Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-28 / 4-5. szám
18 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. története, helyzete hazánkban és másutt, egyetemes egyházunk jelenlegi helyzete, intézményeink története és állapota, s az egyháztagok kötelességei is ismertetést nyerjenek. Buzdítja a híveket az esték látogatására és az adakozásra. A szegénygondozás. Az első lépés az, hogy az utcakörzeti gondozók elvégezzék a maguk felderítő munkáját. Ez alapon gondoskodik a bizottság a munkanélküliek foglalkoztatásáról, az élhetetlenek és dolgozni nem akarók munkába vezetéséről, az elhagyatottakat és tehetetleneket pedig állandó támogatásban részesíti, élelmiszerrel és tüzelőanyaggal segíti. Hogy ezt a munkát elvégezhesse, ébresztgeti a testvéries egybetartozás és az adakozás lelkét. Mihelyt napfényre jön a feladat terjedelme, a lelkész a szószékről a gyülekezetnek tudomására hozza, hogy Krisztus anyaszentegyházában hányán nyomorognak elhagyatottan és felhivja a gyülekezetei az adakozásra. A tapasztalat szerint ez a munka olyan, hogy csak megindítani kell. A nyomor feltárása, az adakozás megkezdése elegendő a további készség biztosítására. Nagy szerep jut itt az utcakörzeti gondozóknak, akik nemcsak a szegényeket, hanem a tehetősebbeket is meglátogatják és felhívják őket az adakozásra: összeírják és összegyűjtik a megajánlott adományokat. Ott, ahol nagyobb számú szegény van, tanácsos, hogy minden esztendőben, ősszel, rendezzenek egy nagyobb és általános gyűjtést, amikor mindenki megkeresendő és adakozásra felszólítandó. Különösen ki kell terjeszteni a gondozást a gyermekekre. E téren a tanítók adhatják meg a leghitelesebb felvilágosítást. Nincs nagyobb szégyene egy keresztyén gyülekezetnek, mintha egy gyermek ruha- vagy cipőhiány miatt kénytelen elmaradni az egyház veteményes kertjéből, az iskolából. Az iratterjesztés. Az anyagi forrásra a szabályzat több lehetőséget vesz fel. A helyi viszonyok szabják meg, hogy melyiket válasszuk. Beszerzendők és a lelkészi hivatalban mindig készen tartandók az egyes alkalmakra vonatkozó iratok. Ilyenek eddig: Bereczky: Vigasztaló irás özvegyasszonyoknak, ára 5 K; Forgács: Vigasztaló irás kis gyermek halálára, ára 11 K; Tildy: A presbiter kötelességei és hivatása, ára 22 K; Tildyné: Édes anyák könyve, ára 11 K. Konfirmációi ajándékul ajánlatos: Forgács: Lelki próba, ára 80 K és Erdős: Az én vallásom, ára 75 és 100 K. Ezeket, valamint Forgács fentebb említett Útmutatóját, amelynek ára 72 K, az összeg és a postaköltség előzetes beküldése ellenében a belmissziói bizottság előadója készséggel megküldi. Ezeken kívül nagyon kívánatos, hogy minden gyülekezetben legyen készen egy csomó traktátus, amelyeket vallásos estéken, vagy az utcakörzeti gondozók által a hívek között el lehet adni. Itt csak az első rendelés árát, mint alaptőkét, kell a bizottságnak összehozni, a további rendelésekre a befolyó árakból mindig lesz fedezet. A gyülekezeti belmissziói bizottság a nyári időszak kivételével minden hónapban tartson legalább egy összejövetelt, amely énekléssel és imával kezdődjék, azután a lelkész ismertesse a másutt folyó munkák valamelyik ágát, vagy „Útmutatás a gyülekezeti fegyelmezés gyakorlására“ c. munka egy-egy fejezetét. Ezt kövesse az utcakörzeti gondozók és egyéb megbízottak jelentése és a közelebbi teendők megbeszélése. A gyűlést mindig valamely találó bibliai rész felolvasása és ima fejezze be. így lassanként egy meleg társaság alakul ki, amely magja lesz a gyülekezetben minden komoly munkának s alapja a később bevezetendő közös biblíatanulmányozó körnek. Minden ősszel, pl. ádvent első vasárnapján az egész évi munka programmját megbeszélő s a felsőbb rendelkezéseket ismertető, előkészítő gyűlés és minden tavasszal, pl. husvétkor vagy pünkösdkor a gyüleke-' zet bevonásával az egész évi munkáról számot adó ünnepélyes zárógyülés tartandó. Nagyon ajánlatos, hogy ezekre, esetleg más összejövetelekre is a szomszédos gyülekezetek lelkészei egymást kölcsönösen meghivják. Ne feledjük el, hogy a szabályzat célja munkatársak szervezése a lelkész mellé. A munkatársak pedig ott dolgoznak, ahol maga a munkavezető jár elől jó példával és szivének meleg hitével magához forrasztja munkatársait. Azok a feladatok, amiket a szabályzat szerint a gyülekezeti belmissziói bizottságoknak ez idő szerint munkálniok kell, nem tartalmaznak többet, mint ami egyházi törvénykönyvünkben is benne van. Ha végigtekintünk azokon a nagy belmissziói munkákon, amelyeket hazánkban is egyes helyeken, de különösen a külföld protestáns egyházaiban végeznek, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a mi munkánk nagyon kevés. Nem szabad azonban türelmetleneknek lennünk. Az egyház az örökkévalóságé s így a mi munkánk is csak egy láncszem az örökkévalóság végtelen láncolatában. Mi most csak a munka alapvetését adjuk meg. Olyan szervet teremtünk, amelynek dolgoznia kell és amely Isten segítségével dolgozni is fog. Benne az eddigi munkák is ellenőrzés és irányítás alá jutnak. Ha az alap kiépül, akkor sorban rakhatjuk rá a téglákat. Az egyhá^kerületi belmissziói bizottság egyik feladata az lesz, hogy ezt az építést irányítsa és megállapítsa, hogy mikor, hova és milyen téglákat kell helyezni. Lehet, hogy később differenciálódik a munka, sőt bizonyos munkaterületek megmunkálására egyletek alakítása is szükségessé válik. De ekkor már ezt a munkát is a hivatalos egyház fogja elvégezni s az egyletek a gyülekezeteknek lesznek szervei. Isten segítségével, imádkozó lélekkel előre tehát Isten országának építése felé. Pápa, 1923 január 23. Dr. Vas* Vince Németh István előadó. püspök. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.**
