Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-28 / 4-5. szám
1923. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 17. oldal. tények előtt szemet hunyjunk. Az egyházkerületi belmissziói bizottság egyfelől tisztában van azzal, hogy a belmissziói munkákat a kívánt sikerrel maga a presbitérium nem tudja elvégezni, másfelől meg a keresztyén morállal és az egyház érdekeivel összeütközőnek tartja az olyan magatartást, mely az eddigi szabad munkákat és egyháztársadalmi törekvéseket, még ha hibákat köveitek volna is el, mint kifacsart citromot eldobni akarná és hálátlanul hátat fordítana azoknak, akik szivük buzgóságától indíttatva önként és készségesen fáradoztak a lelkek megmentésén. Ezért nem azt mondja ki a szabályzat, hogy a belmissziói munkákat a presbitérium végezze, hanem arra hívja fel a presbitériumokat, hogy a gyülekezetben már meglevő egyesületek vezetőit és a legbuzgóbb egyháztagokat is vonja be ebbe a munkába. Különösen fontos a nőknek a bevonása, akiknek megértőbb, melegebb és tisztább szive az ilyen munkákban sokszor célravezetőbb, mint a férfiak hideg fontolgatása. Sok helyen vannak már nőegyletek, leányegyesületek, néhol ifjúsági egyesületek, esetleg más szervezetek is. Ezeknek munkáját mig egyrészről megerősíti és egyháziasabbá teszi az, hogy belejutnak a gyülekezeti belmissziói bizottság munkakörébe, másrészről meg ez a bizottság is mindjárt a megalakulásnál kész munkákat vehet át, amiket csak fejleszteni és irányítani kell. Ez egyesületek munkás tagjaiból kerülnek ki a leghűségesebb és legügyesebb utcakörzeti gondozók. Sőt munkakedvüket növelni fogja az, hogy most már egy nagyobb és szentebb ügynek állanak szolgálatában. Ott is, ahol nincsenek működő egyesületek, a gyülekezet tagjai között egész biztosan vannak olyan buzgó lelkek, akik készségesen vállalkoznak erre a munkára. Hogyan alakuljon meg a gyülekezeti belmissziói bizottság? A lelkész összehívja a presbitériumot. Ismerteti a szabályzat vonatkozó részét (Dunántúli Protestáns Lap ez évi első száma), felolvassa püspök úr körleveléből a presbitériumokhoz intézett részt, ismerteti a presbitérium kötelességeit, amihez igen ajánlatos Tildy Zoltán: „A presbiter kötelességei és hivatása“ c. füzet áttanulmányozása, sőt minden egyes presbiterhez eljuttatása s egyes fejezeteinek a presbiteri gyűléseken leendő megbeszélése. Azután felhívja a presbitériumot a bizottság megalakítására vagy úgy, hogy az egész presbitérium kiegészíti magát a meglevő egyesületek vezetőivel és a buzgóbb egyháztagokkal, vagy úgy, hogy a presbitérium a maga kebeléből bizottságot alakít s ezt egészíti ki hasonló módon. A gyűlést hálaadó alkalmi ima zárja be. Ezután összehívja a lelkész a presbitérium által megválasztott bizottságot. Itt is ismerteti a bizottság feladatát, felolvassa, vagy szabadon elmondja azokat a gondolatokat, amelyek Forgács Gyula: Útmutatása gyülekezeti fegyelmezés gyakorlására c. munka 5—10. oldalain olvashatók s hogy a célt konkrété megjelölje, felolvassa az egyháztagok kötelességeit. (UgyíHj^fiWffj munka 27—28. 1., vagy Tildy fentebb említetO^lete 14—15. 1., ami kifejtése az E. T. I. t.-c. 109. és 186. s az V. t.-c. 7. és 34. b) §-ainak.) A további munka az utcakörzeti, vagy a helyi viszonyok szerint megállapított csoportosítás szerinti gondozók kijelölése lehető kis területre való osztással és úgy, hogy a gondozók lehetőleg ugyanazon körzetben lakjanak. Az utcakörzeti gondozók előtt ismertetni kell s Írásba foglalva kezükbe adni feladataik rövid összefoglalását, amint alább következik. A szervezésnél és az egész munkánál végtelen fontosságú a lelkész személyes munkája, felvilágosító és lelkesítő érintkezése a hivekkel. Neki állandóan érintkezésben kell lenni a bizottság tagjaival, hogy azok mindjobban átláthassák annak a munkának szent komolyságát, amire vállalkoztak. A megalakulás s a munka megindulása alkalmi prédikáció kapcsán a gyülekezetnek is tudomására hozandó. Az utcakörzeti gondozók feladata: 1. Feddhetlen élettel, az istenitiszteletek látogatásával s egyházi kötelességeinek teljesítésével példakép világol mások előtt. 2. Látogatja a körzetébe tartozó híveket s kötelességeire, az istenitiszíeleteken való részvételre, rendszeres és önkéntes adakozásra buzdítja őket. 3. Vigyáz arra, hogy hol készül házasság. (El ne maradjon a templomi esketés, vagy reverzálist ne. adjon vegyes házasság esetén valamelyik református egyháztag.) 4. Felkutatja, hogy hol van beteg, hol van egyéb baj ? Hol hanyagolják el a gyermekeket akár testben, akár lélekben? Járnak-e a gyermekek iskolába, vallásórára, templomba ? Konfirmáltak-e ? 5. Jelenti a be- és kiköltözéseket. 6. A templomban felügyel a rendre. 7. Nyilvántartja a körzetébe tartozó szegényeket és elhagyatottakat s a belmissziói bizottságnak bejelentve közvetíti annak segélyezését. 8. Minden tapasztalatát jelenti a belmissziói bizottságnak s esetről-esetre a lelkésznek és annak tanácsa szerint intézkedik. Ezek a pontok a helyi viszonyok szerint kiegészíthetők. Énekkar a legtöbb helyen van. Itt gondoskodni kell annak az egyházi életbe, az istenitiszteletbe és a vallásos estélyekbe való gyakori bevonásáról. A belmissziói bizottság erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti az énekkart. Ahol még nincs, ott részben jó példaadással, részben propagandával megy a bizottság az énekkart kötelességszerüen vezető kántor segítségére. Vallásos estéket is tartanak a legtöbb helyen. Itt a bizottság dolga azt jelenti, hogy ezentúl nemcsak a lelkész, hanem a bizottság, illetve a presbitérium is feleiős lesz a vallásos esték megtartásáért. Ezenkívül segítségére megy a lelkésznek a jDrogramm összeállításában s gondoskodik arról, hogy a belmissziói munkák jelentősége, eredményei, módjai és eszközei, >A f)-ár# Mimtei
