Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-06-18 / 25. szám

98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. tendő, még pedig oly időben, hogy az állás a jövő tanév elején betölthető legyen. A pénzügyek tárgyalásánál az első pont volt az 1921. évi őszi kér. közgyűlés által a theol. tanárok fizetésrendezése, továbbá a kerületi és főiskolai ki­adások fedezése és biztosítása tárgyában javaslattételre kiküldött bizottság jegyzőkönyvének tárgyalása. A bi­zottságban Püspök úr terjesztett elő gondosan elő­készített javaslatot, ezt a bizottság egyhangúlag tudo­másul vette, e szerint a bizottság „a maga részéről is szükségesnek tartja, hogy egyházkerületünk kormány­zati és közigazgatási költségei, valamint pápai főis­kolánk és nőnevelő-intézetünk összes tagozatai és intézményeinek személyi és dologi szükségletei a mai drágasági és megélhetési viszonyoknak megfelelően és lehetőleg a mai ingadozó valutáris viszonyoktól függetlenül és amennyire lehetséges, állandóan bizto­síttassanak, hogy egyházi és iskolai intézményeink a mai nehéz időkben reájuk váró egyházi, nemzeti és kulturális feladatukat fennakadás nélkül teljesíthessék és azt a pozíciót, melyet évszázadok óta elfoglaltak, a jelenben és jövőben is megtarthassák, hogy várai és őrtornyai lehessenek minden időben a keresztyén valláserkölcsi és hazafias magyar nemzeti eszméknek és érzelmeknek. Hogy pedig ezen magasztos felada­tuknak egyházi és kulturális intézményeink megfelel­hessenek, első és halaszthatatlan teendő, hogy azokat, akik ezen célok megvalósításáért fáradnak, dolgoznak: az egyházi kormányzat funkcionáriusait és iskoláink tanárait kellőkép honorálja és azok létfenntartását és állásukhoz és a viszonyokhoz mérten megélhetésüket úgy biztosítsa és fizetésüket akként rendezze, hogy azok a megélhetési gondok és aggodalmak nélkül hivatásuknak élhessenek és ne kelljen nekik hivatásuk teljesítésében gátló mellékkeresetek után futkosniok vagy pedig hivatásukat letéve, állásukat elhagyva, más', a megélhetést inkább biztosító pályára átmenniök, amiből származó gyakori személyváltozás oktatás­ügyünknek, főleg a theológiai akadémián, kimond­hatatlan kárára és a lelkészképzés nagy hátrányára van. Mivel pedig ezen iskolai és egyházkormányzati szük­ségletek fedezése és biztosítása az eddigi forrásokból nem lehetséges, amennyiben meglevő alapjaink jöve­delme és az egyháztagok eddigi hozzájárulása a mai szükséglethez mérten számba is alig jöhet, az állam­segély felemelésére a mai viszonyok között gondolni sem lehet, az utóbbi időkben szépen buzogó külföldi segélyforrásokra sem lehet már számítani és azokra állandóan támaszkodni: ennélfogva a bizottság, véle­ménye szerint vissza kell térni az egyetlen igazi ősi forráshoz: gyülekezeteink, híveink áldozatkészségéhez, teherbiróképességéhez és egy új egyházkerületi adó létesítését kell keresztülvinni, még pedig a mai pénz­valutától függetlenítve, biztosabb fizetőeszközben: búzában. A bizottság véleménye szerint ezen új adózás megvalósítása és keresztülvitele nem ütközik leküzd­hetetlen akadályokba, mert kellő felvilágosítás és meg­győzés után mindenki belátja, hogy a félszázaddal ezelőtt létesített egyházkerületi és főiskolai járulékok a mai viszonyoknak nem felelnek meg és mint minden egyéb téren, úgy a közegyházi adózás terén is kor­szerű változtatást lehet és kell tenni és a bizottság által tervezett és ajánlott adóösszeg nem olyan nagy és nem olyan súlyos teher, hogy azt egyházközségeink és híveink könnyedén el ne viselhetnék, mikor egy­házkerületünk és főiskolánk létérdeke és fenntarthatása kívánja ezt az áldozatot“. A közgyűlés a buzaadó javaslatot, élénk eszme­csere után, melyben minden felszólaló megegyezett, hogy tenni kell, elfogadta és az egyházmegyékhez, bölcs belátásuk szerint további intézkedések megtétele végett leteszi és felhívja őket, hogy jelentéseiket az őszi egyházkerületi közgyűlésre felterjesszék. Ugyancsak elfogadták a társadalmi gyűjtési akció megindítását is felkérték az egyházmegyéket, hogy azt minden egyházközség területén alkalmas módon és időben eszközöljék. Hisszük, hogy e fontos határozatoknak nagy eredményei lesznek és iskoláink újult erővel végez­hetik munkájukat, látván, hogy a gyülekezetek aggódó gonddal és áldozatra is képes szeretettel kisérik min­den lépésüket. Az Adriával kötendő szerződés az előbbinél ked­vezőbb lesz, ép azért az elnökséget felhatalmazták az aláírásra. Dr. Horváth József nyug. theol. tanár elköltöz­vén a kerületből, valamennyi egyházkerületi tisztségé­ről lemondott. Közgyűlés dr. Horváth értékes szolgá­latainak elismerése mellett, a lemondást elfogadta, a kér. tanácsbirói állásra a választást elrendelte. Hosszabb vitára adott alkalmat a nagymarosi egyház ingatlan-eladási ügye, melyet a közgyűlés a vételár csekélysége miatt nem hagyott jóvá. Az elnökileg elintézett ügyek között igen fontos tárgyak szerepeltek, mindezeket a közgyűlés jóváhagyta: fabeszerzés, szendi gyülekezet papszünete, orvosi díjak felemelése. A délután folyamán a bíróság tartott ülést, me­lyen két tanácsot alakítottak. A somogyjádi ügyben helybenhagyatott az I. fokú bíróság Ítélete. A gigei lelkészválasztási ügyben szintén jóvá­hagyták a belsősomogyi egyházmegye határozatát, mely szerint Gigébe Sárosi István s.-lelkészt rendelte lelkészül. Kis János magyarszentkirályi lelkészre vonatko­zólag a kerületi bíróság megváltoztatta az I. fokú bíróság ítéletét és palástját visszaadva, a helyből való elmozdításra Ítélte. A mocsai lelkészválasztást a bíróság megerősítette. A közgyűlés püspök úr áhítatos imájával vég­ződött. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“

Next

/
Thumbnails
Contents