Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-02 / 48. szám
1923. BELMISSZIÓ. 55. oldal. szivében. Látásokat lát, látja a munka célját s ez ér- » telmet ad lelkipásztori tevékenységének. Meglátja, hogy ; a szivek kemény kérge alatt is micsoda drága kincsek ; vannak elrejtve, mily csodásán működik az Úr s ezek- j nek a kincseknek napfényre hozatalában alkalmas esz- j közül adja oda magát az Isten kezébe. Megszerzi a j lelkek formálásának isteni gyönyörűségét és érzi, hogy ; munkatársa az Istennek. És ő is talál munkatársakat, j A lelkészi munkára nézve ez a legnagyobb áldás, j Mert nem az a nagy ember, aki tiz ember munkáját { elvégzi, hanem az, aki legalább egy munkatársat tud ! nevelni. A bibliakörökben segítőtársak nevelődnek a ! leikész mellé: diakónusok, diakonisszák, beíeglátoga- i tók, iratterjesztők, lesújtottak vigasztalói, elhagyatottak j gondozói, erkölcsi veszélyben forgók megmentői, I propaganga csinálók s általában minden munkára j alkalmas személyek. Ez a csoport a legjobb informáló iroda is. Értesítenek a betegekről, a szükségről, a bajokról, a népet foglalkoztató kérdésekről stb. A bibliakörök tagjai minden jó ügyben mellette állnak a lelkésznek. Ezzel adva van az is, hogy a bibliakörök áldásosak lesznek a gyülekezet életére is. A családi közösségnek az a levegője, ami a bibliaköröket áthatja, szét akar áradni. Meglátások jönnek létre, munkatereket fedeznek fel az egyházban az egyházért, mert a szeretetnek lényegéhez tartozik a cselekvés. Megszűnik félénkségük, tartózkodásuk, mert látásokat, hitet és reménységet kaptak és vágynak arra, hogy a lélektől kapott energiákat munkába állítsák. A Krisztus szerelme szorongatja őket. A bibliakörök igazi gyülekezeti munkásképző szervek. Mikor egy bibliakört alakítunk, valósággal az történik, hogy beoltjuk a gyülekezetei. Elhelyezünk a gyülekezet közepében egy sejtet, amelyből csodálatos életenergiák áradnak szét az egész gyülekezetre. Először rossz szemmel néznek a kivül állók erre a sejtre, talán csúfolják is annak tagjait azért, hogy védelmezzék a maguk közönyét. De ha a sejt szeretetet tud adni megvetés helyett, akkor csakhamar lefegyverzi a gúnyolódók székében ülőket. Ha vigyázunk arra, hogy ne valami exkluzív társaságot formáljunk, ha az ajtót nyitva hagyjuk mindenki előtt, ha munkába állítjuk a résztvevőket, akkor azok szomszédoknál, rokonoknál, barátoknál jótékony hatást fognak gyakorolni. Mindenek felett pedig vonzani fognak példájukkal. Az átmeneti gúnyolódás ne tévesszen meg minket. A lelkek mélyén történik valami, amit az a látvány idéz elő, hogy emberek bibliát olvasnak, a templomot szorgalmasan látogatják. Az emberek gondolkodóba esnek, ami előbb-uióbb megszüli a maga gyümölcsét, hiába rugódoznak a gunyoíódók. Mennyi energia elvész a mi egyházunkban, mert j nincs alkalom azok kiművelődésére 1 Meg vagyok gyö- j ződve, hogy sehol a világon nincsen oly sok összesürített energia, mint a magyar ref. egyházban. Mi lenne akkor, ha ezeket kiképeznénk és munkába állítanánk! A szekták csodálatos áldozatkészsége, fanatikus munkálkodása a szentirásból és a bibliakörökből táplálkozik. És ezt tőlünk tanulták. Vájjon miért legyen különb a tanítvány az ő mesterénél? De nemcsak az a súlyos bajunk nekünk, hogy az isten által adott energiáink felhasználatlanul elvesznek, hanem egyre jobban fenyeget bennünket egy másik, egy nagyobb veszély, az t. i., hogy a saját energiáink ellenünk fordulnak. A szekták ép a legfogékonyabb, a legjobb indulatú, a legbuzgóbb hitü egyháztagjainkra vetik ki hálójukat. Azokat az összetört lelkeket akarják tőlünk elhalászni, akik Öntudatlanul is vágyva vágynak valami olyan után, amit az apostolok adtak, a közvetlenebb és megfoghatóbb ige után. A legutóbbi évek rettentő megpróbáltatásai majdnem minden gyülekezetünkben termeltek ilyen öszzetört lelkeket, sóvárgó, kereső, felkavart sziveket, akik, mint a kiszáradt, tikkadt föld, vágynak az égi harmat után. Nem is tudjuk, hogy vannak ilyenek. Mert ezek a szivek csak a szeretet levegőjében nyílnak fel. Sokszor még maguk se tudnak róla. hogy mit hordoznak szivükben. Úgy tehetünk próbát, ha megindítunk egy bibliakört. Ennek melege előcsalja őket. E sorok írója tapasztalatból beszél. Reménytelenül megkezdett egy bibliakört s úgy jöttek elő a homályból éhes és eddig ismeretien emberek, mint a virágillatra és napsugárra a méhek. S a kereső lelkek tömege új ás új bibliakörök létesítését tette szükségessé. Ki tudja, mivé lettek volna ezek!? Az egyikből kétségbeesett élet, a másikból szektakovász. Ne nézzük le ezeket. A legtöbbször nagyon egyszerűek, gyámoltalanok, tudatlanok, egyiket másikat megérintette már valami szektáskodás, néha fanatikusok, túlzók. Nem baj. Ezért ne dobjuk el őket magunktól. A szeretet és munka nevelő ereje majd kiformálja életüket. A túlzás pedig az ő tudatlanságuk következménye. Egyébként a hitetlenek is túlzók, csakhogy ellenkező irányban. És mégis megtűrjük őket. S a hivő túlzókkal lehet valamit csinálni, míg az úgynevezett józanok legfeljebb csak sóhajtoznak. Ha ezek a vágyódó, gyámoltalan lelkek a mi bibliaköreinkben megtalálják azt, amire lelkűknek szüksége van, ha hitenergiájukat munkába tudjuk állítani a gyülekezetben, akkor jöhetnek a szekták. Ők fogják kitessékelni és a szentirással a kezükben lefegyverezni őket. Ez is tapasztalai. A fent említett bibliakörök tagjait megkörnyékezte a baptista prédikátor. Pár évvel azelőtt nagy sikere lett volna. Most lefegyvérzetten, mint maga mondta, végleg távoznia kellett. A talajt kihúzták a lába alól a gyülekezeti bibliakörök. De ha nem törődünk velük, sőt bántjuk és kigunyoljuk őket, akkor csak magunkat vádoljuk, ha az első invitálásra karjaikba dőlnek azoknak, akik nem bántják, de testvéri szeretettel ölelik őket magukhoz. A bibliaköri munka a legjobb védelem a szekták ellen. De meg lesz a hatás más gyülekezetekre és az egyetemes egyházra is. Maga az a tény, hogy itt-ott bibliakörök vannak, foglalkoztatni fogja és izgatja azoknak a gyülekezeteknek a tagjait, amelyekben nem
