Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-02 / 48. szám
54. oldal. BELMISSZIÓ. 1923. A magyar református egyház nem a fátumnak van alávetve, hanem az isteni akarat igazgatja. S ez az isteni akarat annak az Atyának az akarata, aki minket fiává fogadott a Krisztusban és elhívott arra, hogy országának tagjai, dicsőségének munkásai legyünk. Ó nélkülünk, a magyar református egyház nélkül is végre tudná hajtani a maga akaratát, de atyai szerelmében minket választott ki arra, hogy mellette legyünk, előtte járjunk és vele harcoljunk. Ezt az atyai szerelmet veti meg az, aki az ő akaratát fátumnak nézi és nem kiváltságnak, biztatásnak, energiának, hivatásnak, rendeltetésnek. Lelkem legmélyéig meg vagyok győződve a magyar református egyház isteni rendeltetése felől, hiszem, hogy nem hiába, nem véletlenül állított minket ide az Isten s célja van azzal is, hogy most megpróbál minket. De nem tudok belenyugodni abba, hogy magunk is kitalálhatnánk azt a célt és nem őtőle kellene azt megkérdeznünk. Nekünk jó volna, ha azt mondaná: várjatok, majd én gurítom a golyót, de neki ez-e az akarata? Megkérdeztük-e őt? Azok közül, akik biztosak voltak abban, hogy nekik az Isten valami destinációt adott, még egyetlen egy se akadt, aki azt állította volna, hogy ez a destináció nem a fiú küzdése, fáradása, ezer és ezer munkája és az Atya akaratának alkalmas és alkalmatlan időben való hirdetése. Mi kivételek volnánk ? Vájjon elvetette-e az Isten az ő népet? Nem. Most azt akarja, hogy szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg önmagunkat, lássuk meg, hogy munkáljuk-e rendeltetésünket. Az Atya így is szokta munkálni a maga akaratát. Most ezért változott meg a korszellem. S majd akkor fog ismét megváltozni, ha az Atyának ezt az akaratát betöltjük, ha felismerjük hivatásunkat, ha harcba állunk', ha előtte járunk, ha szentielkének utat egyengetünk. Epedve várja ezt a Lélek. Önteni akarja áldásait. Ezer jelet adott már arra, hogy lássuk őt, aki jön. Még vár, mert ha most jönne, nem használhatna és elégetne minket. Vár, hogy alkalmasak legyünk. Ő vár. Ne mi várjunk. Ő mi reánk vár, s nekünk sietni kell elébe. Az okoskodó és kiváncsi: „mint lészen?“ kérdésre azt feleli:* „Mi közöd hozzá? Te kövess engem!“ Ez a rendeltetésed. A bibliakörök haszna. Azok a tapasztalatok, amelyeket a bibliakörök vezetői és résztvevői szereztek, oly áldásokról tesznek bizonyságot, amelyekre végtelen nagy szüksége van a mi egyházunknak is. A legfontosabbnak látszik talán az, hogy a résztvevők hitélete elmélyül, megerősödik és csodálatos virágzásnak indul. Elvégre az egyéni hitélet nem alakulhat ki és nem fejlődhetik máskép, csak a Szentlélek vezetése alatt. Ennek pedig legfőbb eszköze a Szentirás. A bibliakörök résztvevői benső viszonyba jutnak a Szentirással. Lelkiismeretük, szivük, értelmük és képzelő erejük ennek az isteni pedagógiának a hatása alatt nevelődik Isten dicsőségére. Egész életüket körülleheli a biblia illata, jól érzik magukat annak levegőjében s lassankint életszükséglet lesz számukra az irás olvasása. Előveszik odahaza is, belevíszik a családba és ezen az úton újra felélednek a régi kedves háziistenitiszteletek. Megtanulnak azután a hit dolgai fölött gondolkodni és beszélgetni. A bibliakörök közvetlenebb, családias légkörében bátorítást vesznek arra, hogy kérdezzenek, érdeklődjenek, egyszóval, hogy személyesen keressék az igazságot. Felismerik, hogy a vallás nem múló ünnepi hangulat, nemcsak egy napra való, hanem az egész életre tartozik, az élet minden viszonyában szabályozó erejű. A bibliakörök látogatói kiviszik a vallást a templomból a mindennapi életbe, a vasárnapokról a hétköznapokra. Megtanulnak imádkozni is. A bibliakörökben az ima közvetlenebb, egyszerűbb, konkrétabb, mint az istenitiszteleteken. Szorosabb kapcsolatban van a mindennapi élettel, ami megláttatja a résztvevőkkel az imádkozás gyakorlati értékét. Problémáik is keletkeznek, amelyeknek személyes imádkozásban adnak kifejezést A Szentlélek valóság, jelenvaió hatalom lesz számukra s Ő elsősorban alázatos imádkozásra tanít minket. Lassankint más lélekkel vesznek részt az istenitiszteleteken is. Máskép hallgatják az igét és bizonyságot tesznek arról, hogy a prédikáció nem is olyan unalmas, mint eddig vólt. Visszhangra talál az szivükben. A bibliakörök tagjai a legjobb templomlátogatók. Végül nagyon alkalmasak a bibliakörök a testvéri közösség ápolására. És ez rendkívül fontos. Ahol fagyos szelek járnak, ahol a szivek nem forrnak össze testvéri szereíetben, ott holt egyház van. Élő egyház csak a meleg szeretet egyháza lehet. Itt az Isten Atya s az emberek testvérek. Ez a legjobb hódító erő és a legmeggyőzőbb argumentum az egyház ellenségeivel szemben. A szivekből kiáradó testvéri szeretet sugárzása iefegyverzi az ellenfeleket. Annak, hogy az Isten Atya, legmeggyőzőbb bizonyítéka, hogy testvérek vannak a földön. S a bibliakörök éppen ezt a testvériséget ápolják. Itt az emberek mélyebb, személyesebb problémák megoldására egyesülnek, mint bárhol kint a világban. Itt a szív és a lélek az, ami egyesül, a lelki rokonság erősödik meg és valósággal a szentek egyességének a vérkeringése hatja át a jelenlevőket. De a bibliaköröknek van áldása magára a lelkészre nézve is. Személyes haszna az, hogy ő maga is elmélyül, mindig újabb és újabb oldala tárul fel előtte a keresztyén élet gazdagságának. Ő maga is növekedik, gazdagszik. A kereső és növekedő lelkek társaságában leikészi hivatásának minden szépsége és méltósága feltárul előtte. Megismeri a lelkeket, amelyeknek pásztorául hivattatott el. Belát a gyülekezet szivébe és lelkiismereiébe. Meglátja a megkeményedést, az akadályokat, a távolságot a református kegyességi eszmény és a tényleges állapot között. S az elégedetlenség munkaenergiává alakul át
