Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-02 / 14. szám
Harmincharmadik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1922 április 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. (=} Megjelenik minden vasárnap. £□ A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. 5 Az ember, mint sáfár. Hatalmas dolgok történnek a világban. Mérkőzik és döntő mérkőzésre készül benne az örök jó és az örök gonosz: Krisztus és a sátán. Hogy mikor lesz a döntő ütközet, ember nem tudja azt, mégis készülnünk kell reá, míg nappal vagyon, mert eljő az éj, amikor többé nem munkálkodhatunk. Bár sok gonosz van e világban, ma talán több, mint normális időben, az is bizonyos, hogy a jó is igyekszik minél hatalmasabb tényezővé válni benne. Krisztus egyházai széles e világon erőteljes erőfeszítést fejtenek ki e világ krisztianizálása érdekében: otthon és a pogányok közt. Az amerikai egyesült presbyteriánus egyház (United Presbyterian Church) kebelében is van egy u. n. New-World-Movement (Új-világ mozgalom), melynek célja „e világnak új világgá való átalakítása, melyben igazság lakozik és uralkodik, új világgá, melyben Krisztus uralkodni fog a szivekben és az emberek életében“. Célja evangelizálni a messze mezőkön élő milliókat, pogányokat, megnyerni Krisztusnak, evangéliumának, ideáljainak az otthoni területen élő érintetlen, kívülálló háromnegyedrészt, atmosphérát teremteni az Isten országa jövendő nagy munkálásának. Ennek egyik osztálya a sáfárság mozgalma („Stewardship-movement“), mely az ótestamentomi tized gondolatából indul ugyan ki, de kiterjeszti azt az ember életére, szellemi javaira, személyiségére és elmélyíti, jézusi szellemmel áthatván. Alapgondolata, hogy a keresztyén ismerje el, hogy mindeneknek Isten az ura és hogy ő csak sáfára életének és javainak s az elismerését fejezze ki Istennek (Isten országa javára) fizetendő tized vagy nagyobb hányadrész kiszolgáltatásában. Alapelvei a következők: 1. Isten mindeneknek souverain ura. 2. Az ember sáfár és minden reá bízott felől számot kell adnia. 3. Isten souverain uraságát és az ember sáfár voltát el kell ismernem. 4. Ez elismerés megköveteli, hogy külsőleg is kifejezésre juttassam, azaz tegyem félre és adjam oda Istennek jövedelmem meghatározott részét, mint istentiszteletem kifejezőjét. 5. A Biblia ismeri a tized odaszentelését, mint az elismerés kifejezőjét. 6. Ez odaszentelendő rész rendszeresen kiszolgáltatandó az Isten országa javára, de a megmaradó részlet is úgy kezelendő, mint bizomány. A sáfárság elemei a vagyon, a személyiség és az imádság. 1. Isten mindeneknek ura. Isten felszólítja az embereket a világ birtokbavételére. Az ember sáfár, akinek kötelessége úgy kezelni javait, mint szent bizományi. Isten tulajdonos volta elismerendő. A Bibliából ismerjük a jövedelem tizedrészének odaszentelését, mint ezen elismerést és ugyancsak az O. T. szankcionálja e szokást és ez összeget. A vagyonra vonatkozó sáfárság tudata abban fejeződik ki legjobban, ha az ember jövedelme tizedét vagy többet rendszeresen Isten országa ügyének ad és hűségesen kezeli megmaradt jövedelmét és vagyonát. 2. Isten a tökéletes személyiség a személyek világában, ki minden vonásában tökéletes. Isten minden személyt hiv, hogy legyen részese az isteni természetnek. Semmink sincs, amit ne úgy vettünk, kaptunk volna, ezért személyiségünk minden érdemes, nemes elemét illetőleg sáfárok vagyunk. E sáfárságot elismerjük, ha tiszteljük Istent és hálákat adunk Néki. Kiszolgáltatjuk e sáfárságunkból az Öt illető részt Néki akkor, ha személyes szolgálatban foglalatoskodunk. A személyiség sáfárságát elismerjük, ha időnknek bizonyos részét az Ö tiszteletében, imádásában töltjük és kiszolgáltatjuk belőle a köteles részt, ha az emberi könyörület vagy segélynyújtás meghatározott munkáiból kiveszszük részünket. 3. Minden hatalom átadatott a Jézus Krisztusnak. Jézus Krisztus felhívja barátait, hogy bármit kérhetnek az ő nevében és meg lesz az nékik. A keresztyén imádság eszerint hatalom sáfársága, mellyel Jézus ruházta fel barátait. E sáfárságot elismerjük, mikor Jézus barátaivá válunk. Kiszolgáltatjuk a belőle Istent illető részt, amikor értelmesen, Isten akarata szerint imádkozunk. Az imádkozás sáfárságát igazán elismerjük, ha magunkat odaszenteljük
