszennyezett lelkű és testű nők gyermekszerető diakonisszák által nyernek ápolást. A legszomorúbb, legsötétebb képet a látogató (szabad időmet az egyes házak megtekintésére, tanulmányozására fordítottam) „Patmos“-ban találja, ahol kis gyermekek, csecsemők vannak. Olyan sötét ez a kép, hogy ilyet tán a legnagyobb művész sem tud festeni, csak a bűn: „Megbüntetem az apák vétkeit a fiákban harmad- és negyediziglen“. Bethelben a különböző súlyos betegeket, akik sokszor a gyermeknél is tehetetlenebb öntudatlan emberek, csak a krisztusi szeretet és türelem fegyverével felövezett diakónus és diakonissza tudja ápolni.
