Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-21 / 42. szám

Harmincnegyedik évfolyam.

42. szám

Pápa, 1923 október 21.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

•................................-.................. MEGJELENIK! MINDEN VASÁRNAP. ...................................................

•—........................................... FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................

FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®íá □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZEN'DŐK. a

Énektantervünk revíziója.

Az új énekeskönyvnek iskoláinkba kötelező bevezetése szükségessé teszi egyházkerüleíi énektantervünk alkalmazását az új helyzethez. Mivel erre nézve még hivatalos intézkedés nem történt, a gyakorlati szükségnek kívánok ideiglenesen eleget tenni az alábbi javaslat bemutatásával.

Mielőtt azonban a feladat konkrét megoldásába bocsátkoznám, érintenem kell röviden azokat a vezérgondolatokat, amelyek e tervezet összeállításánál irányadók voltak.

A dunántúli egyházkerület tanterve az elemi iskolai énekoktatás alaki célját a zenei hallás fejlesztésében, a kedély nemesítésében, s a vallásos és hazafias érzelmek ápolásában jelöli meg. Hozzá kell tennünk — az állami tantervvel egybehangzóan — a tárgyi cél kitűzését abban, hegy mennél több maradandó értékű magyar dal és ének váljék a tanúlók tulajdonává, s az önálló éneklésre neveltessenek.

Ebből a tágabb mezőből most csak egy — és pedig a reánk nézve legfontosabb — részt kívánok kiemelni, t. i. az egyházi énektanítás kérdését.

1. Tantervűnk uralkodó gondolata csak az a gyakorlati cél lehet, hogy éneklő gyülekezetét akarunk nevelni. Tehát énekoktatásunk feladatának annál jobban megfelel, mennél előbb és mennél több énekszöveg éneklésére képesíti a tanúlót. Ez a döntő szempont a tanítandó dallamok sorrendjének a megállapításában. Ha pl. tekintettel vagyok arra, hogy a XLII. zsoltár dallamával 21 énekszöveg énekelhető (az új énekeskönyvben), a CL. zsoltár dallamával pedig csak 2, akkor — ha csak egyéb kényszerítő ok közbe nem játszik, — igyekezni fogok az előbbi dallamot hamarább megtanítni. Tanulságos lesz kimutatást adni itt az új énekeskönyv dallamaihoz csatlakozó kisérő szövegekről : 21 kisérő szöveggel a XLII. zsoltár; — 13-mal a LXVI.; — 12-vel a LXV. és LXXXIV.; — 11-gyei a CXIX.; — 10-zel a XXXIII.; — 8-cal a VIII., XXIV., XXXV., CXXXVIII.; — 7-tel a XXV., XXXVIII., LXXVII., LXXIX., 21., 324.; — 6-tál a XXX., XXXII., XXXVI., LXXV, CII., 207., 237.; —

5-tel az L., XC., CV., CXXXVII., 194.; — 4-gyel az

V., XXVII., XCI., CXVI., CXXXV., 31, 98, 201, 306.

sz. dallam, 3-mai húsz, 2-vel harminchat dallam, a többi csak saját szövegével.

2. A legtermészetesebb sorrendnek, melyet megszab a dallamok gyakorisága, gátat vet a növendékek korlátozott hangterjedelme. Bár a gyakorlat túlteszi magát ezen az akadályon is, mégis a tervszerű tanításban lehetetlen volna mondjuk a 11 hangfok terjedelmű új 286. vagy 291. dicséretet az I. osztályban énekeltetni, mikor a tanúló hangterjedelme még csak 5—6 hangfokot tesz ki. Ez a fiziológiai körülmény kényszerítő módon hozza magával azt, hogy az I. és

II. osztályban tekintet nélkül a dallamok gyakorlati értékesíthetőségére, csakis a legkorlátozottabb hangterjedelem engedhető meg. Tervezetemben az I. osztálynál legfeljebb 6, a Il.-nál 7, a Ill.-nál 8, a IV.-nél 9 hangfokra terjedő dallamokat vettem fel, a nagyobb terjedelmű dallamokat pedig az V. és VI. osztály anyagába osztottam be. Tájékozásúl közlök kimutatást a különböző dallamok hangterjedelméről is. A legkisebb terjedelmű, 4 fokú, énekünk az új 30. dicséret; — 5 hangfokúak: 183, 260, 309, 313, 314.;- 6 hangfokúak: IV, XV, XXXVIII, LXXV, CII, CXVI, 7, 8, 48, 91, 108, 203, 282, 318, 323, 332, 334, 335.; — 7 hangfokúak: XXII, LXI, LXV, CXXXVII, CXLVL, 18, 50, 89, 101, 166, 197, 200, 337.; — 8 hangfokú a legtöbb énekünk; — 9 hangfokúak: II, VIII, XXXIII, XXXV, XXXVII, XLII, XLVII, LVI, LXXX, CIV, CXXI, CXXX, 31, 82, 96, 201, 214, 283, 285, 289, 304, 316, 325.;

— 10 hangfokú a 10, 32, 37, 38, 100, 160, 194, 237.; — végül 11 fokú a 286. és 291.

3. Az elméleti ének-, illetve zenetanítás érdekeit más tekintetben, mondjuk a hangközök, skálák, változtató jelek, hangnemek szempontjából az egyházi énektantervnél nem lenne helyénvaló tekintetbe venni. Tanításunk gyakorlati célját lehetetlen alárendelni az e fokon jelentéktelen elméleti érdeknek. E célra az énektanító rendelkezik más körből vehető elegendő anyaggal, de azért némi részben az egyházi énekek így is alkalmasak erre.

4. Sokkal fontosabb a szövegtanítás kérdése. Már a dallamtanítás is megkívánja, hogy a dallam elsajátítása egy könyv nélkül tudott szöveghez kapcsolódjék. E szövegek hathatósan támogatják a vallástanítás sikerét és annak legmaradandóbb részét alkot