Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-06-18 / 25. szám
Harmincharmadik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1922 junius 18. A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők, ö Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. sa Részlet a püspöki jelentésből. A mostani közállapotok ismerete, az egyházmegyei s kerületi pénztárak teherbíró képességének komoly mérlegelése mellett hosszas tanakodás után ugyan, de mégis elhatároztam szeretve tisztelt elnöktársam őnagyméltóságának kegyes hozzájárulásával közgyűlésünknek a mai napra összehívását. Úgy éreztem ugyanis, hogy kerületünk büszkeségének s méltó dicsekedésének: pápai tanító- s nevelő-intézeteinknek, ezek között első sorban theológiai akadémiánknak szilárd alapokon nyugvó további fenntarthatása, ezzel összefüggőleg tanárainknak a megélhetés súlyos gondjaitól annyira, amennyire lehet, mentesítése elodázhatatlan kötelességemmé teszi kérni a kerületi közgyűlésnek, mint ebben az ügyben határozni egyedül illetékes hatóságnak bölcs és a kérdés fontossága által irányított rendelkezését, határozatát. Tettem ezt eddig kedvező tapasztalataim alapján azzal a nyugodt tudattal, hogy kerületünk minden szegénysége mellett is méltó utóda az áldozathozatalban soha meg nem restülő dicső elődöknek s azok által ráhagyott szent örökségét megőrizni, gondozni, fejleszteni erkölcsi szent kötelességének ismeri. Legnagyobb öröme lelkemnek az a magasztos és fölemelő tudat, hogy közgyűlésünk minden egyes tagjának szilárd meggyőződése, hogy kerületünk kulturális érdekeinek lelkiismeretes és minden áldozatra kész szolgálata szegény és szerencsétlen hazánk és nemzetünk felépülhetéséhez segít vinni egy kis darab, de nagyon hasznos és értékes anyagot. A kerület és annak tagjai iránti ragaszkodásomról, azok iránti kiváló tiszteletemről kívántam bizonyságot tenni a közgyűlésnek ilyen szokatlan időben történt összehívása által s nem tudnám magamnak megbocsátani, ha csak gondolni is,mernék arra, hogy jóhiszemű föltevésemben csalatkozni fogok. Méltóztassék azért is kegyesen megbocsátani, hogy jelentésem csak egy-két mozzanat rövid fölemlítésére szorítkozik. Napjaink lelki világának mai színképét tárgyilagos hűséggel bemutatni akarni nagyon üdvtelen vállalkozás lenne. Mindnyájunknak háta mögött ott ül az „atra cura“. Az erőszak durva kényszere alatt meg kellett tanulnunk úgy ahogy hallgatni, de felednünk nem szabad soha. Azok az adatok, amelyeknek alapján egyházi és iskolai életünkről csak megközelítőleg is hű képet volnék szerencsés terjeszthetni a főtiszteletü és nagyméltóságu közgyűlés elé, nem állanak rendelkezésemre. Annak a ténynek a megállapítására szorítkozom tehát csupán, hogy a nem is olyan régi lázas állapotok utótüneteivel találkozunk ugyan majd itt, majd amott; azonnal meg kell azonban állapítanom azt is, hogy az efféle mozgolódásokat, amelyeknek szótára s fegyvere világosan elárulja — mint ez a somogyhatvani gyülekezetben is látható —, hogy szítói szereplési viszketegségben szenvedő nagyhangú népszónokok, rendszerint már kezdetben leszereli a józan gondolkodású többség komoly fellépése, megértő méltánylása. Sőt egyes gyülekezetekben örömmel láttam a hitéletnek olyan mélységét és gazdagságát, mely minden szónál ékesebben hirdeti a lelkész és egyházi elöljárók buzgó együttműködésének áldásos hatását. A hitbuzgóság ez idő szerint a harangokra való lelkes áldozatkészségben nyilatkozik ugyan első sorban, de több helyen szép egyetértéssel határozták el az elmúlt évek mulasztásának pótlásaként az egyházi épületek teljes jókárbahelyezését. Ezek az üdvös kezdeményezések remélni engedik, hogy a jó példát követni fogják a szomszédos gyülekezetek, kivált ha az illetékes hatóságok sem fukarkodnak a buzdító, lelkesítő szótól. Sőt láttam gyülekezetét, ahol a lelkész és tanító tüzifajárandósága szépen összerakva már udvarukon van. Egyházkerületünk közgyűlése. (Folytatás és vége.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter amaz intézkedését, mely szerint a pápai főgimnázium részére tornaszerek beszerzésére 36.500 K-t engedélyezett, közgyűlés köszönettel fogadta. Sarudy György főgimn. tanár nyugalomba vonulván, a megüresedett tanszékre a pályázat meghirde
