Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-05 / 6. szám
24. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. gában való álláspontjuk kifejezője nem ez az alternativa : legyenek-e, vagy ne hitvallások ?, hanem inkább ez: új hitvallások, vagy a régiek legyenek-e ? (esetleg a régi megmaradhatna új interpretációval kapcsolatban) és amennyiben felvetődik náluk ez a kérdés is, hogy mi a haszna a hitvallásoknak, ennek az értelme ez: áhitatos célból használtassanak-e csupán, vagy mint dogmatikai próbakövek. Ezután kimutatja H. D. Major az unitáriánizmus és a modernség közötti különbséget, amely abban áll, hogy az unitáriánizmus némely dogmát elvet vagy módosít. Meggyőződésként vallja, hogy az unitáriánizmus azért vált jelentéktelenné, mert Jézusban nem látta meg az Istent és az Embert s ők érzik az unitáriánizmus inadequat voltát. A modern anglikán egyházi férfi nem érzi jól magát egy oly gyülekezetben, amelyből a Jézus imádása határozottan kizáratott. Az ily istenitiszteletben öntudatlanul is egy nagy tagadás dermesztő hatását érzi az ember. Bár elismeri, hogy a modern egyháziak és az unitáriánizmus némely dologban megegyeznek — s ezek legnagyobbika a magyarázás szabadságának igénye —, H. D. Major mégis határozottan erősíti, hogy a modern egyháziaknak nem kell, nem szabad elhagyniok egyházukat: bár sokan az anglikán egyház konzervatív elemei közül követelik ezt, sőt szeretnék kiűzni a moderneket az egyházból, azoknak azonban, amennyiben éppen a maguk és a maguk egyháza javára küzdenek az intellektuális szabadságért és nem általánosságban, kötelességük benn maradni abban és hűséggel, szeretettel szolgálni abban e célt (egyébként saját céljuk megvalósításának útját vágnák be): e cél pedig az egyház célja is, mert keresztyén s e célért legjobb fiai közül sokan éltek, haltak és szenvedtek. A modern egyházi férfi ideálja a nagy-egyesült szabad, lelki, történeti, sokoldalú katholikus keresztyén egyház s ebben helye van, helye keli, hogy legyen az unitáriánizmus által képviselt keresztyén intellektuális arisztokráciának épp úgy, mint a quäkerek által képviselt kér. misztikus arisztokráciának. S az anglikánizmus, amely mindezeket képes egyesíteni magában, hatalmas lépést tesz ama nagy ideái felé. * (Vége köv.) VEGYESEK. — Szilassy Aladár, nyug. közig, bírósági másodelnök, v. b. t. i, az ifjúsági Keresztyén Egyleti munka magyarországi legrégibb harcosa f. év január 30-án töltötte be 75-ik esztendejét. A munkában és áldásban gazdag élet büszkesége és dísze református egyházunknak. A Szilassyak a dunántúli egyházkerület egyházi életében mar régen kiváló helyet foglaltak el. Az ünnepelt ugyan a dunamelléki kerületben fejtette ki java munkáját, de fia, Szilassy Béla kerületünknek a tanácsbirája. Az Ifjúsági Keresztyén Egyesületek mozgalma most kezd általánosabbá válni. Eddig inkább a magvetés történt, de annál nagyobb tisztelettel és szeretettel tekintünk azokra, akik a kezdés nehéz munkáját hűséges kitartással végezték. Dunántúl nevében is örömmel |köszönljük az évforduló alkalmából Szilassy Aladárt. Élete valóban keresztyén férfi munka volt! — Az erdélyi református püspök jelentéséből. Egyházunknak sokképen megnövekedett terhe közvetlenül a hívők vállaira nehezül. Híveink fizettek 1918-ban lelkészek és taníiók javadalmára, (amikor az államsegély még fizettetett rendesen) 2,141.000 K-t, 1920-ban, mikor az államsegélyeket is pótolniok kellett: 8.731,000 K-t, 1918-ban csak 175 ref. elemi iskola volt 287 tanítóval, 1920—21-ben 573 ref. elemi iskola volt 896 tanítóval. Ugyanakkor a középiskolák (gimn., reál, polgári) száma 8-ról (108 tanárral) 30-ra (291 tanárral) emelkedett, amelyeknek fenntartása 5 millió koronával terhelte híveinket. Ha a természetbeni járandóságokat is felértékeljük, az erdélyi református magyarok 1820-ban legalább 20 millió terhet viseltek. — A debreczeni gróf Tisza István tudományegyetem tudományos társaságot alakít, mely különböző szakosztályokra oszolva, különösen a Nagymagyaralföld kultúrájának művelésére, a vele összefüggő tudományos kérdésekkel való beható foglalkozásra hivatott. — Vallásos este. Szépen sikerült vallásos estét tarlottak a tatai reformátusok január hó 15-én este a következő műsorral: A LXV. zsoltár eléneklése után imádkozott és bibliát magyarázott Szíjj József s.-lelkész, majd ismertette a „Magyar Vaíiásos Traktátus-Társaság“ kiadványait, melynek buzgó olvasására hívta fel a figyelmet. Utána szavalatok és énekszámok gyönyörködtették a közönséget. Ima és közének zárta be az összejövetelt. — Lelkészértekezlet. A pápai egyházmegye lelkészei folyó hó 22-én értekezletet tartanak Pápán a következő programmal: 1. Ének. Mennybenlakó én Istenem. 2. Ima és bibliamagyarázat. 3. Hogyan kell az ifjusá-I got evangéliumi szellemben nevelni, hogy hithü és ; áldozatkész ref. egyháztagokká legyenek ? Előadó: Tóth Sándor. 4. Hogyan kell ma a bibliát olvasni ? Előadó : dr. Vass Vince. Ezeken kívül indítványok lesznek tárgyalva. Ha Ielkésztársaimnak volna megbeszélésre való indítványuk, küldjék be hozzám, hogy a tárgysorozatba felvehessem. Én a következőket tűzöm ki: 1. A konfirmációi ünnepély egységessé tétele egyházmegyénkben. 2. A dunántúli ref. népiskolai tanterv hittani részének átdolgozása oly módon, hogy az egyháztörténet is helyet találjon a mindennapi iskola tantárgyai közt. 3. A zsinat egyházfegyelmi rendelkezéseket vegyen fel az E. T.-be. 4. Előkészítése egy lelkészt és presbiteri konferenciának junius hóra. Győry János. Pápa, 1922. Főiskolai könyvnyomda.
