Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-05 / 31. szám
122. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. 60% az egyházmegye missziói pénztárába fizetendő be a lelki gondozás szükségleteire, 15% tőkésítendő. Az istenitisztelet, jegyzőkönyv s az iskola tanítási nyelvére nézve az eddigi gyakorlatot tekintik törvényesnek. A felsőbb egyházi és világi hatóságok minden gyülekezettel a saját egyházi hivatalos nyelvén érintkezzenek. A presbitérium tagjait 12 évre választják, a kisorsolási rendszert megszüntetik. Három egyházkerületet ismernek el, éspedig: a Dunai, Tiszai és Kárpátalji kerületeket. A terület kérdésénél a dunai kerület nem volt vitás, a másik kettőre nézve kimondták, hogy a vitás ungi egyházmegye azon községei, melyek a régi Tiszántúli egyházkerületből Szlovenszkó területére esnek, a Tiszai, amelyek pedig a régi Tiszántúli és Tiszáninneni kerületből Ruszinszkó területére esnek, a kárpátaljai kerületekhez tartoznak. A lelkészek alapfizetését az ev. lelkészekéhez képest 4800 K-ban állapították meg korpótlékon, családi és egyéb pótlékokon kívül. A lelkészeknél a felmerült kötelező egyenruha viselés kérdését elvetették. A konfirmáció oktatást a lelkész kötelességévé tették. A felekezeti iskolai vallástanítást a tanítók tartoznak végezni. Az espereseket szigorúbb mértékben kötelezték egyházközségeik látogatására. A püspököket nem szentelés, hanem az esperesek kézrátétele útján iktatják be hivatalukba. 22- én az egyház belső építéséről szóló törvénycikket tárgyalták s fogadták el. A tanítók hivatalból kötelesek résztvenni az egyház belső építésében s így ezt nem is vették be a törvénybe. 23- án az adótörvény tárgyalásánál az a módosítás történt, mely szerint a külbirtokos adójának 50%-át lakóhelyén, 50%-át pedig abban az egyházközségben tartozik fizetni, ahol birtoka van. A tanítók alkalmazására nézve kimondotta a zsinat, hogy akik nem a saját tanító- vagy tanítónöképesítő-bizottságtól, hanem más, de minden esetben magyar tanításu nyelvű intézettől nyertek oklevelet, kötelesek a konventi tanterv szerint vallástanból, zenéből és egyházi énekből vizsgát tenni. Az új énekes könyvre vonatkozólag úgy határoztak, hogy az 1918. évi egyetemes zsinat által elfogadott új énekeskönyvből a megfelelő énekeket átveszik, a nem használt, számszerint 52 zsoltárt kihagyják, a nem használható énekeket újakkal pótolják, a temetési énekeket a konventre bízzák. A tanitóhiány kérdésében felkérik a kormányt, hogy a tanítók pótlása érdekében, Ígérete szerint, engedje meg a Magyarországban képesített tanítónövendékeknek az itteni ref. iskolában való alkalmazását és felekezeti tanítóképző-intézet felállítását. Ezután a köztársasági elnökhöz intézendő feliratot tárgyalták, amelynek keretében az elfogadott törvényeket terjesztik fel. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“ A b.=somogyi egyházmegye belmissziói bizottságának és a Bs. Ref. Egyesületnek egymáshoz való viszonya. Amikor a nagy egyházmegye méhe világra hozta a fentnevezett két szervet, már akkor jeleztem e lapban, hogy szükség van a két intézmény helyzetének, hivatásának, egymáshoz való viszonyának és munkaeszközeinek szabatos megjelölésére. Alulírottat terheli a felelősség, hogy a szükségesség parancsa és bejelentett ígérete ellenére csak akkor tisztázta és világította meg a helyzetet, amikor a júl. 9-én Csurgón tartott választmányi ülésen szóba került a kérdés. Akik a két szerv működésében az aktiv erők szétforgácsolódását látták és ehelyett aggódó lélekkel az erők egyesítése mellett akartak síkra szállni, nincs semmi meglepő a tisztázatlan helyzet miatt intézett pillanatnyi támadásukban, mert a belmissziói bizottságot joggal érte a homályos rendezés vádja és valóban nem várathatott magára, amikor fogalomzavar vitájába került a sötét kamara fordított képeket mutató lencséje. A rövid, de kissé kínos diszkusszió végeredményben igen hasznos eredményt szült, mert most már mindenki meggyőződött a belmissziói bizottság és a Bs. R. E. szükséges voltáról. Hogy a két szerv munkájának utjából a jövőben minden zavaró körülmény elháríttassék és senkit se izgathasson ártó támadásokra a tisztán nem látás, kivonatban ide jegyzem a belmissziói bizottság jelentésének a Bs. R. E.-re vonatkozó részét. „Belsösomogyi Református Egyesület.“ Az egyházmegyei belmissziói bizottságnak — az egyes gyülekezetekben indított egyházvédelmi munkája mellett — első, nagyobb hullámokat verő tevékenysége volt, hogy 1922 okt. 31-én, a reformáció emlékünnepén, sok előítélet, bizalmatlanság és kishitűség legyőzése után megszervezhette és ünnepélyes keretek között megalakulásra segíthette nélkülözhetetlen segédszervét : a Bs. R. EA. Aki az egyház elszigetelt hivatalos működése és az egyháztársadalom élete között helyesen és tisztán látja az elválasztó sáncot, az lélektani és gyakorlati szempontból szükséges szerveknek Ítéli az egyházmegye testében a két alakulatot. Mert a belmissziói bizottság úgy viszonylik az Egyesülethez, * mint a szív a tüdőhöz. Az egyház a maga belső szen- I télyében vért, szellemet termel és lök ki a szervezetbe. I Ez a funkció az Isten felavatott szolgáié. De a vért a testben a tüdőnek, tehát a szív körül, a belső szentélyen kívül elhelyezett másfk szervnek keli megtisztítania. Ahol nincs tüdő, vagy ahol beteg ez a véredény, ott nincs élet, ott sorvad az organizmus. A római egyház hatalmas szervezete mutatja fényesen, hogy milyen szerepet töltenek be az organizmusban jól megalapozott egyesületek. A mai világ nyelvén az i eszmék társadalmasításának, továbbfejlődésében pedig
