Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-23 / 38. szám
150. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. Hol van azonban a vegyes házasságok túlnyomó többségénél, az alsóbb társadalmi osztályokéinál a megfelelő védekezés ?! Itt csak a belmisszió segít. Pontos kimutatásnak kell lennie nemcsak az egyház, hanem a filiák, a szórványok kálvinistáiról is, a mindkét nembeli házasulandó hivek élénk és állandó szemmeltartása, állandó, tudatos hitbeli erősítése, tanácsadás, ha kell, esetleg anyagi akadályok elhárítása, a kálvinista Öntudat felébresztése, ébrentartása a legszentebb kötelessége a belmissziónak. Tudja meg ismét minden kálvinista, hogy kálvinistának lenni annyi, mint magyarnak lenni, hogy a kálvinista vallást követni annyi, mint szabad, független polgárrá lenni, tudja meg, hogy ő a haladást képviseli s az ősök kiontott vérét vonja fejére, ha szabad, kálvinista hitében megtántorodik. Ne féljünk, hogy e munkásságunkkal a felekezetieskedés, a felekezeti békétlenség felidézésének — vagy éppen felekezeti izgatásnak vádjával illetnek bennünket. A különböző felekezetek békéjének egyetlen, biztos alapja: a magunkénak megtartása, a másokénak tisztelése, mert ha látják más felekezetű testvéreink, hogy hiába akarják nyájunkat megdézsmálni, ez nem sikerül, mert ébren őrködünk, akkor nem is próbálkoznak többé téríteni és ezzel megszűnik a felekezeti torzsalkodások kora. Az erős, a céltudatos belmisszió tehát a felekezeti békének is a legbiztosabb oltalmazója s ezért magának az egész nemzetnek érdekében is mielőbb és pedig teljes céltudatossággal, egyöntetűen hozzá kell látnunk a belmissziói munkálkodáshoz. Ez az egyetlen mód, hogy a mai kor ellenreformációját : a vegyes házasságok ellenünk való kihasználását, megakadályozzuk. Aki szereti egyházát, aki ragaszkodik hitéhez, az minden eszközt fel fog használni erre a célra és ha ezt nem teszi, akkor árulója a kálvinizmusnak. Vigyázzunk, hogy az árulás vádjával méltán ne illessenek bennünket 1 Csurgó. Dr. Héjjas Imre főgimn. tanár. A pápai ref. egyházmegye közgyűlése. 1923 julius 5. A közgyűlés a pápai ref. templomban istentisztelettel kezdődött, amelyet Kiss Zoltán nyárádi lelkész végzett. 1. Péter II9. alapján beszél — megemlékezve a háromszázados Komjáti-Kánonokról is. — Az egyházmegyei közgy. alakulása után, a tisztujításról szóló jelentést olvasták fel, — az egyházmegye tisztikara jórészt a régi marad : esperes: Kis József, gondnok: Kulin Sándor, egyh. főjegyző : Jakab Áron, vil. főjegyző: Tar Gyula, egyh. aljző. és vil. aljző. Mészáros András és Körmendy Béla. Egyh. tanácsbirák : Győry János, Jakab Áron, Bállá Dezső, Jakab János, Neupor Béla. (A hatodik helyre Györgydeák Dániel és Kiss Zoltán közt pótválasztás lesz). Vil. tanácsbirák: Elekes Gyula, dr. Jókay Ihász Miklós, dr. Adorján Gyula, Körmendy Béla, Baditz Lajos, Beöthy László. Tanítóképviselők: Tóth Kálmán, Szeremley Lajos, Jilek Ferenc, Györffy Kálmán. Számvevők: Végh János és Fejes Zsigmond, Közpénztáros : Horváth Lájos. Tanügyi bizottsági elnökség: Kiss Zoltán és Bocsor István. Az újból megválasztott tisztikart Vikár Vincze üdvözli. Vikár Vinczét pedig 50 éves lelkészi szolgálata alkalmából, mély tisztelettel és szeretettel köszöntötte az egyhm. kgy. és nevére az egyházmegyei gondnok 50.000 koronás alapítványt tett, aminek kamataival Vikár V. rendelkezik. A kgy. adományozónak hálás köszönetét nyilvánította. Majd Beöthy László uj tanácsbiró teszi le az esküt, aki — saját szavai szerint „hazahivatott“, amikor e tisztségre megválasztották és az egyházmegye céljaira 50.000 K-t adományoz, mely áldozattételét évenként ismételni óhajtja. Következett az esperesi jelentés tárgyalása. Az egyházmegye gyülekezeteinek, lelkészeinek — mondja a jelentés, — a régi nyomokon kell haladniok. Ma divatos jelszavakban és csodaszerekben nem hisz. Az ige hirdetése és a belsőemberek tiszta élete (vita de rici evangélium populi) a célravezető eszközök. Ha romlás jeleit látjuk egyházunkban, hirdessük az igét és szabjuk ahhoz életünket (Ha mindezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha cselekeszitek is.) A helyes belmissziói munka mindig bele volt foglalva a kálvinista pap életébe és munkakörébe. A régiek nyomába kell lépnünk és a múlt félszázad romlása kiépül . . . Hosszasabban foglalkozik az esperesi jelentés kisebb gyülekezeteink iskoláinak ügyével, amelyekre végzetesek lehetnek a mostani közoktatásügyi miniszter intézkedései, amiknek az a látszatuk, hogy egyenesen a mi iskoláink ellen irányulnak. (Ott van pl. Nagygyimót példája, ahol az ev. iskola tanítója, bár kisebb a létszáma, kapja az államsegélyt, mig a mi iskolánk tanítójától megvonták azt, s a kath. iskolának pedig ; két tanítója van államsegélyes, holott annak a létszáma se túlsók (60). Mindamellett lélekemelő dolog, hogy minden kis gyülekezetünk úgy határozott, hogy a maga erejéből is fenntartja iskoláját. Idevonatkozólag az esperes indítványozza, hogy egyetemes egyházunk hivassák fel: 1. hogy nyúljon hóna alá kis gyülekezeteinknek, a közalap felemelésével is, ha másként nem lehet (és ezúton nagy gyülekezeteink segítsék kisebb gyülekezeteinket, mert lehetetlen, hogy pl. Halas vagy más vagyonos gyülekezet épúgy lélekszám arányában járuljon a közalaphoz, mint más, szegény gyülekezeteink. Soroztassanak osztályba gyülekezeteink és igy vettessék ki rájuk a közalapi járulék), 2. Egyetemes egyházunk tiltakozzék a kultuszkormánynál ezen egyházunkat erősen sértő eljárás ellen. (Ez már megtörtént ! Szerk) A kgy. esperes mindkét indítványát megtoldja a tanügyi bizottság javaslataival (Juhász Imre memoranduma konklúzióival); 1. iskoláink megszüntettetésére vonatkozó min. rend. (1923. évi VI. t. c.
