Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-16 / 37. szám
Melléklet a Dunántúli Protestáns Lap 1923. évi 37. számához. (I. évf., 3. sz.) BELMIS8ZIÓ Rovatvezető: Dr. Vass Vince, akihez e rovatot érdeklő minden közlemény küldendő. Oh ti mindnyájan, akik a szegény nép püspökeinek és pásztorainak neveztettek, vigyázzatok, hogy a Jézus Krisztus nyája ne legyen megfosztva saját legelőjétől. És ne legyen megakadályozva, se megtiltva egyetlen keresztyénnek se, hogy szabadon, a saját nyelvén olvashassa, forgathassa és megérthesse a szent evangéliumot, mert Isten ezt akarja, Jézus Krisztus ezt parancsolja. Evégből küldötte el az ő apostolait és szolgáit az egész világra, megadva nekik a nyelveken beszélés kegyelmét, hogy minden nyelven prédikálhassanak és minden teremtménynek. Bizony, ha ti csakugyan helyettesei, utódai és utánzói vagytok azoknak, hivatástok az, hogy úgy tegyetek, mint ők, vigyázva a nyájra, keresve az eszközöket arra, hogy minden egyes megtaníttassék a Jézus Krisztusban való hitre az Isten tiszta beszéde által. Különben az ítélet már kimondatott és feljegyeztetett, hogy Isten a ti kezetekből kéri számon az ő lelkűket. Kálvin. Belmissziói jelentés. (Vége.) a) Egyházmegyei belmissziói bizottság. 'Egyházmegyénk a dunántúli egyházkerületben még 1920-ban elsőnek állította fel a belmissziói bizottságot. Nincs tudomásunk róla, hogy egyetemes egyházunk területén előbb szerveztek volna valahol hasonló bizottságot. A már 3 éves működésre visszatekintő szervezet az egyházkerületi közgyűlés által életbeléptetett Szabályrendelet követelményeinek is megfelel, amennyiben elnöke: az esperes, ügyvezető alelnöke: Szabó Bálint lelkész, előadója: Kovács József lelkész; tagjai: Csertán Márton, Fekets István, Izsák Aladár, Kádár Lajos, Németh Károly, H. Nagy Sándor, Réthy László, Schmidt Béla lelkészek, Arany Bálint, Kulcsár Gyula, Kún Ede, Sipos István, Szabó Kálmán (Mcs.) tanítók, Kontskó Andor p. ü. tanácsos, Matolcsy Sándor dr., a D. B. vezérigazgatója. b) ,,Belsősomogyi Református Egyesület.“ Lásd: Dunántúli Protestáns Lap f. évi 31. sz. c) Gyülekezeti belmissziói bizottságok. Püspök úr 310/923. sz. a. a D. Pr. L.-ban hivatalos körrendeletben szólította fel a lelkészeket és a presbitereket is, hogy az egyházkerületi és egyházmegyei belmissziói bizottságok megszervezésével kapcsolatban állítsák fel a viszonyokhoz tapintatos alkalmazkodással a gyülekezeti bizottságokat is és a megalakulásról, valamint a végzett munkákról szóló jelentéseket az esperes úr utján terjesszék fel főpásztori hivatalához. Mivel ezen jelentések az egyházm. belmissziói bizottság összefoglaló jelentésével együtt felső elbírálás végett a Püspök Úr elé terjesztendők, azért e helyen a beérkezett jelentésekről és azok tartalmáról egyházmegyei érdekű és vonatkozású megállapításaimat a következőkben ismertetem : i 1. Jelentést adott 50 egyház. Eszerint a belmissziói bizottság megalakult a következő egyházközségekben : Beleg, Bürüs-Várad, Csököly, Darány, Erdőcsokonya, Galambok, Gige, Görgeteg, Homokszentgyörgy, Istvándi, Kaposmérő, Kaposszentbenedek, Kaposvár, Kastélyosdombó, Kisasszond, Kisbajom, Kisdobsza, Kutas, Lábod, Magyaratád, Magyarlad, Magyarujfalu, Mezőcsokonya, Nagybajom, Nagydobsza, Nagykanizsa-Keszthely, Nagykorpád, Nemesdéd, Pata, Patca, Rinyahosszufalu, Rinyakovácsi, Somogyaszaló, Somogyhatvan, Somogyjád, Somogyszob, Somogyviszló, Szilvásszentmárton, Szörény, Vásárosbéc, Zádor, Zselickisfalud (42 egyház). — Az ősszel való megalakulásra előkészítő munkát végez: Hetes, Somogyvisonta, Szomajom; a megalakulásról nem szól jelentésében : Hencse, Komlósd; nem érett a helyzet: Tótszentgyörgyön; lehetetlen bizottságot szervezni és gyülekezeti munkát végezni Kadarkút és Szabás jelentése szerint, mert ezekben annyira felborult a helyzet, hogy az egyikben nincs presbitérium, a másikban, t. i. Kadarkuton a presbiterek ellen I. fokon elzárás! ítélet hozatott. (?) (8 egyház.) 2. Püspök úr felhívását figyelemre nem méltatta 22 anya- és 10 leányegyház. Ezekből semmiféle jelentés nem érkezett az esperesi hivatalhoz. 3. Némelyik gyülekezetben visszatetszést szült a bizottság felállítása; különösen a Szabályrendeletben előirt forma (nők választása) és hivatásmegjelölés (utcakörzeti gondozók) ellen rendezett támadást a konzervativizmus: Asszonypresbitert nem ismerünk! Eddig is megvédte a presbitérium az egyházat! Ki szégyenítené magát utcai „missziózással“ ? A pap dolga az mind! . . . Nagy tapintatra van szükség, hogy gondos előkészítéssel legyőzzük az ellenállást és még finomabb érzéket követel a bizottság formájának megválasztása és munkájának a helyi viszonyokhoz simuló meghatározása. Néhol megfelel a presbitérium. Néhol szükséges a kiegészítése még nőtagokkal is. Néhol alkalmatlan az egész presbitérium. S hogy mely teendők választhatók ki a bizottságok elé irt hivatalos mintából, azt könnyen eldöntheti minden lelkész, aki tisztán látja, hogy más a városi és más a falusi gyülekezet szükséglete. A fontos az, hogy minden gyülekezetben legyen egy helytálló védsereg, mely a lelkipásztor vezetése mellett, mint az evangéliumi hit- és szeretetközösség szerve — lerakódási pont lehessen mindenfajta kavarodásban az egyháztagok lelki nyu
