Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-28 / 4-5. szám
1923. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19. oldal. Tisza István emléke. Arcképének leleplezése a pápai ref. nőnevelőben. Tisza István gróf emlékének áldozott arcképének leleplezési ünnepe alkalmából múlt vasárnap pápai nőnevelő-intézetünk. Pápa város társadalmának minden rendű és rangú képviselői zsúfolásig megtöltötték az intézet dísztermét s áhitatos érzéssel vettek részt a szép ünnepen, melynek az egyszerű iskolai ünnep keretén jóval tűlemelkedö értéket adott Czeglédy Sándor győri esperes és főiskolai gondnok klasszikus szépségű emlékbeszéde. Az ünnep a XC. zsoltár eléneklésével kezdődött. Utána a hóvihar miatt minden megjelentek őszinte sajnálatára a megjelenésben akadályozott nagyérdemű főpásztor: Németh István püspök helyett az intézet igazgatója mondott megnyitót, hangsúlyozván, hogy az intézet, mely a történelem nagyjainak kultuszában él, nem maradhatott el azok sorából, kik a történelemben halhatatlanná vált Tisza emlékét megörökítik, de nem maradhatott el főkép azért, mert Tisza István gróf az intézet egyik legnagyobb jótevője, legigazabb barátja volt. Oda, hova nem kisér el senkit sem boszu, sem irigység, sem gyűlölet, csak a jó tettek emléke, elkíséri a megdicsőültet az intézet örökké tartó hálája és szeretete. Miután a képzői énekkar elzengte a Himnuszt, s Mester Mária Vargha Gyula egy Tisza-versét csinosan elszavalta, Czeglédy Sándor nagy érdeklődéssel várt ünnepi beszéde következett. Mindjárt a bevezetés megkapta a hallgatóság lelkét. Mi akarunk a helyesen „történelmidnek nevezett Tiszáról szólni. Mi, akik őt személyesen ismertük, akik vele szinte állandó érintkezésben voltunk! Hisz úgy vagyunk vele, mintha a svájci szálló ablakán kitekintve a hegyóriást közelből nézzük. Nem tudjuk értékelni nagyságát. De minél távolabb megyünk tőle, minél nagyobb lesz szemhatárunk, a hegyóriás annál hatalmasabban, annál fenségesebben bontakozik ki szemünk előtt, mígnem végül kellő messzeségből nézve szinte ünnepi magasságban trónolni látszik a kisebb hegyek, alacsonyabb csúcsok felett. . . E gyönyörű kép után, melynél hatásosabban alig lehetett elképzeltetni Tiszának a későbbi századokban mindjobban kibontakozó nagyságát, nagyszerű gondolatok hosszú során át tárta fel a kitűnő szónok áhitatosan figyelő hallgatósága előtt Tisza jellemvonásait. Nem tudjuk, miről beszélt szebben: hűségéről, vallásosságáról, magyarságáról-e? Rendkívüli hatást keltett, midőn a kalvinizmus nagy történeti hőseivel hozta jellemét párhuzamba. Amit jövőbe látásáról mondott, az részben eddig is igazolást nyert, nagyobb részében pedig mind sűrűbben nyilvánosságra kerülő új és új dokumentumok igazolják. Lebilincselték a hallgatóságot a szónoklat külsőségei is. A választékos, képekben gazdag nyelv, a szónok zengő orgánuma, meggyőződés erejével szárnyaló páthosza. Midőn Tisza halhatatlanságának glorifikálásával befejezte beszédét, őszinte, meleg ünneplésben volt része. Az intézet növendékei közül most Nádosy Erzsébet sok reményre jogosító technikai készséggel, nagyon szépen játszott egy Beethoven-szonátát, Kőrös Ilona pedig a költemény minden szépségét éreztető, nemes hevületü előadásban szavalta el Petőfi Ledőlt szobrát. Most az énekkar adta elő Krausz Kató tanárnő vezénylésével művészies összhangban Gáty Zoltán mester egy eddig nem hallott, zenei szépségekben gazdag kórusát. Befejezésül Czeglédy főiskolai gondnok szólott, köszönetét fejezve ki a diszes közönségnek megjelenéséért és elismerését nyilvánítva az érdemes agg művész Herz Dávidnak, ki az intézet galériája számára Tisza István feledhetetlen vonásait művészi ecsetével gyönyörűen megörökítette. A Szózat lélekemelő akordjaival zárult a szép ünnep, melyen Tisza István Debreczenben felállítandó szobrára a megjelentek s a növendékek önkéntes adományaiból 16.200 K jött össze. Pápai Hírlap. IRODALOM. Méliusz Péter halálának 350 éves évfordulója alkalmából két alkalmi kiadvány jelent meg, az egyiket „Méliusz Péter emlékezete“ címmel a tiszántúli református egyházkerület adta ki nagyon előkelő nyomdai kiállításban A 22 lapos füzetben találjuk a tiszántúli egyházkerület 1922 decemberi közgyűlésének Méliuszra vonatkozó ünnepi megemlékezését és S. Szabó József ünnepi felolvasását „Méliusz lelki képe“ cimen, ugyancsak 5. Szabó tói közli a füzet Méliusz rövid életrajzát is. A másik kiadvány a debreczeni lelkészképzőintézet tudós igazgatójának, dr. Erdős Károlynak a gondos munkája; cime: Méliusz világító lámpásának sugarai, az az gondolatok Méliusz műveiből. A művet dr. Balthazár Dezső tiszántúli püspök látta e! bevezető sorokkal, S. Szabó József főgimn. igazgató pedig Méliusz életrajzát közli. Dr. Erdős hasznos dolgot végzett, amikor átkutatta a nagy reformátor két ritka munkáját és azokból kijegyezve az értékes gondolatokat, csokorba kötve nyújtja azoknak, akik a reformáció életadó vizével akarják felüdíteni lelkűket. A gondolatok mellett közzétette a kiadó, mintegy csemege gyanánt Méliusz Péter testamentoma eddig kiadatlan töredékét és mindezt „a Méliusz által alapított Városi és Egyházkerületi nyomda betűivel a „Méliuszu könyvkiadóvállalat költségén“. A múlt iránt érzett lelkesedés vezette dr. Erdőst fáradságos munkájában, lelje örömét mindazok elismerésében és hálájában, akik köszönik neki, hogy Méliuszt közelebb hozta a jelenhez és akik örvendezve látják, hogy közelebbről látva is oly nagynak tűnik fel a dicső reformátor alakja, még pedig azért, mert hite örök
